Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - LEVELESLÁDA
kát nem kívánják igónybevennl. Itt megilleti őket a sajtó olvasás, a tv-nézés joga, vagy egyáltalán kötetlen baráti beszélgetés egy kávé mellett. Egyetlen dolog hiányzik ebből a majdani létesítményből. Ez a nagyterem! Azaz a színházterem, amelyre úgy érezzük, hogy Pesttől és az ország legkorszerűbb színházaitól alig egy órai utazásra nincs is nagy szükség. Itt azt is figyelembe vettük, hogy az efajta színházfogadó tevékenységet a MÁV Művelődési Ház, valamint a Cukor és Konzervgyári Művelődési intézmény továbbra is ki tudja elégíteni. E tervnek a legnagyobb erénye, hogy bármikor bővíthető megfelelő épületrészek szerves hozzáépítésével, s az igények növekedésének arányában. A vázolt intézménymodell jelentősége abban rejlik, hogy a nagytermi rendezvények kivételével képes magába tömöríteni a közművelődés szinte valamennyi formai elemeit megfelelő számú szakképesített dolgozóval. Ügy érzem az előbbiekben vázolt intézménymodell — amelynek tanulmánytervét a Könyvtártudományi és Módszertani Központ ez évben elkészítette — tökéletesen megfelelt célkitűzéseinknek, mert a közművelődés egysége, az anyagi és szellemi erők koncentrációja sugalmazza ennek a koncepciónak a megvalósulását, amely sokkal inkább igazodik a jövő által szabott követelményekhez, mint a külön épületben létrehozott könyvtár, vagy művelődési ház elmélet. A közművelődés előtt továbbra is jelentős feladatok állnak, hiszen a kultúra, és a jó, az értékes kultúra terjesztése nem néhány népművelő hobbija, vagy magánügye, hanem politikánk szerves eleme. Ennek a feladatnak az ezredforduló és a tudományos technikai forradalom küszöbén csak korszerű körülmények között lehet maradéktalanul eleget tenni. 2 Kocsis István Gulácsyról, Hatvanban „Ó csodálatos, szent, tiszta művész, Giotto jó utóda, alázatos, hű ...” — milyen szépen és fájdalmasan írta Juhász Gyula, a költő barát. És a Hatvani Múzeumban bemutatott grafikai anyag is bizonyítja igazát. A magyar művészetnek legnagyobb álmo- dója veit Gulácsy Lajos, oly szépségek és fi tomságok ismerője és rögzítője, amilyeneket csak az ő ájtatos képzelete tudott meglátni és megteremteni. Gulácsy a századforduló embere volt, e ■hallatlanul izgalmas és különös koré, amelyet a nagy remények és szörnyű kataklizmák előszele jellemeztek. Értékek roppantak meg ekkor, esztétikai és etikai normák: a görög-reneszánsz és keresztény-középkor alapjain nyugvó európai kultúra került válságba. Hogyne érezte volna ezt meg az olyannyira érzékeny Gulácsy Lajos, aki minden gesztusban, arcrezdülésben, egy fóbbenő ruhafátyolban titkokat ismert fel és egy apró jelben a végzet nyomát vélte felfedezni. Menekült korától? Túl egyszerű lenne, ha ezt mondanánk — hiszen menekülésből nem születhetik teremtés, alkotás. Márpedig ő teremtett, világot, birodalmat hozott létre, amelynek megvannak szentjei, ördögei, hősei és elesettjei. Ne csupán a képzeleti városra. Na Conxypan-ra gondoljunk, hanem nézzük a legegyszerűbb rajzait: mindegyiken ott a teremtő ember keze nyoma, a semmiből létet alkotás misztériuma. Ám mindez nála eqyúttal a képzelet szférájába transzponálódott. Azt, amit a torz valóság megtagadott tőle, ő a képzelet szintjén valósította meg. Emberi viszonyokat, szerelmeket, titkos vágyakat. E magateremtette képzeleti világban próbálta legyőzni ez iszonyokat. ,,Paulina nem tünemény, ö ábránd ...” — írta egyszer, és ez az ábránd, az idea-világ, a tisztaság vált művein színné és érzékeny vonallá. Művészetének épp az adja hallatlanul egyéni ízét, hogy a reális és az irreális, a való és annak idea-mása oly utánozhatatlan érzéki egységbe olvad, amelyre alig van példa nemcsak a magyar, hanem az európai képzőművészetben is. Preraffaelita volt? Szecesszió, szimbolizmus vagy szürrealizmus a szürrealizmus előtt? — igen, igen, mindez benne van, hiszen korának gyermeke. Motívumköre, a rokokó iránti imádata mind magyarázható korából, de mindez nem elegendő. Minden rezdülésében önös művészet ez, oly szubtilis líra, amelyben a költészet, a zene, a szín és a rajz egy nyelven beszélnek, varázsosan egyéni stílusba fonódnak. Ügy hisszük, hogy a szép tervekkel induló Hatvani Városi Múzeum nem választhatott volna jobbat, mint ennek a hagyatéki anyagnak a bemutatását, hiszen többről van szó, mint egy szép kiállításról. Ez művészettörténeti esemény. Köszönet érte azoknak, akik lehetővé tették megrendezését. Németh Lajos 61
