Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kócza Imre: A szervezés és a technika

szervezési szintje lényegesen magasabbra emelhető. A vállalat felső vezetésének fő irányvonalai alapján az üzem- szervezési osztály, valamint a pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai bizottság — a szakemberekkel folytatott konzultációk alapján —- szervezésfejlesztési koncepciót állított össze, melyet kibővített pártbizottsági ülésen tárgyaltunk meg, ahol felkértük a társadalmi és a gazdasági szerveket, hogy a vitában elhangzottakon túlmenően is tegyenek kiegészítő javaslatokat a középtávú szervezési program összeállításához.

Nagy gyakorlatú és helyi ismeretekkel rendelkező, kellő szakmai felkészültségű műszaki-gazdasági szakemberekből ,,team"-et hoztunk létre a beérkező javaslatok zsűrizése, a megfelelő koordináció biztosítása, a szen/ezésfej- lesztési javaslatok összeállítása céljából. Hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a középtávú vállalati szervezési program összhangban legyen a vállalati IV. ötéves terv célkitűzéseivel. Az ágazati középtávú szervezési útmutató és a követelményrendszer alapján felülvizsgáltuk és szükség szerint kiegészítettük az összeállított programjavaslatot. Az így felülvizsgált és kiegészített javaslat aztán a pártós a társadalmi szervekkel egyeztetésre került, maid a vezérigazgatói jóváhagyás után elkezdődhetett a megvalósítás első szakasza.

Az így kialakított elkécrzelések alkalmasak voltak hosszú távú szervezési célkitűzések meahatározásához. A hosszú távú szervezési koncepció az elektronikus adatfeldolgozásra való áttérést, az égés? vállalati irányítási és információs rendszer korszerűsítését foglalja magában három lépcsőben 1978-ig. Először a termelés közvetlen irányítására kerül sor digitális kisszámítóaéo és a hozzá szükséges perifériás egysének segítségével. Maid a géoi adatfeldolgozást kiterjesztjük a kiszolgáló üzemekre, a termelés és költségeinek tervezésével kaDcsolatos adatfeldolgozási és optimalizálási feladatokra. Míg vénül a vállalati számvitel teljes gépesítése jelenti a harmadik lépcsőfokot.

Koncepciónk kialakításában erőteljes volt az a felismerés, hogy irányítani, vezetni és a vezetés szükséglete't kielégítő szinten tervezni intuíció alapján ma már csak rendkívül kis eredménnyel és hatékonysággal lehet. A természet- és társadalomtudományok sokrétű eredményed a korszerű technika eszközeit fel kell használni e munkában.

A számítástechnikai eszközök ipari alkalmazásával kapcsolatban — egyre kevesebb esetben ugyan — még kétségkívül lehet találkozni szkeptikus véleményekkel. S e nézetek sok esetben ráadásul objektív tapasztalatokból is erednek. De az erre utaló tények mögött minden esetben kimutatható, hogy a gépet alkalmazó vállalat vezetői. érdemi ügyintézői nem ismerik a gépi lehetőségeket, illetve ezeknek a lehetőségeknek a kihasználási médiát. Álta’á- ban is megállapítható, hogy a rossz hatásfokkal üzemelő gépek esetében a gép alkalmazását meaelőző előkészítőszervező munka lényegében „befejeződött" a géo megvásárlásával, installációjával kapcsolatos kereskedelmi és műszaki tevékenységgel, és szinte teljesen elmaradnak azok a műszaki-gazdasági szervező munkák, amelyek biztosították volna az elektronikus számítógépnek a rendszerbe il'esz- tését. A gép alkalmazásának az ügye leszűkül a „számítási rendszerben” dolgozó számítástechnikai szakemberek ügyévé; s a „felhasználói rends?“*“?" doloo?ó m gazdaságí vezetők és érdemi ügyintézők nagy tábora nem érzi magáénak a gép kihasználásának az ügyét.

Természetesen súlyos hiba lenne azt állítani, hogy a sikertelenségért kizárólag a gépet üzemeltető vállaltok műszaki-gazdasági vezetői és érdemi ügyintézői a felelősek. A helyzet ugyanis sokkal bonyolultabb ennél. Az elektronikus számológépek technikai fejlődését és tömeges elterjedését nem követte, sőt nem előzte meg az általános számítástechnikai kultúra elterjedése. Az általános számítástechnikai kultúra fogalma alatt természetesen nem azt értjük, hogy mindenki tudjon valamit az elektronikus számológépekről, hanem azt, hogy mindenki annyit tudjon ezekről a gépekről, amennyi a munkájához szükséges.

Az iparvállalatok műszaki-gazdasági vezetői és érdemi ügyintézői az elektronikus számológépeket felhasználják

53

a szakmai problémák megoldásában, adatokat, döntést előkészítő eredményeket és döntési javaslatokat kapnak a géptől. Ennek megfelelően az általános számítástechnikai kultúra fogalma a vállalatok műszaki-gazdasági vezetőire és érdemi ügyintézőire vonatkoztatva konkrétan azt jelenti, hogy ezek a szakemberek képesek legyenek arra, hogy: a saját területükön feltárják az elektronikus számológépi kezelésre alkalmas problémákat, s ezeket a gép által megkövetelt egzaktsággal fogalmazzák meg. Rendszeres kapcsolatot tartsanak fenn a számítástechnikai szakemberekkel, hogy azokkal „egy nyelven beszélve” szót értsenek a problémák gépi megoldásában. Legyenek képesek továbbá arra, hogy saját szakmai területük képviseletében a gépi megoldást előkészítő szervezői munkában részt vegyenek, különösen a számításhoz szükséges adatok tartalmi helyességének és kívánt áramlásának a biztosításában, és végezetül képesek legyenek értelmezni és hasznosítani saját szakterületükön a géptől kapott fel- dolgozási eredményeket.

A felhasználás jellegéről rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a használatban levő berendezések jelentős része ügyvitelgépesítési, adatfeldolgozási feladatokkal van leterhelve. Az elmarasztaló észrevételek e tekintetben nem helytállóak, mert a gépalkalmazás fejlődésének szabályos útja, az alkalmazási feltételek alakulása ezt a felhasználási módot eredményezte és tette lehetővé. Természetes ez, annál inkább is, mert az ilyen jellegű alkalmazás igényelte a legkevesebb szervezési munkát a felhasználóktól. A hibát akkor követnénk el, ha ezt a tendenciát nem ismernénk fel és nem jutnánk arra a következtetésre, hogy az egyre tökéletesedő számítástechnikai eszközök bonyolult összefüggések feltárására, komolikált logikai műveletek végrehajtására is alkalmasak, és elsősorban nem az adminisztrációs munka csökkenését, hanem a vállalati irányítás folyamatának tökéletesítését kell szolgálniuk.

Talán njm is szükséges kihangsúlyozni a gépfogadás előkészítéséhez, a rendszer folyamatos karbantartásához és további tökéletesítéséhez szükséges előkészítő munka bonyolultságát. E területen a szakemberprobléma még élesebben vetődik fel, mint az általános szervezési munkában. Ezért, nem csak a szervezési, hanem a számítástechnikai szakemberképzési tervet is be kell illeszteni a szervezési koncepcióba.

A megvalósítás egyik fontos feltétele, hogy a kellő szakmai mélység bármely helyi sajátosság figyelembe vétele esetéh is érvényesüljön. A „rendszer-szemléletű" célok megvalósítása, eredményeinek hasznosítása általában több éves kemény munkát igényel. A szervezéssel szembeni ellenállás megtörése, de legalábbis csökkentése megkívánja, hogy rövidebb időn belül is már mérhető eredmények szülessenek. A rendszerszervezésen belül tehet kívánatos a konkrét részeredmények elérésére. Előre kell látni, hogy meddig kell csak „beletenni” és mikortól lehet abból „kivenni.” Helyesnek tűnik a hosszabb ráfordítás fázisú rendszerszervezés mellett rövidebb megtérülést ígérő raconalizálási feladat programba állítása is. Sokszor e’hangzott már, hogy a szervezés a vezetés egyik leghatékonyabb és legnélkülözhetetlenebb eszköze. Mégis azt kell tapasztalni, hogy ennek tényleges érvényesítésével csak ritkán lehet találkozni. Egyértelmű követelmény az, hogy a szervezés irányítása a legfelsőbb vállalati vezetéshez kapcsolódjék, a vezetés elidegeníthetetlen részét képezze.

A gyakorlatban azonban az tapasztalható, hogy a szervezést csak valamelyik szakigazgatóra tartozó admi- n sztratív jellegű feladatnak nézik. Élesen szembe kell szállni az ilyen nézettel. A műszaki és a gazdálkodás jellegű szervezési szükséglet elsődleges minden vállalatnál. Az ügyviteli, ügyrendi szervezés csak félkésztermék, késztermékké gazdálkodási és műszaki fázisaival kiegészítve válik. Ebből is következik, hogy a szervezés a vállalat vezetősége egészének, nem pedig egy-egy szakigazgatónak a feladata..

Az eredményes szervezési tevékenység minden vállalatnál megköveteli a szervezési apparátus erősítését, az in