Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Nagy Árpád: "... Megtartjuk a tigrist és az oroszlánt is..."

nyodalmakba sodorja a rendet a spanyol és osztrák Habsburgok között vállalt, nem egészen önkéntes diplomáciai szerepük, amellyel saját állásaikat is erősíteni szeretnék.

Igazában katonáskodni az egyház érdekében már csak a török megszállta Magyarországon próbálnak; itt egyszerre veszik fel a harcot a reformátusokkal és kísérleteznek a hódoltságban a térítéssel. Az ellenreformáció élén a XVII. század egész tartama alatt ők állanak; az ellenséges közhangulattól sokszor csak a kivezényelt császári katonák fn^nt'k meg a iezsu!tákat. Kassán a rend három taqját a szó szoros értelmében meglincselik; a török kiűzetésének évében a frissen alapított rendházakból többször elkergetik őket (1686—1687). Rákóczi szabadságharca idején a kurucok megszállta területükről Erdélyből Ausztriába menekülnek; iskoláikat bezárják, vagyonukat felosztják. A szabadságharc bukása után azonban újult buzgalommal, de szerencsétlen módon a minden eddiginél jobban gyűlölt labancok támogatásával veszik fel térítő munkájukat.

KIRÁLYGYILKOSOKKA LETTEK?

Ahogy Franciaországból a rend elleni hangulat és hangulatkeltés hullámai átcsaptak az Ibériai félszigetre, a portugál udvar teljhatalmú minisztere, Marquis de Pombal áll a rend elleni harc élére. Pombal, az egyházi és világi ha*:alom maradéktalan elválasztása érdekében, a pápa befolyása csökkentésére törekedve, olyan abszolutista egyeduralmi rendszer megszilárdításán dolgozik, amelyben a gyenge kezű. József portugál k:rály és majdani utódai he'yett a valóban képzett világi szakemberek kormányoznak. Törekvései útjában állt azonban a mélységesen katolikus és jezsuita-párti anyakirálynő. A jezsuiták elleni hangulatot lángra lobbantotta — az anyakirálynő halála (1754) után — a király elleni merénylet 1758 szeptemberében, amelynek megszervezésével a jezsuitákat gyanúsították. Uava''íov n rend rovásáén igák a XV. Loios elleni merényletet (1757) Franciaorszáqban; mindkettőt villámgyorsan kihalószták a rend ellenfelei. 1759-ben Portugáliában a rend igen tekintélyes vagyonát kabo-rzák el, s m állam ráteszi kezét a gyarmati kereskedelmükre is. (Ekkor lángol fel a brazíliai őserdőkben újra az indiánok elleni vérengzés, akik a misszióstelepek környékéről a fegyveresek elől ismét az őserdőbe menekülnek). Franciaországban lassabban megy a dolog; előbb Christoph de Beaumont párizsi érsek feloszlatja a legnagyobb rendházat, védelmébe veszi a La Trappe-i apátságra — éppen az ő inspirációjára — támadó fosztogatókat, majd a jezsuita-párti püspökök szembeszegülése ellenére 1764. december 1-én feloszlatja a franciaországi rendházckat. A rendtagok Spanyolországba, Németországba és Itáliába menekülnek, ahol XIII. Kelemen pápa befolyása még fedezi őket.

Az osztrák birodalomban már ekkor érződik a rend közeli feloszlatásának hangulata: a rendházakban vezetett krónikák és magánlevelek egyaránt tükrözik, hogy a jezsuiták, immár minden erejüket iskoláik megmentésére, könyvtára k megőrzésére fordítva, belenyugszanak sorsukba. Az osztrák rendtartomány sorsát Mária Antónia és XVI. Lajos házasságának előkészítése pecsételi meg: Mária Terézia engedményekre kényszerül a francia diplomácia nyomására, s úav tűnik, akarata ellenére, legalább semleges marad a rend feloszlatása körül dúló harcban.

A porosz udvar, habár II. Frigyes előbb örömmel üdvözölte az 5000 taaot számláló spanyol rendtartomány feloszlatását (1767. február 27.), semleges marad, majd protestáns létére menedéket nyújt nemcsak német, de spanyol és francia exjezsuitáknak is. A pápa halála után a pápaválasztó konklávé hosszas vita után az obszerváns- ferences kardinálist, Lorenzo Ganganellit választja meg; senki sem tudja, hoqy az Európa egészét érintő ool tikai küzdelmekben milyen álláspontot foglal el, de a jezsuiták hívei és ellenfelei egyaránt igyekeznek megnyerni. A spanyol és portugál nyomás egyre erősödik; saját hatalma fenntartása érdekében igyekeznek rávenni a pápát a rendet feloszlató bréve kiadására. Késlelteti az eseményeket a

nagyhatalmú francia miniszter, Choiseul bukása, aki előbb a hírhedt kegyencnő, Madame du Barry kegyeit, majd — a francia udvarban logikusan — a király kegyeit és állását vesztette.

A pápai udvarban minden elődjénél radikálisabban lép fel Jósé Monino követ, Floridabianca grófja, az európai abszolutizmus teoretikusa. Támogatja a Vatikánban Zeladá kardinális is, akinek társaságában 1772-ben kidolgozza a rend feloszlatását kimondó bullát. A titokban tartott előkészületekről mindenki nyíltan beszélt; a pápa ellenállása megtört, s nem találva egyetlen halogató okot sem, arhit a rend ellenfelei elfogadtak volna, 1773. augusztus 17-én Rómában kihirdették a rendet felszámoló, „Urunk és Megváltónk" kezdetű bullát.

Az egyes országok mintegy félév alatt számolták fel a rendtartományokat; a rendházak — egyébként, mint kidé* rült. messze túlbecsült — vagyonát más rendek, a világi papság és az állam vette át. Az iskolák felszámolása és állami kezelésbe vétele, illetve más rendekhez való átadása lassabban ment, tulajdonképpen az egész 1773/74-es tanévben tartott. Nagyon nehéz volt a képzett tanerők pótlása) amihez az anyagi feltételek is hiányoztak.

Az elbocsátott rendtagok világi papi szolgálatba, illetve más rendekbe léptek; sokan állami hivatalokba kerültek, hiszen tudásukra szükség volt. Oroszország és Poroszország — jellemző, hogy egyik sem katolikus állam —, nem hirdette ki a feloszlató brévét, s a nyuqati hatalmaknak szánt fricskákként befogodta a jezsuitákat. Maguk áf felvilágosodás nagy képviselői, mint Leibniz és Voltaire, némileg csalódottan állapították meg, hogy — a II. Frigyesi hasonlat szellemében — fogatlan oroszlánt fékeztek még á nagyhatalmak.

A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG

A rend feloszlatása és javainak világi kezelésbe vétele egyben kultúrtörténeti korszakhatár is. A barokk művészet kezdeteit és hanyatlását tulajdonképpen a rend hagy énít^e-éseinek kezdeteiével (Róma, II Gesu templom) és feloszlatásával is megadhatjuk. A jezsuita iskolarendszer— ha a XVIII. századra elavult is szellemében — jelentős teret, az add’ginál lényegesen magasabb és fejlettebb formában, biztosított a természettudományok oktatásának is. Iskoláik rendszeres diákszínjátszása az újkori színházi kultúra egyik alapköve lett; jezsuita színpadon, Maqyarországon is, olyan szerzőket játszottak, mint Moliére (Úrhatnám polgár, Eger, 1765 stb.). Remek tollú íróik, szónokaik, az európai nemzeti nyelvű irodalmak nagy alakjai, mint Pázmány Péter.

A modern történetírás megalapozói között elsősorban a francia és német jezsuitákat tartják számon; nagy vállalkozásuk, a szentek életrajzának forrásait összegyűjtő Sorozat, háromszáz év történeti forráskutatásait foglalta egybe. Pray György, Timon Sámuel és Katona István a magyar történettudomány megalapozói között, jezsuita voltuk mellett is, mind módszereikkel, mind materialista szemléletükkel, éles és józan kritikájukkal, kiemelkedő szerepet játszottak. A magyar nyelvészet úttörője, a svéd akadémia tagja, Sajnovics János, múlhatatlan érdemeket szerzett a finnugor rokonságunk kutatásával. A rendnek ezeket a tagjait és nyugati társaikat a felvilágosodás vezéralakjai is megbecsülték.

A rend története teljes egészében máig feldolgozatlan. Működése azt a 240 évet ölelte fel 1534 és 1773 között, amely az európai polgárság és kereskedelmi tőke megerősödésétől a francia polgári forradalomig ível. Ennek a hallatlan bonyolult és sokszínű folyamatnak során — fokozatosan eltávolodva a kezdeti puritán céloktól — a rend vezetői, elsősorban a latin országokban, erejükön felül, a változásokkal alig számolva, politikai manőverekbe bocsátkoztak; a rend szerkezete merev maradt és képtelen volt kivédeni mind a megalapozott, mind a jogtalan vádakat.'A feloszlató bulla így a maga nemében jelképesen tudomásul vette a felvilágosult abszolutizmus győzelmét.

56