Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - JELENÜNK - Draviczki - Tajti: A világnézeti nevelés helyzete és feladatai
murikban, amelyeknek hatása negatív. Elegendő itt utalni a kisüzemi termelésre, a kispolgáriságra, amely bár szám- szerűségében csekély, ugyanakkor a gazdasági és szociális helyzetét tükröző szemléletmód és magatartásforma — a kispolgáriság — jóval szélesebb körben hat. Utalhatunk továbbá az egyházak szerepére és a vallásos szokások, a vallásos világnézet hatására, amely közvetlenül a tudat- formálásban jelentkezik leküzdendő akadályképpen. Mint ahogy az időnként a diákifjúság egy kis részénél megnyilvánuló nacionalista nézetek és érzések okát, forrását kutatva lehetetlen nem gondolni — többek között — a nemzetközi viszonyok, azon belül a szocialista világrend- szer bizonyos ellentmondásaira is. A társadalmi lét pozitív hatásának közvetítésében, tudatosításában közvetlenül meghatározó szerepük van azoknak az intézményeknek, közösségeknek és eszközöknek, amelyeknek feladata az ifjúság szocialista nevelése, világnézetének megalapozása és fejlesztése. A társadalom legfőbb tényezői az ifjúság nevelése, különös tekintettel világnézeti nevelése szempontjából, az iskola, a család, az ifjúsági mozgalom, a közművelődési intézmények és a tömegtájékoztatási eszközök. Ezek közül egyiket sem lehet formálisnak tekinteni vagy mellőzni, mert valamennyinek megvan a sajátos szerepe, amelyet nem pótolhatnak a többiek. Például a család szerepét — még pedagógiai vonatkozásban sem, — nem veheti át az iskola, legalábbis teljes egészében nem, de fordítva sem történhet. Mint ahogy az ifjúsági mozgalom szerepét sem helyettesítheti az iskola. A fiatalok öntevékeny, szervező-, irány,tómunkáját az ifjúsági mozgalomban nem veheti át az igazgató- helyettes, vagy az osztályfőnök, mert ezzel formálissá teszi a KISZ-szervezetek működését. A család, a rokonság világnézet-formáló hatása különösen erőteljes, mert a társadalmi viszonyok — gazdasági, szociális, kulturális stb. vonatkozásban — ezen keresztül konkretizálódnak és realizálódnak. A család szociális helyzete, szellemi és erkölcsi atmoszférája, szokásai és hagyományai a közvetlenség, a személyes tapasztalat és élmények erőteljes érzelmi töltése miatt gyakran meghatározóak a személyiség egész fejlődésében. Magyarázza ezt egyrészt az a körülmény, hogy a család hatása az ifjút minden más hatást megelőzve a legkorábban éri, másrészt az a körülmény, hogy a családi közösségben az érzelmi oldalnak meghatározó szerepe van. Fokozottabb mértékben érvényes az a községekben lakó és a mezőgazdaságban dolgozó családokra. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a társadalmi viszonyok szocialista átalakulása nem hagyja érintetlenül a családi közösségeket sem. A KISZ-szervezetek — közép- és főiskoláinkon — gyakorlatilag átfogják a tanulóifjúság túlnyomó többségét, legalábbis a középiskola negyedik osztályában és a főiskolákon. A KISZ legsajátosabb természete, hogy érvényesül benne a szocialista nevelés két alapelve: a munka és a közösség. Ez a két alapkategória magában foglalja a társadalmi tevékenység, a tudatos és öntevékeny aktivitás minden formáját, az egyéni és a közösségi tevékenység dialektikus viszonyrendszerének minden elmét. Számos példát tudnánk felsorakoztatni annak illusztrálására, hogy egy-egy KISZ-alapszervezet, méginkább egy-egy KISZ-tag a munkájával, politikai és tanulmányi tevékenységével hogyan szolgálja a nagyobb és a kisebb közösség érdekeit. Ennek ellenére mégis azt kell megjegyeznünk, hogy a fiatalság jelentős része — maguk a KISZ-tagok — lényegesen többet várnak a szervezettől és gyakran nyilatkozik elégedetlenül saját és iskolájának szervezetéről. A személyes tapasztalataink is azt mutatják, hogy a KISZ-tagok aktivitása közvetlenül az érdekvédelmi, valamint a kulturális, sport- és szórakozási területen éri el vagy közelíti meg az elvárt színvonalat. Ezzel szemben a politikai munka — politikai oktatás, politikai rendezvények stb. —, a tanulmányi ügyek, a nevelési feladatok — ideszámítva a jutalmazást és a büntetést is, — nagyon gyakran az osztályfőnök vagy a tanulócsoport-felelős tanár és a pártösszekötő tanár feladatává válnak. Ez az egyoldalúság nem használ a KISZ-alapszervezetek tekintélyének — itt ugyanis az alapszervezetekről van szó, — és komoly nevelési lehetőségeket hagy kihasználatlanul. A továbbiakban az iskola és a pedagógusok szerepéről essék szó. A nevelés különböző tényezői között a szocialista iskoláé a vezető szerep. Ez egyértelműen következik az iskola funkcióiból. A nevelés mindenekelőtt az oktatás folyamatában valósul meg, amiből következik az oktató-nevelő munka szerves egysége, elválaszthatatlansá- ga. Az iskola természetesen nemcsak az oktatás folyamatában nevel, nemcsak az órákon, hanem az órán kívül, sőt az iskolán kívül is. A világnézeti nevelés szempontjából kiinduló feltétel a pedagógus kollektíva marxista világné- zeti-eszmei-politikai egysége, felkészültsége és meggyőződése. A nevelés komplex ráhatás eredménye, amely feltételezi, hogy valamennyi tantárgy oktatásában tudatosan érvényesüljön a világnézeti alapok építése, ugyanakkor szükség van olyan tárgyra is, amely közvetlenül, direkt módon dolgozza fel a világnézet alapvető kérdéseit és szolgálja a világnézeti nevelést. Ilyen kapcsolatrendszerben teljesítheti feladatát a középiskola a szaktárgyak és a Világnézetünk alapjai c. tantárgy oktatásával. A főiskolákon pedig a szaktárgyak, a közismereti tárgyak és a marxizmus—leninizmus alkotórészeinek — a politikai gazdaságtan, a filozófia, a tudományos szocializmus, a marxista etika — oktatása hivatott e feladat megoldására. A világnézeti és erkölcsi nevelés hatékonyságának nélkülözhetetlen feltétele a nevelést szolgáló különböző tényezők munkájának céltudatos, tervszerű összehangolása, irányítása. Az iskola feladata integrálni és szintetizálni a különböző hatásokat, a tanulók különböző forrásokból szerzett ismereteit és tapasztalatait egységes világképpé alakítani, értékrendbe rakni, és erre ráépíteni, belső meggyőződéssé tenni a marxista—leninista világnézetet. Az így megalapozott és kiépített világnézet van összhangban a tudomány igazságaival, a társadalmi haladás törvényeivel, és teszi képessé az egyént arra, hogy műveltségét tovább építése, meggyőződését tovább szilárdítsa, személyiségét sokoldalúan fejlessze, ami nélkül nem igen tudna eligazodni sem társadalmi, sem egyéni életvitelében. A világnézeti nevelés hatékonyságát nagymértékben megnöveli, ha a diákság a világnézeti nevelést — a világnézeti képzést és önképzést — nem úgy értelmezi, mint tanrendszeren előírt kötelességet, amit csinálni „kell", hanem úgy fogja fel, mint tanulni „érdemes”. HEVES MEGYE KÖZÉPISKOLAIBAN 1965—1971-ES ÉVEKBEN A világnézeti oktató-nevelő munka vizsgálatát, tartalmi és módszertani kérdéseinek elemzését nemcsak a középszintű oktatási intézmények tekintették feladatuknak, hanem valamennyi iskolatípus. Ha fellapozzuk az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Évkönyveit, a Kertészeti Egyetem gyöngyösi Kertészeti és Agronómiái Főiskolai Karának Évkönyveit erről meggyőződhetünk, nem is szólva azokról az írásokról, amelyeket a főiskolai oktatók különböző kiadványokban publikáltak. Születtek publikált írások az általános iskolák és természetesen a középiskolák tanáraitól is. Továbbá azt is meg kell jegyeznünk, hogy ez a munka nem 1965-ben kezdődött, hanem jóval korábban, lényegében az iskolák államosításával. A jelen fejezetben a középiskolát és az 1965-ös évet azért választottuk ki ebből a komplexumból, mert mondanivalónk a Világnézetünk alapjai c. tantárgynak a világnézeti oktató-nevelő munkában játszott szerepére szorítkozik. Tesszük ezt abból a meggondolásból kiindulva, hogy a Világnézetünk alapjai c. tárgynak hasonló szerepet tulajdonítunk a középfokú oktatásban, mint amilyen szerepet a marxizmus—leninizmus betölt a felsőoktatásban. Azonban a marxizmus—leninizmus, illetve a politikai gazdaságtan, a dialektikus és történelmi materializmus, a tudományos szocializmus, mint „tantárgy” készen állt — természetesen nem a pedagógia szükségleteinek megfelelően, programban kidolgozott tananyag formájában, — és „csak” be kellett vezetni a felsőoktatásba, ezzel szemben a Világnézetünk alapjai c. tantárgyat tulajdonképpen „ki kellett találni” a középfokú oktatás 33
