Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - JELENÜNK - Draviczki - Tajti: A világnézeti nevelés helyzete és feladatai
számára. Ezzel a különbséggel is magyarázható, hogy amíg a marxizmus—leninzmus oktatása — mai formáját tekintve — másfél évtizedes múltra tekinthet vissza egyetemeinken és főiskoláinkon, addig a Világnézetünk alapjai C. tantárgy mintegy nyolcéves kísérleti-előkészületi időszak után csak most vált általánossá a gimnáziumok és a szak- középiskolák végzős diákjai számára. Heves megyéből az egri Dobó István Gimnázium és Szakközépiskola a legelsők között kapcsolódott be — az 1965/66-os tanévben — a Világnézetünk alapjai c. tantárgy kísérleti oktatásába. A tantárgy első oktatói — dr. Sípos István és Mongyi Ferenc — úttörő szerepet játszottak abban, hogy a Világnézetünk alapjai megtalálja helyét és szerepét iskolájuk munkájában: jelentéseik, programterveik és tanulmányaik egész sora mutatja, hogy milyen sokrétű munkát végeztek annak érdekében, hogy kialakuljon a tananyag megfelelő tematikája, az óravezetés legjobb módja, valamint a számonkérés és az osztályozás legcélravezetőbb formája. A Dobó István Gimnázium és Szakközépiskola első tapasztalatairól készült beszámolók és jelentések ugyanakkor bírálják a tananyag túlzsúfoltságát és „szellősebb” tematikát ajánlanak. Nem tartják kielégítőnek azt a szemléletet, amely a Világnézetünk alapjai című tantárgy funkcióját arra korlátozza, hogy csupán szintetizálja azokat a világnézeti hatásokat, amelyeket más tárgyak kifejtenek. A Világnézetünk alapjai című tantárgy alapvető funkciójának tartják, hogy világnézeti alapismereteket adjon, amely nélkül lehetetlen bármiféle szemlélet-formálás. Ugyanakkor minden egyes tantárgynak részt kell venni a szemlélet- formálásban, a tanuló világnézetének megalapozásában, természetesen az adott tantárgy tartalmának és sajátosságainak megfelelő formában. Ilyen megközelítésben vetették fel a tantárgyak közötti koncentráció kérdését, különös tekintettel a Világnézetünk alapjai és a biológia, kémia, matematika, fizika, történelem és irodalom kölcsönhatására. A Világnézetünk alapjai c. tárgy oktatása ma már minden középiskolában általános. Az úttörők tapasztalataiból sokat tanulhatnak azok a pedagógusok, akik később kezdték vagy csak azután kezdik oktatni a tárgyat. Nincs azonban olyan tapasztalat, amelyet mechanikusan lehetne átvenni és alkalmazni, legyen az akár a legjobb tapasztalat is. A tanár egyénisége, az iskola helye és profilja, az osztály összetétele, a tanulók egyénisége, — hogy csak néhányat említsünk a legfontosabb tényezők közül —, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a pedagógus számára a személyes tapasztalatok gyűjtését, az általános módszerek sajátos, a körülményeket figyelembe vevő alkalmazását, nem is szólva azok állandó finomításáról, hatékonyabbá tételéről. Röviden szólva tehát azt mondhatjuk, hogy q pedagógusok szakadatlan továbbképzése — szakmai és pedagógiai téren, az önképzés és a szervezett képzés formájában, mások tapasztalatainak megismerése és saját tapasztalatainak gyűjtése útján — nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az iskolával és a pedagógusokkal szembeni társadalmi elvárások mind magasabb szinten teljesíthetők legyenek. A TANULÓIFJÚSÁG VÉLEMÉNYE A „tanulóifjúság” fogalma alatt itt és most a két főiskola és a középiskolák végzős diákjait értjük, a két főiskola valamennyi végzős hallgatóját, a középiskolák végzős diákjainak mintegy 70 százalékát. Az első felmérés alkalmából —- 1972 szeptemberében — 510 középiskolást és 160 főiskolást, a második felmérésnél 1973 májusában — 467 középiskolást és 71 főiskolást kérdeztünk meg. így az első alkalommal 670, a második alkalommal pedig 538 diák véleményét ismertük meg, összesen 1208 „Kérdőívet” értékeltünk. A két felmérés alanyai azonos személyek voltak, azzal a különbséggel, hogy a második felmérésben — technikai okokból — csak a gyöngyösi főiskola diákjai vehettek részt. Innen adódik a számszerű eltérés a két felmérés között. Az sem véletlenül történt, hogy a tanulóifjúság véleményét a végzős diákok véleménye alapján vizsgáltuk, hiszen ez utóbbiban nem csupán egy év munkájának eredménye tükröződik, hanem az iskola egész munkájának eredménye. De különös hangsúlyt kap a 4. évfolyam a középiskolák tanulóinál, mert itt tanulmányozzák a Világnézetünk alapjai c. tárgyat, s az év elején és az év végén végzett felmérés azt jelenti, hogy közvetlen összehasonlítást végezhetünk a tárgy ismerete előtti és ismerete utáni véleményekről. A főiskola hallgatói esetében — a marxizmus—leninizmus 3, vagy 4 éven keresztül folyó tanulmányozása miatt — az utolsó év nem ennyire exponált, mint a középiskola tanulóinál. A tanulók véleményét „Kérdőív”-es felmérés alapján ismertük meg. A „Kérdőív”-eket a szociometriái felmérés ismert szabályai szerint állították össze, külön a középiskolák és külön a főiskolák tanulói részére. Az előbbi lapokon 37, az utóbbiakon 40 kérdés szerepelt. A kétféle „Kérdőív" szerkezete és tartalma lényegében megegyezett, csupán olyan eltéréseket alkalmaztunk, amelyek a két iskolatípus különbségéből származtak, pl. a tanult ideológiai tárgyakra, a tanuló párttagságára, amely az életkornak is függvénye, vonatkoztak. A kérdések tartalmilag két típusba sorolhatók, egyrészt úgynevezett „ténykérdésekre”, amelyek alatt a személyi adatokra, a családi állapotra, az iskolai és a mozgalmi életre vonatkozó adatokat értettük, másrészt úgynevezett „véleménykérdésekre", amelyekre az egyéni véleményt, saját nézetét, meggyőződését kértük leírni. A „ténykérdések” között pl. ilyenek szerepeltek: mi a szülők foglalkozása, milyen az iskolai végzettségük, vagy milyen érdemjegyeket kapott a megkérdezett tanuló a marxizmus—leninizmus tárgyaiból, középiskolások biológiából, történelemből stb. tagja-e a KISZ-nek, van-e társadalmi funkciója. A „véleménykérdések” között viszont ilyenek szerepeltek, mint pl. véleménye szerint hogyan oszlik meg tanulótársainak a nézete a tudományos világnézet alapvető kérdésében, mi az ő személyes álláspontja ebben a kérdésben, képesnek tartja-e az embert a világ lényegének, törvényszerűségeinek megismerésére, hisz-e a társadalmi haladásban, az erkölcsi haladásban, a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésének és a háború kiküszöbölhető- ségének lehetőségében, milyen emberi tulajdonságokat tart a legértékesebbeknek, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a szocialista embernek. Ez utóbbi kérdéscsoport állt felmérésünk centrumában, hiszen célkitűzésünk a hallgatók véleményének, világnézeti-erkölcsi meggyőződésének megismerésére irányult. Tehát nem a fogalmak és a törvények ismeretét kértük számon, hanem a marxista— leninista világnézet fő kérdéseivel kapcsolatban kialakult véleményüket. Ebből következtetünk a világnézeti nevelés eredményére, a tanulók világnézeti neveltségének szintjére. Természetesen ez megfelelő áttételeken keresztül az oktatás eredményességét is kifejezi, de közvetlen vizsgálódásunk nem az oktatásra irányult, hanem a nevelésre. A felmérőlapon szereplő kérdések formailag is két típusra oszthatók, éspedig úgynevezett „zártkérdésekre”, ahol a megfelelő választ aláhúzással kellett megjelölni a megadott fogalmak közül (pl. igen, nem, részben; alap-, közép-, felsőfokú végzettség), valamint úgynevezett „nyílt- kérdésekre", ahol tetszés szerint fogalmazhatták meg válaszukat, pl. arra a kérdésre, hogy melyik a három legértékesebbnek tartott emberi tulajdonság. A felmérőlapokat a tanulók egyénileg, nevük aláírása nélkül töltötték ki. A kitöltött „Kérdőív”-ek elemzése azt mutatja, hogy a megkérdezettek komolyan vették a válaszadást és őszintén írták le véleményüket. A több mint 1200 kitöltött „Kérdőív" között csupán néhány olyat találtunk, amely félreértést vagy szándékos elrontást, néhány esetben cinikus választ tükrözött. Ezen az alapon a középiskolások által kitöltött felmérőlapoknak 96,3 százalékát, a főiskolások felmérőlapjainak 96,9 százalékát tekintettük értékelhetőnek, és az előbbieknek 3,7 százalékát, az utóbbiaknak 3,1 százalékát hagytuk figyelmen kívül mint „rontottat”. A megkérdezett tanulók túlnyomó többségének válaszát tehát helyesnek fogadtuk el, olyannak, amely világnézeti nevelőmunkánk valóságos állapotát, szimptómáit tükrözi. Indokolttá tette ezt az álláspontunkat az a tény, VI
