Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - LEVELESLÁDA
EVELESLÁDA L Nyári képzőművészeti alkotóházat Egerbe! Budapesti lakos és művész létemre, öröm mel és érdeklődéssel olvastam a Hevesi Szemle első, majd a második számát, annál is inkább, mivel jómagam többször jártam Egerben, nemcsak üdülni, de több alkalommal ,,alkotónyarat” is töltöttem a városban és a környékén. Ezeknek, az alapjában véve kifejezett alkotónyaralásoknak és kirándulásoknak kedves emlékét még ma, évek után is, nagy-nagy szeretettel őrzöm. De más szálak is fűznek Egerhez: 1971- ben gyűjteményes kiállításomat a Képcsarnok Vállalat a Rudnay-teremben rendezték meg _ éppen azért abban a városban, mivel módomban állt megválasztani kiállításom színhelyét. Külön öröm, de egyben megtiszteltetés is volt számomra, hogy a kiállításom megnyitásán alkalmam volt személyesen is megismerni több megyei és városi közéleti személyiséget. Abból a körülményből pedig, hogy az említett tárlatomat annak idején meg is hosszabbították, továbbá a műértő látogatóktól szóban és írásban kapott reflexiókból talán nem ok nélkül következtetek arra, hogy EGER ÉS ÉN MEGTALÁLTUK EGYMÁST. Egyébként egész sor, Egerben alkotott témát megörökítő, képemet az ország más részein bemutatott kiállításaimon is bemutattam, s jó néhány egri témájú kép szerte az országban, családok otthonának, vagy intézmények falán idézi a város vonzó légkörét. Ha az ember Egerre gondol, óhatatlanul is eszébe jut az ősi vár, Dobó és vitézei történelmi viadalának színhelye, a Szépasz- szony-völgy ódon, s a Szalák romantikus borospincéi, a török mináré, az országos hírű langyos vizű fürdő, a meleg hangulatot árasztó barokk műemlékek hosszú sora, a Hild József tervezte, felséges bazilika, de nem utolsósorban a hóstyai kis házikók, és nekem, mint festőművésznek, természetesen a tanárképző főiskolán dolgozó-tanuló képzőművészpalánták. A sok egri látogatás után, s a lassan-las- san egyre szaporodó-gazdagodó, maradandó emlékeim, kellemes tapasztalataim, egy — úgy érzem és hiszem — életre való ötletet sugallnak, melyet most a megye fiatal, de már a második számában is egyre tartalmasabb, értékesebb és egyre izmoso- dóbb kulturális és művészeti célokat is maga elé tűzött folyóiratának a hasábjain eresztek szárnyra. Milyen jó, hasznos és értékes volna a nyaranta amúgy sem teljességgel kihasznált kollégiumok közül egyet a magyar képzőművészek rendelkezésére bocsátani. Biztosra veszem, hogy komoly, hivatásos művészeket, tanárokat s nem utolsósorban o Képzőművészeti Főiskola s a tanárképző főiskolák rajz tanszakos, felsőbb évfolyamos hallgatóit Eger vonzó szépsége, a történelmi s egyben romantikus környezet bizonyára ihletett alkotásokra serkentené. Természetesen mindezt nem ingyenesen képzelem, hanem az alkotóházakban szokásos térítés ellenében. Elképzelhetőnek tartom, hogy néhány helyet, pályázat alapján, díjmentesen kaphatnának meg arra méltó alkotók, — köztük talán éppen néhány tehetséges főiskolai hallgató művésznövendék. Annál is inkább kézenfekvőnek érzem e gondolat valóra váltását, mivel nem áll javaslatom példa nélkül sem az országban, de magában Eger városában sem. Hiszen a két világháború között az International Arts of Schoo! egyesült államokbeli képzőművészeti iskola meghitt kis közössége rendszeresen járt Egerbe nyaralni és alkotni — megtoldva mindezt neves, budapesti művészprofesszorok előadásainak meghallgatásával. Néhány esztendővel ezelőtt pedig egy NDK-beli képzőművészeti főiskola is itt üdültette alkotó módon rajzoló, festő növendékeit. Sőt, ha emlékezetem nem csal, úgy valamelyik elmúlt évben egy tanárképző főiskola, s a budapesti Képzőművészeti Főiskola felsőbb évfolyamos növendékei is Eger városában töltöttek egy-két alkotónyaraló hetet. Hol a várban, hol a Népkertben, hol a hóstyákon, vagy éppen egy ódon, barokk hangulatot árasztó polgárház udvarán láttam rajzoló, festő kis csoportokat. Nem tartom még azt sem lehetetlennek, hogy amennyiben az ötletemmel a kultúrpolitika és művészeti élet helyi irányítói érdemben valóban foglalkozni fognak — talán még arra is mód és lehetőség nyílhatna, hogy egy Eger környéki, nem teljes mértékben kihasznált kastélyban tudnának néhány komolyabb alkotó múlttal rendelkező művésznek néhány hétnyi tartózkodást biztosítani. Bizonyos vagyok abban, hogy nemcsak a hazai, de külföldi képzőművészek körében is élénk érdeklődést és visszhangot váltana ki ötletem megvalósulása. A gyümölcsöző alkotónyaralás befejeztével pedig elképzelhetőnek tartom, hogy az Egerben töltött idő legjobban sikerült alkotásait — képeit és szobrait egyaránt — egy nyilvános tárlaton mutatnák be a művészek. Úgy érzem hogy az immár évek óto egyre izmosodó Egri Nyár programjának egy igazán érdekes és közérdeklődésre számol tartó eseményévé érhetne ez az évről évre visszatérően megrendezendő kiállítás. Úgy érzem, hogy ez a rendszeresen, nyaranta megrendezendő egri tárlat megtermé- kenyítőleg hathatna a helyi művészeti életre is, amellett, hogy az egri alkalmi képzőművészeti alkotóházban nyaraló alkotó művészek gyümölcsöző baráti kapcsolatba kerülhetnének a helyi képzőművész-kollektíva tagjaival. Egy-egy ilyen művészbarátság talán egy életre is összekapcsolhatna képzőművészeket, festőket, grafikusokat és szobrászokat egyaránt. Bizonyos vagyok abban, hogy hazánk legkülönbözőbb tájairól Egerbe érkező képzőművészek egész sor maradandó értékű alkotással a tarsolyukban térnének meg majd otthonukba, melyek később talán majd gazdára találva, szerte az országban családok, hivatalok és intézmények légkörét melegítenék fel, Eger város különleges varázsának légkörével. CSERNÓ JUDIT Munkácsy-díjas festőművész mii iiiiiiiiitimi it ii ni inni itiini Egri művészjelöltek dabasi kiállítása, Heves és Pest megye kulturális kézfogása Eger és Dabas tárlatcseréje biztató kapcsolatfelvételt jelent két hazai táj, — Heves és Pest megye között. ösztönszerű jeladások eddig is történtek, hiszen a Ráckevén élő Pataky László festette az egri Házasságkötő-terem impozáns freskóját. Az egri Palace Klub fiatal képzőművészeinek dabasi bemutatkozása azonban folyamatot indít, kicseréli a közös előrehaladás lehetőségeit. Mindenképpen találékony a Heves megyei Művelődési Központ azon gyakorlata, mely az érdeklődési körök amatőrjeiből művészjelölteket, s kellő odaadás esetén festőket, szobrászokat nevel. A készenléti állapotot illetően jelenleg Herceg István a csoport élenjáró tagja, aki vegyes technikával közelíti mondanivalóinak képi magaslatait. Arányérzék, ízlés és jó formakészség jellemzi, mely gondolatgazdagságát kíséri. Érződik azon törekvése, hogy a képzőművészetet nem egyszerűen ábrázolási feladatnak, hanem a szemlélődés közegének tartja, ahol vizuális jegyekkel vonultathatja fel elmélyülésének fokozatait. Ezért tűnik ki az átlagból, mert ízlés és bátorság társul problémafelvetéseiben, ízes akvarellekkel örökítette meg az elhagyott egri pincesor atmoszférajelző íveit Hunyadi Búzás Edith. őszinteség és elfogódottság érződik a többiek munkáiban, olyan lelkesedés, mely az emberi, művészi készülődés mós-más fokón állva komoly erőfeszítéssel kiküszöbölheti a szakmai bizonytalanságot. Hamarosan eldől, ki tud előrelépni, kinek számára jelentett e Studium nemes portyát, az élet egy jelentős epizódját. Most nem tehetünk mást, mint felsoroljuk nevüket: Kutnyák Géza, Reyner József, Kormos Tibor, Hortobágyi István, Kocsisné Kákonyi Júlia, Erdős Lajos, — a többit úgyis az idő szigorú rostája fogja elvégezni. Heves és Pest megye kulturális találkozásának második fázisában, 1974-ben fognak Egerben bemutatkozni a dabasi, monori, ráckevei, nagykátai alkotókból verbuválódó Nagy István csoport tagjai, akik lassan közös műhellyé szerveződnek. Egyre többet hallatnak magukról, — szép siker kísérte győri és budapesti közös kiállításuk. A szobrászok közül Kampfl József és Kecskés Lajos vezetik a mezőnyt, — festők sorában találjuk a más-más eszményeket valló egyéni hangvételű Bányász Bélát, Kiss Ernőt, Őrei Józsefet, Fegyó Bélát, Gammel Józsefet és Nádasdy Jánost. A grafikusok közül országos hírre emelkedett Miklosovits László, de Kéri Mihály és Varga László is lendületesen fejlődött az utóbbi években. Köszöntjük a két megye kulturális kézfogását, s kívánjuk, hogy a kontaktus nemes versengése az egri Palace Klub és a dabasi Nagy István csoport elmélyültebb, szigorú műhelymunkájában érje el mielőbb az európai távlatokra tekintő országos színvonalat. LOSONCI MIKLÓS 56
