Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 3. szám - JELENÜNK - Koós József: Egy erőmű születése (riport)

ran már áramot adott az erőmű első 100 megawattos gép­egysége. Igaz, párhuzamos kapcsolásra az eredeti határ­időnél három és fél hónappal, a második blokk üzembe he­lyezésére pedig hathónapos késéssel kerül sor. A kezdeti sikerek, eredmények mellett gond, probléma, feszültség is volt tehát bőven a beruházáson. Az első évek­ben rendkívül nehéz volt a kivitelezésben részt vevő vállala­tok munkájának koordinálása, a gyártó és a szerelő vál­lalatok sem tudták határidőre teljesíteni kötelezettségeiket. A kedvező változást, fordulatot a kormány Gazdasági Bizottságának 1970. februárjában hozott határozatai indí­tották el. A korábbiaknál is nagyobb segítséget kapott az építkezés a magyar néphadseregtől, jelentősen nőtt — „Ga­garin pótlék”; túlórakedvemény — a dolgozók jövedelme is, és elsősorban a helyi, a megyei, a járási, az országos pártszervek segítsége nyomán lényegesen javult a vállala­tok koordinációs munkája is. A Visontán dolgozó kommunisták, pártszervezetek már az 1969-es összevont taggyűlésükön is megfogalmazták; „Nem jogászkodásokra, kandidátusi, akadémiai székfogla­lókra van szükség, hanem összefogásra, egymás munkájá­nak segítésére, a munka intenzitásának növelésére, kezde­ményező és cselekvő egységre." Nyíltan, őszintén beszéltek a gondokról a KlSZ-védnök- ségben résztvevő ifjú kommunisták is, valamennyi fórumu­kon sürgették a tervszerű, nyugodt munka feltételeinek meg­teremtését. De nemcsak bíráltak, nemcsak kértek Visonta kommu­nistái, fiataljai, hanem példát is mutattak, bizonyítottak is. Több mint 30 ifjúsági brigád kapcsolódott be a munkaver­senybe, kommunista műszakokban közel 9000 társadalmi munkaórát teljesítettek. A lenini centenárium tiszteletére több mint 700 fiatal dolgozott társadalmi munkában a be­ruházáson. A védnökségi bizottság mintegy félszázszor fordult a „Zöld utat a védnökségnek!” feliratú levelével az ország különböző vállalataihoz, KISZ-szervezetéhez és minden al­kalommal megkapta a kért segítséget. A budapesti daru- és kazángyáriak a hétvégi pihenés helyett is Visontán dol­goztak, a Magyar Kábel Művek fiataljai 25 kilométer ká­belt gyártottak ie terven felül, a Láng Gépgyárban mozgal­mat szerveztek az erőmű turbináinak határidőre történő le­gyártása érdekében. A VERTESZ KISZ-bizottságának javas­latára fizikai-műszaki fiatalok vállaltak pluszmunkát Vison­tán, az ERŐTERV kollektívái a tervezett idő fele alatt ké­szítették el a terveket, a jászberényi Hűtőgépgyárban tíz brigád tett felajánlást Visontáért. Az eddig soha nem tapasztalt lelkesedés, szorgalom, összefogás eredményeként az erőmű harmadik és negyedik blokkját a Gazdasági Bizottság által megjelölt határidő­ben kapcsolták rá az országos hálózatra. Sikerült tehát be­hozni a késést, s vele a dolgozók, a vezetők is visszanyer­ték önbizalmukat. örömre, büszkeségre tehát már volt okuk az építőknek, a szerelőknek, az üzemeltetőknek, de pihenésre még nem, hiszen egy blokk, az utolsó 200 megawattos magyar gyárt­mányú gépegység üzembe helyezése még hátra volt. A sikert, a jó hangulatot kihasználva 1970. évi küldött- értekezletükön a beruházás, a Gagarin Hőerőmű kommu­nistái Ismént felhívással fordultak az építkezés résztvevőihez; „Úgy dolgozzunk valamennyien, kövessünk el mindent azért, hogy az erőmű utolsó blokkját — hangzott a felhívás - ha­táridő előtt adjuk át a népgazdaságnak." A felhívásra ismét tettekkel válaszoltak az üzemek, a vállalatok kollektívái. A fél ország megmozdult Visontáért. A szocialista brigádok nap mint nap példát mutattak, a gyártó vállalatok tíz-, százmilliós berendezéseket szállítot­tak előbb Visontára, a külföldi partnerek is korábban telje­sítették ígéreteiket, a blokkokat üzemeltető vállalaton belül pedig a gazdaságosabb villamosenergia-termelés érdeké­ben szerveztek akciót. A szívós kitartás, a precíz szervezés, a határtalan lelke­sedés eredményeként a magyar erőműépítés történetében páratlan siker született Visontán. 1972. szeptember 14-én, 10 óra 9 perckor az országos hálózatra kapcsolták az erő­mű utolsó blokkját, s ezzel nem kevesebb, mint kettő és fél hónappal a határidő előtt elkészült országunk legnagyobb erőműve, amely ma egyedül képes kiszolgálni az ország tel­jes lakossági, kommunális, közvilágítási, közlekedési és a mezőgazdaság villamosenergia-szükségletét, 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom