Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - JELENÜNK - Koós József: Egy erőmű születése (riport)
A blokkok első alkalommal 1972. december 12-én üzemeltek teljes, vagyis 800 megawattos kapacitással. December 13-án viszont már 883 megawattot mértek a termelést rögzítő berendezések. Elkészült, megépült, megvalósult tehát az új Visonta. A természet alkotta díszleteket az értelmes, a szorgalmas ember változtatta meg a Mátraalján. Ahol az egykori szőlőterületek helyén ma már méltóságteljesen füstöl a ,,Gó- liát’’, az ország legmagasabb kéménye, üzemelnek az ország legnagyobb erőművének blokkjai, s küldik a fényt, a népgazdaságunk fejlődéséhez, szocialista társadalmunk felépítéséhez nélkülözhetetlen energiát az üzemekbe, az iskolákba, a kórházakba, az óvodákba, lakásainkba. Sokan, s gyakran felteszik még ma is a kérdést: nem lett volna-e érdemesebb, gazdaságosabb más célra felhasználni a visontai lignitet? A kérdésre társadalmunk jelenlegi fejlettsége, anyagi lehetőségei mellett nem-mel lehet csak válaszolni. Mégpedig azért, mert az évről évre jelentkező energiaszükségletet jelenleg is csak importtal — a szocialista országok egyesített energiarendszeréből, ezen belül is elsősorban a Szovjetuniótól — tudjuk biztosítani, másrészt a külfejtés és az erőmű komplexumban a villamos energia termelési költsége csak 80—90 százaléka a mai hazai átlagos költségeknek. Ezen kívül a bánya és az erőmű korszerű technikájának jóvoltából, a kiszolgáló munkafolyamatok gépesítésének eredményeként — a bánya üzemeltetéséhez mintegy háromezer, az erőműhöz 800 dolgozóra van szükség - egy megawatt erőművi kapacitáshoz mindössze egyetlen munkaerő szükséges. Foglalkoztatja továbbá az érdeklődőket és a kételkedőket is, hogy vajon hány évre elegendő a Visonta területén feltárt lignitmezők vagyona? Számukra is jó, kellemes hírünk van: annak ellenére ugyanis, hogy az erőműnek 1975-en már 7.5 millió tonna lignitre lesz szüksége, a feltárt lignitmező — a község alatti terület kibányászása nélkül is — 2000-ig tudja biztosítani az erőműnek a szükséges fűtőanyagot. Ugyanakkor a lignitről leszedett föld, — meddő — a kibányászott terület sem vész kárba, mivel a rekultivációs kísérletek azt bizonyítják; a „vad” föld újra hasznosítható. Az eddigi kísérletek eredményei alapján bízták meg hazánkat a KGST tagországok közül — a Mátraalji Szénbányák Vállalat rekultivációs üzemét — a további tudományos kutatások végzésére. Eddig különben mintegy 2000 katasztrális hold területen végzik a lignit bányászását, s ez a terület 1977. végére 2750 katasztrális holdra növekszik. A terület igénybevételéért az érintett termelőszövetkezeteknek mintegy 140 millió forintot fizettek ki. Ezen kívül 1977. után természetbeni kártalanítást is kapnak a termelőszövetkezetek. A külfejtés technológiája különben teljes mértékben gépesített. A meddőletakarítást, a hányórendezést, a szén jövesztését Magyarországon még nem alkalmazott, az NDK- tól mintegy 900 millió forint értékben vásárolt technikai berendezésekkel végzik. A munka volumenére jellemző, hogy 1972. végéig nem kevesebb, mint 60 miilió köbméter földet, kőzetet „mozgattak” meg, szállítottak el a lignitről. Sok találgatással, variációval is találkozhatunk a beruházás költségeivel kapcsolatban. Erre vonatkozólag is rendelkezünk pontos számokkal, informácóval. Az erőmű 8,2, a bánya pedig 4,1 miiliárd forintba került. S ami külön figyelemre méltó: a jelentős beruházás a tervezettnél kevesebb költséget emésztett fel. Természetesen a 12 milliárd forintban benne van a visontai Gagarin Hőerőmű és a Thorez Külfejtéses Bánya dolgozóinak épített lakások, szociális-, kulturális létesítmények költségei is. A két üzem dolgozói kényelmes, modern, a vállalat által épített lakásokban laknak, az ugyancsak Gyöngyösön épített toronyház két és fél, három és fél, négyszobás lakásaiban is, az üzemeltetésben példamutatóan dolgozó kétkezi munkások laknak legnagyobb számban. Mert Visontán nemcsak a beruházás határidőre történő megépítése volt kiemelt gazdasági, politikai feladat, hanem az emberekkel, a dolgozókkal való törődés is. Nem véletlenül hangsúlyozta a beruházás átadási ünnepségén résztvevő Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ünnepi pohárköszöntőjében. : „Jogosan mondhatjuk: a szocializmust építő ember nagy alkotása amit itt ma felavattunk. Az ilyen munkában valóban erősödik, fejlődik a szocializmus eszméi iránt elkötelezett ember." 31
