Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Négy költő - Négy vers: Varga Zoltán, Forgács Károly, Radnai István, Szegedi Farkas László költeményei
RADNAI ISTVÁN: Megbékélten és sután cséplés után ébredés akaratlan hideg üveg nehezen csillapul tüze nem izzik csillagul ne válaszd elveszel gyönyöröddel elszelel a szerelem megzápul örömöd eliszapul hideg üveg megmered csókold meg ha megmered hideg szemét csillagul étvágya nem csillapul gyönyöre mint lepke száll a kaszája lekaszál elcsépelve egyedül szalma-vágyad szenderül megbékélten és sután mint csöndes kéve megömlik a minden riogó hatásvadász után széleimen kihűl a tér az ajkamon véletlen vér véletlen illik össze két csont feszítő izmom izmokat bont csípődön esett karom megül pára-gőz leheletünk hévül véletlen véred fülembe dobol véletlen izmod hozzám simul egymásba olvad szinte a bőr béke a zaj dadogni nem mer a rend véletlen játékai kristályok-ikrek fogózó ujjaink véletlen hiányod termi a kínt akaratlan csöndjével elönti a tenger SZEGEDI FARKAS LÁSZLÓ: Jég Döglött a csönd, a tyúk gunnyaszt, motyog. Várták, remélték — hát most esni fog. Szél száll, por támad, és már hull, árad, hűvös, lágy karral ölelő anyáskodással esik az eső... És hirtelen: Ratata, ratata, ratatal... Kopog a, zörög a, zokog a pala, az ablak, és zubog a kavargó, kosz-sárga pocsolya. Ratata, ratata, ratatal... Behemót gépfegyver robaja. Retete, retete, retete!. .. Kísértet-kereplő kelepe. Tarjagos, torlódó, fekete polkolba mutat a jegenye, sikoltva hasad a levele. Galamb zuhan le, véres a feje. Fészek alján szétvert fiókák roncsa. Ratata, ratata, ratata! . . . Emberek szívére szakad a reménység-tornyos holnap horizontja. Ablakok mellett állnak, néznek. Imádkozik egy öregasszony, zsebretett kézzel áll a férfi: „Hogy az a rongy ég leszakadjon!" Ratata ... ratata ... ratata ... Kopog még, de már lassúbbodva esik, s már csak a lágy víz árad. A nyitott ablak előtt állok, tanúja a roppant Természet föltámadt barbarizmusának. Csönd. A tyúk újra előballag, napban csillog a vizes ablak, béka mászik a ház tövében. A kapuk előtt hárman-négyen emberek állnak, nézegetnek. Egy kicsit szótlanabbak lettek, de nem gyöngébbek semmivel. Jövőre újra vetni kell. J 16
