Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - IRODALOM - Szigethy András: A Burd-kór (próza)
MdiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiniiiiiiimiiiiiiiimiiiMiiiMii i SZIGETHY ANDRÁS: A Burd-kór Tlf riflIIIIMIIllMIIIIIMIIIIlllllllllllllllllllltlIIIIIIIIIIMIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIfiaillllllllf llllll(llllllll(lllllltllllllf IIIIMMIIM Hátradőlt a magas fejtámlájú fotelban. Leemelte a cigarettásdobozt az asztalról és rágyújtott. A felparázsló fényben megvillantak a laboratórium edényeinek, műszereinek fémfelületei. Sokáig ült mozdulatlanul, s amikor felkelt, érezte, Hogy fáradt. — Az eredménytelenség. Ez a legfárasztóbb dolog a világon — morogta félhangosan a professzor maga elé. Nagyot szippantott a cigarettából, aztán elnyomta a még félig sem szívott Remsest. Beleszólt a házi vonal mikrofonjába. — Marn nővér! Keresse elő az 1998-ból származó konzer- vátumot, amely a Burd Stripe-vírus első megjelenési formáját tartalmazza. Köszönöm. Néhány perc múlva halkan kattant az ajtó, fény gyulladt, a fiatal nővér a professzor asztalára helyezett egy vékony lemezkét. — Professzor, kérem, hajnali fél négy van. — Köszönöm, Marn. Elmehet. — Professzor, kérem, azt mondta, szóljak, ha négy éjszakánál tovább dolgozna egyfolytában. Rimisz Perm megállt, a spiroszkópba csúsztatta a vékony lemezt és bekapcsolta a készüléket. — Köszönöm, Marn, hogy szólt. Jó éjszakát. Az ajtó ismét kattant, a laboratóriumra sötétség borult, a spiroszkóp előtt nedig megjelent egy háromdimenziós, óriásira nagyított kép, amely az 1998-as Burd Stripe-vírus belső szerkezetét terítette ki a levegőben. A professzor előrelépett, egészen a kép elé, hatalmas, robusztus alakja egy pillanatra eltakarta a spiroszkóo keskeny fénysugarát, ujjaival a vetített alakzat motívumait követte. — Milyen tökéletesen szervezett forma — csettintett elismerően nyelvével. — És ez a tökéletesen szervezett forma fog kiirtani bennünket, ha nagyon gyorsan ki nem találunk valamit — fejezte be a mondatot. Az asztalhoz lépett, felkattintotta a kis dolgozólámpát. A fiókból előhúzta a komputer kimutatásait. Igen, semmi kétség, minden Burd-típusú vírusban ugyanaz a harminc iel ismétlődött logikai rendszer nélkül, az átörökítő DNS- hez kapcsolódva. Perm leült az asztalhoz, irathalmazokat lapozott át, könyveket szedett le a polcról és rakta vissza őket, néha meafordult, percekig mozdulatlanul nézte a laboratórium sötétjében megkristályosodott, vetített képet, újra visszafordult, cigarettára gyújtott, tenyerébe temette a fejét. — Az idő nem nekünk dolgozik — sóhajtott csendesen. Permnek Gordon jutott az eszébe. Az állandóan mókás Gordon, aki percek alatt gyártotta a fantasztikusabbná! fantasztikusabb elképzeléseket, és mindig, mint az egyetlen helyes lehetőséget adta elő véleményét. Perm még jól emlékezett ró, amikor a Királynő Kupa döntője előtt Gordon fenn ült a páholyukban és feleségének fejtegette, hogy ő már régen gyanítja, hogy a vírusok antivitaminokat tartalmaznak és azok pusztítják el a szervezetet. Csak hát ő sportoló és nem akar a kutatók babérjaira törni. Gordon ezután, mintegy elnézést kérőén, Permre villantotta vakítóan fehér fogsorú mosolyát, majd izmos, fekete kezével Perm tenyerébe csapott és száz az eayhez lefogadta, hogy az idén Is megnyeri a döntőt, mert ő a legjobb teniszező a világon. Mindezt természetesen mondta, minden gőg nélkül, mert valóban ő volt a legjobb teniszező a világon. Mosolyogva ment le a vörös, műanyag borítású pályára, briliáns tudásával tapsorkán közepette fejezte be a második nyert játszmát. A harmadikra már nem volt ideje. A Burd-kór a levegőben száguldó mentőhajóban végzett vele, mielőtt Rimisz klinikájára értek volna. Perm felkelt az asztaltól és a spiroszkóp mellé ült. A levegőben ott tornyosult előtte a kivetített alakzat, belsejében a szabályosan ismétlődő, apró motívumokkal. A professzor a spiroszkóphoz csatlakozó mini komputerbe táplálta a harminc különböző jelet, aztán gondolt egyet és beprogramozta az ABC harminc betűjét. A készüléknek parancsot adott, hogy a jelek fölé tegye át a spiroszkópba a megfelelő betűket. Várt egy kicsit, amíg a számítógép fölkészült az új vetítési módszerre. Perm addig szabályozta a laboratórium levegőjének összetételét. Valamivel több oxigént adott, mert már nagyon nehezen tartotta nyitva a szemét. Álmos volt A spiroszkóp éleset kattant, a kép eltűnt, aztán újra megjelent, most már tisztán kivehető volt a spirál alakban húzódó jelek fölé írt betűk körvonala is. Perm előrehajolt a székben. Még jobban előrehajolt, már elfelejtette, hogy az előbb álmos volt, elfelejtette, hogy negyedik napja van talpon, mindent elfelejtett, csak azt érezte, hogy a szemébe szúr a fájdalom, ahogy a vírus belsejében világító csavart alakban lefutó betűket olvassa. A vetített képből értelmes mondat vált ki. A mondat fehéren izzott a laboratórium sötétjében, ahogy a spiroszkópból kilövellő fénysugárból előtűnt: vigyázat heaven keresztülhúzza számításainkat b akciót megindítani ellene Perm feluarott, az asztalhoz rohant, egy mozdulattal kirántotta a fiókot, szétdobált néhány könyvet, majd felütötte a lexikont. Richard Heaven: amerikai orvos-biológus a XX. század második felében. 1998-ban molekuláris biológiai munkacsoportja felfedezte az A2 vírustörzs ellenszerét, amely az akkori népességet megmentette a hatalmas méreteket öltő, ún. influenzajárványtól. A járvány a XX. század végén már tömeges elhalálozásokat okozott az akkor még különböző földrészek lakossága között. R. H. felfedezéséért ún. Nobel-díjban részesült. Még ugyanabban az évben Burd-kórban elpusztult. 7
