Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 1. szám - IRODALOM - Szigethy András: A Burd-kór (próza)

Perm összecsapta a könyvet. .

— Mindent értek - mondta ki hangosan.

A professzor újabb lemezkét csúsztatott a spiroszkópba. A jelenlegi Burd-kór egyik okozóját tartalmazó Burd Stripe X vírussal. A gép kattant, egy pillanatig sötét volt, aztán felragyogott az új fonál alakú mondat:

elérkezett az idő Hogy mikrovilágunk átvegye a hatalmat visszahódítsa az embertől a földet amelyet évezredek óta jogtalanul bitorol elérkeztünk arra a fejlettségi szintre hogy győztesen vívjuk meg harcunkat az ember ma már kevesebbet tud mint mi megelőztük őket központ utasítása aktivizálni a nyolcszáz éve passzív hersus törzset energiaforrást továbbra is az y csoport szolgáltatja ellenünk irányuló kutatásokat és akciókat figyeljük időben parancs érkezik

A laboratórium zúgó csendjét aj házi vonalból beszélő Mám nővér hangja törte meg.

— Professzor, kérem, azonnal jöjjön le. A felesége nagyon rosszul van.

Perm válasz nélkül ledübörgött a lépcsőn. Látta, hogy Lynn hálószobájában még ég a villany. Benyitott. Marn a felesége ágya mellett állt, Lynn keskeny, zárt arca fehér volt, homlokán verejtékfüzér csillogott az éjjeli lámpa fényében.

Rimisz egyetlen pillantást vetett feleségére, a falhoz lépett és kemény hangon beleszólt a mikrofonba.

— ügyelet! Azonnal a műtőt. Slimm! öltözzön be, Burd- kór műtétet fogunk végrehajtani.

(Aj

Az elnöki palota különtermében egy pillanatig csend volt, majd a titkosszolgálat vezetője folytatta a beszámolót.

— A lényegét sajnos nem tudjuk a dolognak. Annyi szivárgott csak ki, hogy a professzor felfedezett egy bizonyos kódrendszert, amely a vírusok belső életében a hírközlést, vagy az energiaátvitelt szabályozza. Orvosszakértőnk nem tájékozott eléggé az ügyben. Annyit mondott csupán, hogy a Burd-kórt, amely most már percek alatt végez gz emberrel, szintén egy bizonyos vírus okozza, amely hihetetlenül rövid idő alatt szaporodik el a szervezetben, teljesen lekapcsolja az energiatermelést és azt a vírusok további szaporításának szolgálatába állítja. Az új felfedezés kulcs- fontosságú. Megszerzése mindennél fontosabb feladat. Ha ugyanis kiderül, hogy ezzel a kóddal esetleg irányítani lehet a betegséget, akkor külpolitikai céljaink megvalósításához rendelkezésünkre áll a kivédhetetlen fegyver. Az elnök úr személyesen kért meg, hogy minél gyorsabban derítsünk fényt az ügyre, és a kód birtokában terjesszük elé javaslatainkat. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy az ügy mennyire bonyolult és összetett. Azt javaslom, hogy a felderítési munkával legjobban megszervezett csoportunkat bízzuk meg. Az elnök úr maga is támogatta azt az elképzelést, hogy Kreller munkacsoportja vegye kézbe az ügyet. Egyetértenek a javaslattal?

A tizenkét fő tanácsadó egységes igenlő válasza után az értekezlet véget ért, a titkosszolgálat főnöke rövid utasítást adott a titkárjának.

— Hívassa be Krellert, a szőke hajú komputert.

A megbeszélés percekig tartott. Kreller egyetlen egyszer szólalt meg, amikor elbúcsúzott főnökétől. A szőke hajú komputer ezután irodájába ment, gondosan áttanulmányozta a Burd-kórról szóló aktát, megkérte a Rimisz-klinika tervrajzát, összehívta csoportjának vezéreit és ismertette a feladatot. Autójába ült, megadta a Rimisz-klinika címét és rövid idő múltán bejelentette magát a professzornál. Perm a dolgozószobájában fogadta. Kreller a bemutatkozás után megkérte a professzort, hogy engedélyezzen számára néhány perc beszélgetést a feleségével.

— Mint orvos kérdezem öntől, rendkívül fontos ez a beszélgetés?

Minden szó, amit kimond a feleségem, energiaveszteség, amely az életét rövidíti meg.

Kreller vékony, szikár alakja mozdulatlanul temetkezett a magas karosszékbe.

— Professzor, kérem. Mi évfolyamtársak voltunk Lynnel az egyetemen. Nagyon sokáig szerelmes voltam a feleségébe.

Perm a lába elé nézett.

— Szóval maga az. A feleségem sokat mesélt magáról. Azt mondta, hogy remek ember. Igen azt mondta, hogy nagyszerű ember, csak éppen hiányzik magából az érzelem. Azt hiszem, ezért is maradt abba az egész.

— Igen, ezért.

— És tényleg hiányzik magából az érzelem?

— Kevesebb van, mint másokban. Az érzelmeknek nem szabad befolyásolniuk a döntéseket. Az emberi társadalom célja a rend és az értelem. Ennek köszönheti létezését. Igyekszem ezt mindig figyelembe venni.

— Kár — dörmögte a professzor. — Sajnálom, hogy ez a véleménye. Tudja, sokat olvasok hat-hétszáz évvel ezelőtti műveket. Mennyivel kevesebb volt az értelmi rend az akkori emberek világában. Mennyivel több géppel, eszközzel, értelmi és kényelmi berendezéssel rendelkezünk ma. Csak a boldogsághoz nem jutottunk semmivel közelebb, mint hatszáz évvel ezelőtt. Bocsásson meg a kitérőért. Lynn a szomszéd szobában van, parancsoljon.

— Még egy kérdést. Kérem, ne tartson kegyetlennek. Meddig fog még élni Lynn?

A professzor szemei tiszták voltak és világosak, csak a hangja szállt fáradtan a szoba falai között.

— Még egy napig.

— Nem történhet addig valami?

— De. Csoda.

Kreller az ajtóhoz ment és benézett az üvegen. Lynn hanyatt feküdt az ágyon, zenét hallgatott. Rövid, fiús haja izzadton tapadt egymásra. Kreller keze a kilincsen volt. Lynn felemelte a fejét, meglátta az üveg másik oldalán a férfit. Kreller belépett.

— Hogy vagy, Lynn?

— Sehogy - felelte a nő. Szünetet tartott, aztán hozzátette: — Burd-kór.

— Biztos?

— Biztos. Annyit dolgoztam Perm mellett, hogy kívülről tudok mindent.

— Állítólag felfedezte a vírusok kódját. Nem tud beleavatkozni az életükbe?

— Nem tudom. Egy hét óta már nem tudok rendszeresen gondolkozni. Csak a Perm által készített, legerősebb roboráló szerek tartanak életben. Te miért jöttél?

— Hogy lássalak.

— Utoljára?

Hallgattak. Csak a zene szólt tovább. Valaki hegedült. Az ablakon széles sávban omlott be a délutáni napfény. Lynn vékony hangja alig volt erősebb az üvegszálú magasságban egyensúlyozó hegedűszónál.

— Köszönöm, hogy eljöttél. Hát, minden jót, Kreller - mondta és kezet nyújtott.

Kreller megszorította a törékeny, finom ujjakat és kiment a szobából. A lépcsőn nesztelenül, fürgén haladt a laboratórium ajtajáig. Kopogtatott.

— Tessék — hallatszott Perm hangja.

— Professzor Rimisz. Rövid az idő, ezért kérem, nagyon gyorsan döntsön. A titkosszolgálat B csoportjának a vezetője vagyok. Felrúgom a megbízásom. Segíteni akarok önnek. Vagy elhiszi ezt, vagy nem. A továbbiak az ön válaszától függnek.

Rimisz Krellert figyelte. A szőke, rövid haj alól rezzenés nélküli, szürke szemek néztek a professzorra.

— Egy kérdésre feleljen nekem. Szereti még most is a feleségemet?

— Igen, szeretem.

— Hiszek magának.

— Helyes. Kérem, intézkedjen azonnal, hogy az a munkatársa, akit nem ön vett fel az intézetbe, ettől a perctől kezdve ne hagyja el a klinikát és ne beszélhessen senkivel odakintről.

— Az az ember a műtőben operál. Személyesen intézkedem.

A professzor kiment a szobából. Kreller az asztalhoz ült. Két vékony tűi húzott elő kabátja hajtókájából, beleszúrta az asztal lapjába a miniatűr adó-vevő készüléket és beszélni kezdett.

8