Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
2020-12-12 / 291. szám
www.helyorseg.rn % IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET // illatos fiivet szedj az 2020. december 12. IV. évfolyam 50. szám Oberczián Géza / Gál János, ■■ novellája / Juhász Kristóf és Baricz Dezső versei 8 Tallián Mariann meséje r-:M__ Divina proportione V./Aranymetszés V. (akrií, vászon, 70 * 110 cm, 2020) asztalunkra n vezervers Géczi Janos 209. veszprémi naplemente a rózsa csupa forma a kert tőle csupa forma lesz elfogadva a neszeket a levélrések finom szerkezetét a szikár naplementét ha árnyékba csomagolja magát az amúgy hajlékony faág vagy úgy araszol át a kő résén a bogár hogy belőle semmi sem marad hiába állsz fölé óbégatsz belőled sem marad több annál mint ami néhány mondatba belefért csepp vízzel a peremén vagy átbökve a jáspishegyű főnévi igenévvel mint fenyőtűvel a lágy testű gomba amely amúgy a rózsához tartozik a virághoz amely a forma hiába carmenlelkű ma hiába százlevelű holnap Iránytű a rózsa labirintusához Amikor évekkel ezelőtt megismertem Géczi Jánost, eltűnődtem, honnan lehet egy embernek ennyi ideje. Hiszen láttam, hogy a József Attila-díjas költő, író, képzőművész amellett, hogy jelentős alkotói életművet hoz létre, egyetemi oktatóként is elismert, olyan szívügyeket dédelget, mint a Séd című veszprémi kritikai lap vagy az oktatással-neveléssel, illetve az oktatási rendszer jellemzőivel kapcsolatos írásokat publikáló Iskolakultúra című folyóirat. És bizonyára közel áll a szívéhez a Vad Fruttik Darabok lemezével elkezdődött együttműködés is, amely által a zenekar koncertjein azt is megtapasztalhatta, milyen, amikor többezres tömeg zúgja mély átéléssel a dalszövegnek álcázott verssorokat. De Géczi János nevét hallva eszünkbe jut a nyolcvanas évek legendás/ botrányos irodalmi szociográfiája, a Vadnarancsok és az újabb beszélgetőkönyvei is Likó Marcell-lel, Csányi Vilmossal. Szerteágazó, sokoldalú, elképesztő - ilyen jelzők jutnak eszembe, ha Géczi János világáról kell beszélnem. És ezek csupán tárgyilagos megállapítások. Géczi ideje mint egy esetleges külön dimenzió létezése akkor ötlött fel bennem, amikor pár éve vendégül látott a családommal együtt. Géczi János, a házigazda legalább annyira lenyűgöző, mint az alkotói énje. Főz, süt, mindenre gondol - ez csak természetes. De ott a kertje is, amelyben minden növényről tud mindent, nemcsak a fajta jellemzőit, hanem az adott növény „életrajzát”, személyes történetét - ha fák, füvek, bokrok esetében beszélhetünk ilyenről. (Bizonyára igen.) Kis esővízgyűjtő medencéket kerülgetve jáijuk végig ezt a teremtett világot, ahol minden burjánzás, virulás, gyarapodás és virágba borulás jelzi, hogy rend van. Hogy minden rendben van. Ugyanilyen kozmosz a könyvtára is. Buborék kutyával az oldalán ül egy sajátosan felépített birodalomban, mosolyog, és végtelen nyugalommal, kedélyesen mesél. Beszélgetünk persze, de inkább csak hallgatom, hiszen olyan dolgokat mond, amikről általában kevesen beszélnek. Az emberiség legégetőbb gondjainak, például a klímaváltozás problémájának a nyitját úgyis a bölcsészek, írók, költők fogják megtalálni - jelenti ki akkoriban, amikor ez a téma még nincs ott a köztudatban, és hosszan sorolja a találmányokat és megfejtett titkokat, melyek mind-mind irodalmi gyökérnek. Méhekrol mesél, biodiverzitásról, extenzív kertekről, én meg örülök, Bonczidai Éva mint egy gyerek: végre egy költő, aki ért valamihez. Biológus kutatóként diplomázott, alkotó emberként is magától értetődően sajátja a természettudományi szemlélet. Az meg már-már legendaszerű, hogy rózsát neveztek el róla - ez a Géczi-rózsa (Rosa x geczii Kerényi-Nagy). (Nem tudom, van-e bármely másik nemzetnek olyan kortárs költője, akiről rózsát neveztek el.) Géczi János a rózsa kultúrhistóriájának nemzetközi rangú szaktekintélye. A rózsa labirintusa - Egy örök jelkép nyomában című, legutóbbi könyvében összegzi a számos vaskos kötetre rúgó, ez irányú kutatásait. folytatás a 3. oldalon | I
