Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

2020-11-21 / 273. szám

www.helyorseg.rn % 2020. november 21. IV. évfolyam 47. szám 4 Szondy-Adorján György novellája 6 A Trianon 100 pályázat fődíjas novellája 7-Böszörményi Zoltán és Ácsai Roland regényeit ajánljuk IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n az ortodox lányok a réten keresték meg a jövendőt n vezervers Nyáj (olaj, vászon, 2018) Muszka Sándor A fal A forradalom vasárnap érkezett, végigdübörgött az ébredő városon, siessenek a főtérre, emberek. A meggyalázott nők is ott vannak, a függönytartókból aranygyűrű hull, egy tisztet rángatnak le a mentőről, nem kegyelmeznek. A tévében őrült ismeretlenek, kiabálják, a gyilkos megszökött, katonák és forradalmárok, bakancs nélküli, egyforma holtak. A diktátort és nejét egy tankból húzták ki, oda lökték őket a fal elé, és gyermekük, a nép, lőtt. Mennyből az angyalt zengett az utca, ez volt az első szabad karácsony, Isten, áldd meg... fújta négy tömbház félelem nélkül, először, egyszer. IS ortre n Ha az embernek hite van, az mindenhez erőt ad n Bonczidai Éva Egy robusztus kőfal tövében ku­porgó nő rövidre nyírt barna hajjal, karikás, kisírt szemmel - én így láttam meg először Szilágyi Enikőt. Egy fotón a Kolozsvári Állami Ma­gyar Színházban: ő volt Júlia Visky András monodrámájában. Mire tanulmányaim okán Kolozsvárra érkeztem, már nem volt repertoá­ron a 2002-ben bemutatott darab, sosem láttam. Csak a szöveget és a mögötte lévő valós történetet is­mertem, meg persze a rengeteg méltatást, a szuperlatívuszok lajst­romát, amelyet rendre felmondtak, ha valahol szóba került a színésznő neve vagy ez az előadás. Júlia - a valóságban - Visky And­rás édesanyja volt. A drámaíró édes­apja 1939-ben Magyarországra szö­kött, itt tanult, lelkipásztor lett, itt ismerte meg későbbi feleségét, aki­vel néhány hónappal a házasságkö­tésük után úgy döntöttek, Erdélyben vállalnak szolgálatot, és visszaszök­tek Romániába. Az 1956-os forra­dalom utáni, romániai megtorlások idején a lelkészt 22 év nehéz börtön­re ítélték, és a pesti polgári családból származó Júlia hét gyermekkel telje­sen egyedül maradt, a román nyel­vet sem beszélte. Miközben félje, akiről azt sem tudta, életben van-e még, a szamosújvári börtönben ült, Júliát és gyermekeit kitelepítették a Duna-deltába, a román Gulagra, mintegy ezer kilométerre otthonuk­tól. Ebben, a barakkok közötti ki­szolgáltatottságban szólal meg Júlia a Párbeszéd a szerelemről alcímet viselő monodrámában. Konok, erős asszony - ilyennek képzeltem a fal tövében kuporgó Szilágyi Enikőt is. Amit a fotó alapján nem sejthettem, hogy mindemellett ő igazi díva is. Szilágyi Enikő 1952-ben született Kolozsváron, 1978-ban diplomá­zott a marosvásárhelyi Szentgyör­­gyi István Színművészeti Egye­temen, majd a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagoza­tához szerződött, de a kolozsvári Magyar Színházban és a Marosvá­sárhelyi Román Tagozaton is fellé­pett vendégként. 1989-ig tizenhét filmben kapott fontos szerepet, köztük nemzetközi produkciókban •) is - még csak elsőéves hallgató volt, de már forgatott. (2012-ben kiemel­kedő alakításaiért jelentős román filmművészeti elismerést, Ars Ci­­nematografica-díjat kapott.) 1989 nyarán hagyta el Romániát, pár hónapos németországi tartóz­kodás után férjével Hollandiába, majd Belgiumba ment; politikai menekültként érkeztek, majd négy év után letelepedési engedélyt kaptak. Tizennégy évig Magyar­­országon is játszott: a Budapesti Kamaraszínházban, a Thália Szín­házban, a Bárka Színházban, a Merlin Színházban, Debrecenben, a Csokonai Színházban és Kecske­méten, a Katona József Színházban is láthatta őt a közönség. Az év leg­jobb színésznőjeként négyszer lett nívódíjas, magkapta a szép magyar beszédért járó Kazinczy-díjat, és kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével. Idén nyáron láthattam őt először színpadon - Kathit alakította a marosvásárhelyi Yorick Stúdió El­tűntek című produkciójában, mely a Gyulai Várszínház Erdélyi hetén vendégszerepeit. Az előadás után szóba elegyedtünk, kiderült, hogy budapesti próbái idejére ugyanab­ban a házban szállt meg, ahol mi is lakunk. Ez az augusztusi találkozás azok közül való volt, amikor mind­két fél érzi - hiába, hogy csak most látják egymást először -, régi isme­rőssel találkozott. folytatás a 3. oldalon | \

Next

/
Oldalképek
Tartalom