Heves Megyei Hírlap, 2020. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-10 / 238. szám
www.helyorseg.rn 'V IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET n 2020. október 10. IV. évfolyam 41. szám 5 Szilágyi Zsófia Emma novellája 6 Kégl Ildikó és Nagy Olivér versei 8 Juhász Kristóf meséi nem volt költő, csak gazda, de ismerte a dolgok idejét ff Békés Rozi illusztrációi Lewis Carroll Alice Csodaországban című meseregényéhez interiu Holtidényben Navarrai Mészáros Márton Ferdinandy György szépirodalmi kötetei hatvan éve rendszeresen jelennek meg, miközben sem a magyar, sem a francia, sem a spanyol nyelven olvasók nem felejtették el. Francia ügynöke éppen most tárgyal egy válogatáskötet megjelentetéséről egy párizsi könyvkiadóval. Nemrég írt egy filmforgatókönyvet, jelenleg két magyar könyvön dolgozik, és spanyolra fordítja az elbeszéléseit, a novelláit. A kétlaki szerzővel barátja és szerkesztője, Navarrai Mészáros Márton készített interjút az író 85. születésnapja alkalmából. (Az interjú telefonon készült, az író Miamiból, a szerkesztő Budapestről beszélt.)- Hihetetlen, hogy október 11-én már a 85. születésnapodat ünnepied. Ma is ugyanazzal a nagy munkakedvvel és kötelességtudattal ülsz az üres papír elé, mint korábban?- Erről a nyolcvanöt évről nem veszek tudomást, éppen úgy élek és dolgozom, mint korábban vagy mintha otthon írnék. Nem pedig idestova tízezer kilométerre a hazánktól. Korán kelek, a reggeli készülődés után az íróasztalomhoz ülve ími-olvasni kezdek. Általában négy-öt óra elteltével, amikor belefáradtam, dél körül abbahagyom a munkát. Délután igyekszem kipihenni magamat, hiszen az „én koromban” fárasztó tevékenység ez, legalábbis így kell mondani. Mindig akad feladat délutánra és estére is: telefon, levél, szerkesztés, fordítás, és gyakorta visszatérek az íráshoz, olvasáshoz. Igyekszem telefonon vagy a feleségem (Maria Teresa Reyes kubai származású tanár, fordító - a szerző) masináin tartani a kapcsolatot a négy gyerekemmel, akik három kontinensen élnek. Ez a mellékfoglalkozásom.- Miamiban, ahol most tartózkodsz, minden reggel és este nézed a spanyolországi és a Puerto Ricó-i híradót a tévében. Részben ennek köszönhetően tettél szert nagy jártasságra a világ legkülönfélébb történéseiben.- Igyekszem tudomást szerezni arról, mi történik a nagyvilágban. Angolul nem igazán tudom értékelni a híreket, ezért a feleségem a jelentősebbeket lefordítja nekem. Emellett reggel és este valóban megnézem a spanyol nyelvű híradókat, a madridit és a Puerto Ricó-it is. Az utóbbi alig ezer kilométerre van ide, ott él az egyik fiam. Nagyon fontos számomra annak a kis szigetnek a sorsa, mert harminchat és fél évig tanítottam a San Juan-i Állami Egyetemen. Azok közül, akik ma a Puerto Ricó-i televízióban szerepelnek, sokakat taníthattam, mert elvétve rájuk ismerek. A madridi híradásokat azért szeretem, mert ott néha van nyitás a nagyvilágra. Gyakran az ott látottakból-hallottakból kell kihámoznom, mi történik az én szeretett hazámban.- Hatvan éve annak, hogy első köteted, a franciául írt L’íle sous l’eau (magyar kiadása nincs; nyersfordításban: Sziget a víz alatt,) először megjelent Strasbourgban. Ha lenne még további hatvan éved, mivel töltenéd?- Az 1956-os forradalom volt életem meghatározó élménye. Attól fogva minden ’56 és a magyar irodalom körül forgott az életemben. Azt hiszem, ha tehetném, egyáltalán nem változtatnék rajta, így a hátralévőkben sem kívánok nyugdíjba vonulni. Nyolcvanöt évesen már egyébként sem illene. A magyar irodalommal az a baj, hogy ritkán kapok hírt hazulról, véletlenszerűen érkezik egy-egy levél, néhány folyóirat. Hétnyolc lap rendszeresen közöl, de ezeket a megjelenéseket nem küldik el nekem, leszámítva a Magyar Napló és a kolozsvári Helikon folyóiratokat, bár az utóbbiban alig publikálok. vezervers Hodossy Gyula A kényszerben Kint gerlék turbékolnak, kutyák ugatnak, én bent, mert bent kell lennem, testem, mintha nem is volna, a lelkem is görcsben, fáj, ahogy egyenesítem, hol itt van bent velem, hol gyermekkorom csíntevései közben, sajnálkozik, hogy leestem a fáról, mielőtt elértem az almát. Az első csók ízét ízlelgetem, lehettem tizennégy éves, remegett kezem, szám, ahogy megérintettem az ajkát. Itt vagyok bent, hullámzik a sok könyv, úszik, Csokonai, Thomas Mann és Platón, majd azon veszem észre magam, gyermek vagyok, én is úszom, alámerülök, levegő sem kell, csak úszom és úszom, boldoggá tesz a víz ölelése. Valaki kiránt a vízből, megijeszt, édesanyám sír. Inkább focizom, egy csel jobbra, egy csel balra, gól. A kapu egyik oldalt a sapkám, a másikon a kockás ingem, fázom, magamra veszem mindkettőt, és a gesztenyefa tetejéről bámulok a messzeségbe. A testem fekszik az ágyon, itt, bent, mert bent kell lennem, fülembe duruzsol Hemingway, kint, gerlék turbékolnak, no,meg a kutyák... A lelkem visszakúszik a múltba, a len-gyár kertjében diót szedtünk, az őr nagyon megvert érte, a könnyeimtől nem láttam az utat, most jut eszembe, Áginak, Ágikának hívták, finom friss eper-ízű volt a csókja. Valaki jöhetne, kinyitni az ajtót, hogy mehessek, a kutyák mennyit tudnak ugatni, no, meg a gerlék... folytatás a 3. oldalon | I ft
