Heves Megyei Hírlap, 2020. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

2020-10-10 / 238. szám

www.helyorseg.rn 'V IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET n 2020. október 10. IV. évfolyam 41. szám 5 Szilágyi Zsófia Emma novellája 6 Kégl Ildikó és Nagy Olivér versei 8 Juhász Kristóf meséi nem volt költő, csak gazda, de ismerte a dolgok idejét ff Békés Rozi illusztrációi Lewis Carroll Alice Csodaországban című meseregényéhez interiu Holtidényben Navarrai Mészáros Márton Ferdinandy György szépirodalmi kötetei hatvan éve rendszeresen jelennek meg, miközben sem a magyar, sem a francia, sem a spanyol nyelven olvasók nem felejtették el. Francia ügynöke éppen most tár­gyal egy válogatáskötet megjelentetéséről egy párizsi könyvkiadó­val. Nemrég írt egy filmforgatókönyvet, jelenleg két magyar köny­vön dolgozik, és spanyolra fordítja az elbeszéléseit, a novelláit. A kétlaki szerzővel barátja és szerkesztője, Navarrai Mészáros Márton készített interjút az író 85. születésnapja alkalmából. (Az interjú te­lefonon készült, az író Miamiból, a szerkesztő Budapestről beszélt.)- Hihetetlen, hogy október 11-én már a 85. születésnapodat ün­nepied. Ma is ugyanazzal a nagy munkakedvvel és kötelesség­tudattal ülsz az üres papír elé, mint korábban?- Erről a nyolcvanöt évről nem veszek tudomást, éppen úgy élek és dolgozom, mint korábban vagy mintha otthon ír­nék. Nem pedig idestova tízezer kilomé­terre a hazánktól. Korán kelek, a reggeli készülődés után az íróasztalomhoz ülve ími-olvasni kezdek. Általában négy-öt óra elteltével, amikor belefáradtam, dél körül abbahagyom a munkát. Délután igyekszem kipihenni magamat, hiszen az „én koromban” fárasztó tevékenység ez, legalábbis így kell mondani. Mindig akad feladat délutánra és estére is: tele­fon, levél, szerkesztés, fordítás, és gya­korta visszatérek az íráshoz, olvasáshoz. Igyekszem telefonon vagy a feleségem (Maria Teresa Reyes kubai származású tanár, fordító - a szerző) masináin tar­tani a kapcsolatot a négy gyerekemmel, akik három kontinensen élnek. Ez a mellékfoglalkozásom.- Miamiban, ahol most tartóz­kodsz, minden reggel és este né­zed a spanyolországi és a Puerto Ricó-i híradót a tévében. Rész­ben ennek köszönhetően tettél szert nagy jártasságra a világ legkülönfélébb történéseiben.- Igyekszem tudomást szerezni arról, mi történik a nagyvilágban. Angolul nem igazán tudom értékelni a híreket, ezért a feleségem a jelentősebbeket le­fordítja nekem. Emellett reggel és este valóban megnézem a spanyol nyelvű híradókat, a madridit és a Puerto Ri­­có-it is. Az utóbbi alig ezer kilométerre van ide, ott él az egyik fiam. Nagyon fontos számomra annak a kis szigetnek a sorsa, mert harminchat és fél évig tanítottam a San Juan-i Állami Egye­temen. Azok közül, akik ma a Puerto Ricó-i televízióban szerepelnek, so­kakat taníthattam, mert elvétve rájuk ismerek. A madridi híradásokat azért szeretem, mert ott néha van nyitás a nagyvilágra. Gyakran az ott látottak­­ból-hallottakból kell kihámoznom, mi történik az én szeretett hazámban.- Hatvan éve annak, hogy első köteted, a franciául írt L’íle sous l’eau (magyar kiadása nincs; nyersfordításban: Sziget a víz alatt,) először megjelent Stras­­bourgban. Ha lenne még további hatvan éved, mivel töltenéd?- Az 1956-os forradalom volt életem meghatározó élménye. Attól fogva min­den ’56 és a magyar irodalom körül forgott az életemben. Azt hiszem, ha tehetném, egyáltalán nem változtatnék rajta, így a hátralévőkben sem kívánok nyugdíjba vonulni. Nyolcvanöt évesen már egyébként sem illene. A magyar irodalommal az a baj, hogy ritkán kapok hírt hazulról, véletlenszerűen érkezik egy-egy levél, néhány folyóirat. Hét­nyolc lap rendszeresen közöl, de ezeket a megjelenéseket nem küldik el nekem, leszámítva a Magyar Napló és a kolozs­vári Helikon folyóiratokat, bár az utób­biban alig publikálok. vezervers Hodossy Gyula A kényszerben Kint gerlék turbékolnak, kutyák ugatnak, én bent, mert bent kell lennem, testem, mintha nem is volna, a lelkem is görcsben, fáj, ahogy egyenesítem, hol itt van bent velem, hol gyermekkorom csíntevései közben, sajnálkozik, hogy leestem a fáról, mielőtt elértem az almát. Az első csók ízét ízlelgetem, lehettem tizennégy éves, remegett kezem, szám, ahogy megérintettem az ajkát. Itt vagyok bent, hullámzik a sok könyv, úszik, Csokonai, Thomas Mann és Platón, majd azon veszem észre magam, gyermek vagyok, én is úszom, alámerülök, levegő sem kell, csak úszom és úszom, boldoggá tesz a víz ölelése. Valaki kiránt a vízből, megijeszt, édesanyám sír. Inkább focizom, egy csel jobbra, egy csel balra, gól. A kapu egyik oldalt a sapkám, a másikon a kockás ingem, fázom, magamra veszem mindkettőt, és a gesztenyefa tetejéről bámulok a messzeségbe. A testem fekszik az ágyon, itt, bent, mert bent kell lennem, fülembe duruzsol Hemingway, kint, gerlék turbékolnak, no,meg a kutyák... A lelkem visszakúszik a múltba, a len-gyár kertjében diót szedtünk, az őr nagyon megvert érte, a könnyeimtől nem láttam az utat, most jut eszembe, Áginak, Ágikának hívták, finom friss eper-ízű volt a csókja. Valaki jöhetne, kinyitni az ajtót, hogy mehessek, a kutyák mennyit tudnak ugatni, no, meg a gerlék... folytatás a 3. oldalon | I ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom