Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

2020-09-05 / 208. szám

ausnu helyőrség folytatás o 1. oldalról I 3 tanát Hazánkban egyetlenegy sem ma­jmát -épen ebből a géptípusból, ezért is különleges lehetőség, hogy most megtekinthetik a látogatók. A Spitfire, a másik legenda, a brit gépgyártás egyik büszkesége, mely híres volt jól kormányozhatóságá­­ról, fürgeségéről, amit többek közt könnyűségének, áramvonalassá­­gának, nagyszerű Merlin motorjá­nak és különleges szárnyainak kö­szönhetett. A keskeny, rendkívül vékony, ellipszis alakú alsó szárny újításnak számított a 30-as évek végén, amikor inkább a sok fém­ben és a robusztusságban hittek. Nagy magasságban is gyors volt, de tudott „lopakodni” is, ha kellett, felhasználva a váratlanság erejét. Álcázószíneivel a háború során so­kat kísérleteztek - állítólag még a rózsaszín is felmerült -, de főképp a szigetország borongós felhő- és üde rföldszíneire, zöldre, barnára, szürkére és opálos kékre festették; Szolnokon jelenleg lengyel színek­ben pompázik. Ami a kamuflázst, az álcázószí­neket illeti, nem maradt le mögötte a tekintélyes vetélytárs, a Messzer sem. A sivatagban például vöröses homokbarnára festették a testet, míg az orr fehér, a has kékes volt. A kiállítási darab szürkészöld, felhőszínekre restaurált példány, amely 1999-es kiemeléséig 55 éven át pihent egy észak-lengyelországi tó fenekén. Egymás mellé állítva feltű­nik sok egyéb hasonlóság is a két gépmadár között. A közel azonos méret, a karcsú, keskeny alsószár­nyas elrendezés, noha a német gép kevésbé lekerekített, szöglete­sebbnek hat; elég, ha a pilótafül­ke kialakítására vagy a szegecselt héj szerkezetre pillantunk. Prakti­kus „kiegészítői”, a szárnyprofilon elhelyezkedő féklapok is közelről megfigyelhetők, amelyek alacso­nyabb sebességnél, például a lan­dolás során segítették a könnyebb kormányozhatóságot; ugyanez a Spitfire-ről nem mondható el. Az itt látható, Gustavnak is becé­zett Messzer egy G-modell, amely a legnagyobb számban gyártott 109-es volt, 1942-től alkalmazták Európában és Észak-Afrikában. 120 lóerővel erősebb volt, mint a korábbi, F-modell, a Friedrich, propellerlapátjai szélesebbek, és erős Daimler-Benz motorjának köszönhetően majdnem 600 km/, órával hasította az eget, de a JG 27 ászpilótája, Franz Stigler visz­­szaemlékezései szerint a pilóták mégis kevésbé kedvelték, mint az F-eket. Légi harcban ugyanis gyen­gébb volt, hisz a nagyobb sebesség miatt a fordulósugara is nagyobb lett, ami a tüzelési pozíció eléré­sének szempontjából jelentett hát­rányt, de a felszállásnál is vigyázni kellett vele, mert ha a pilóta hir­telen túl nagy löketet adott a mo­tornak, a gép átbillent, és a feje tetejére állt a kifutópályán. Ennek ellenére még így is kiváló vadász­gép maradt, amelynek a világ leg­több légi győzelmét tulajdonítják. A háború alatt ebből került ki a gyárakból a legnagyobb darab­szám, talán mert erre az időre már kiforrott a sorozatgyárthatósága, amely egyszerű és gyors volt, ezért viszonylag olcsóvá is tette. A hangárban egyébként meg­csodálhatunk egy másik gyönyö­rű fémmadarat is, amely szintén Willy Messerschmitt konstruktőr­nek és csapatának zsenialitását dicséri: egy kecses, kobaltkék Bf 108 „Taifunt” (Nord 1002), amely eredetileg egy négyüléses, egy­motoros sport- és túrarepülő volt, viszont gyorsasága és kezelhető­sége miatt kisegítő feladatokra a háborúban is bevetették, például futárként vagy felderítőként; még a Magyar Királyi Honvéd Légierő is rendszeresített belőle néhány darabot. Tekinthetjük ezt a Bf kí­sérleti modelljének is, hisz jó pár műszaki paraméterét felhasznál­ták később a vadászgépnél is. Ez a konkrét darab azonban már egy késői modell; Franciaországban készült és Renault-motorral ellác tott példány. A mintegy 3000 négyzetmé­teres kiállítási csarnok számos, műszaki szemmel izgalmas cseme­gét felvonultat, csillagmotorokat, hajtóműveket, két MiG-katapult­­ülést, lokátorokat, de olyan, laikus érdeklődője számára is figyelemre méltó darabokat is, mint a magyar tervezésű,; pilóta nélküli felderí­tőgép prototípusát, a K-001 Dene­vért, amely Vég Pál lenyűgözően el­szánt és merész konstrukciója, egy kivételes projekt. Ahogyan kivéte­les a teljes Góbé vitorlázógép-csa­lád, vagy a Lepke is, amely a zseni­ális Rubik Ernő nevéhez köthető. A magyar repülés történetének különleges, megbecsülésre méltó darabjai ezek, melyek történetét a tárlat színvonalas részletességgel mutatja be. Csakúgy, mint a magyar kato­narepülés történetét ismertető gyűjtemény, amely a gyönyörű, letisztult formavilágú múzeum­­épület, a 170 éves Indóház másik a. <D CL o o-Q 0) o. öl Legendák és riválisok találkozása: Messerschmitt Bf 109 G-6 vs. Supermarine Spitfire LF Mk.XVIE - Leitmann Zsolt fotója szárnyában kapott helyet. A tárlat számtalan fotót és relikviát vonul­tat fel; pilótasapkákat, jelvénye­ket, bevetési naplókat, egyenru­hákat, fegyvereket és személyes tárgyakat egyaránt. Érintőképer­nyős információs felületeken és gazdag grafikájú tablókon ismer­hetjük meg a kiállított darabok és néhai tulajdonosaik lenyűgöző életútját. A magyar űrrepülés sokat em­legetett legendájára, Farkas Ber­talan űrutazására - amelynek egyébként idén májusban volt éppen a 40. évfordulója - szin­tén megemlékeznek. Látható az öltözete, személyes tárgyai, sőt a Reptár külső helyszínén, a parkjá­ban megtekinthető az az L-29-es „Delfin” típusú sugárhajtású repü­lő is, amelybe fotók tanúsága sze­rint országos körútját járva 1980 nyarán a Szolnoki Kilián György Repülőtiszti Főiskolán, egykori is­kolájában ismét beült. Ha már kijutottunk a csarnok­ból, rögtön a különleges festésű repülőkbe botlunk, amelyektől ne­héz lesz a gyerekeket elvonszolni - hacsak nem veszik észre a sajnos árnyéktalan, de legalább fantázia­dús, repülős tematikájú játszó­teret. A sastollas Csőrike, a két Cápeti: mind egy-egy látványos, a repülés szerethető, vidámabb ol­dalát megmutató darab, amely az itt felsorakozott legtöbb tárgyról ugyebár nem mondható el. Kint lokátorok, rakéták és egyéb földi légvédelmi eszközök mellett szov­jet gyártmányú Mi helikopterek is megfigyelhetők. A magyar katonai repülés törté­nete az ötvenes évektől komoly ösz­­szefonódást mutat a szovjet iparral, így érthető, hogy a Reptár elég im­pozáns MiG-kollekcióval büszkél­kedhet. Az 50-es évektől gyártott modellek közül többek között lát­hatunk itt vasakat a 15-östól a 23- asig, de kint van a híres MiG-29-es vadászrepülő is. A hangárban egyébként az érdek­lődők némi extra fizetség ellenében bele is ülhetnek a Mig-21-es egy kétüléses, gyakorló változatába, ahogy egy barátságos, kanárisár­ga JAK-52-es is kipróbálható. Aki ettől is nagyobb adrenalinlöketre vágyik, az „vezethet” MiG-29-es szimulátort, esetleg becsatolják egy pilótakiképző 3D karikába, és máris zuhanórepülésben érezheti magát. A repülés élményét kínálja a 4D-S mozi is, de bevallom őszin­tén, szívem alatt a kisfiámmal én csak ámuló nézője mertem lenni ezeknek a látványosságoknak. Azt azonban megtapasztaltam, ahogy a mozi felnőttközönsége a film alatt egy emberként üvöltött és fogta a karfát, szóval garantáltan felpör­gette őket az élmény. Aktivizálódásra hívogat a ka­tonai akadálypálya is, amely fel­kúszni, bemászni, leugrani csábít kúszófolyosóval, sötét labirintu­sával; igazi erő- és bátorságpróba, csakúgy, mint a külön díj ellené­ben igénybe vehető drótkötélpá­lya, amely konkrétan egy kaná­risárga AN-2-es gép gyomrából indul. ' KI*»* Elmondható tehát, hogy egy szakszerű, technológiai Szem­pontból izgalmas, tudományos igénnyel felépített gyűjteményt ismerhet meg a Szolnokra látoga­tó, amely a súlyos témák mellett bőven kínál élménydús és aktív, egész napos kikapcsolódást az egész családnak. Talán már ennyi ízelítő alapján is egyetértenek ve­lem abban, hogy nem csak a nagy találkozás apropóján érdemes ellá­togatni Szolnokra. LAPSZAMUNK SZERZŐI Ácsai Roland (1975) író, költő, drámaíró, műfordító Borbély László (1968) író, szerkesztő Csinta Samu (i960) újságíró, szerkesztő Farkas Arnold Levente (1979) költő, író, drámaíró Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Kégl Ildikó (1976) író, újságíró Kis Petronella (1992) kritikus Lázár Emese (1968) író, újságíró Szabó Fanni (1999) költő Szentmártoni János (1975) Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író Szilágyi Diána (1982) író, újságíró Forrás; Facebook/RepTár - Szolnoki Repülőmúzeum 2020. szeptember IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom