Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
2020-09-19 / 220. szám
5 JfJjüUl, helyőrség vers Orbán János Dénes Bécs, 2000. november 16. Faludy Györgynek Oly sok mindent szeretnék mondani - ezért kellene rövid verset írnom, mi elférhetne egykor egy kövön, a kő pedig egy talpalatnyi síron. De lám, a frappáns kamaszkor lejárt, s a bölcsesség kora még messzi van, s a kettő közti sztrádán álldogálok, már nem meztélláb, de még csak zokniban. Brassó, Kolozsvár, Budapest után most cifra bécsi hídról köphetek az épp soron következő folyóba, megköszönvén imígy az ihletet. Örök divat írni a városokról, érzelmekről s az életélvezetről, de Bécs, akár egy undok, randa hüllő, kicsúszik lomhán bármely verskeretből. Hány tízezernyi panegirikusz övezte Bécset, metropolisát művészetnek és édes földi kéjnek! S most áll poétánk, szívja a fogát, és menne innen akár a fenébe. Tuskók gárdája - univerzitás. Tohonya ludak - a hírhedt bécsi dámák. A kávéházban száz unott pofa osztja a benzin és a knődli árát. A Ringen átdöcög egy-egy fiáker, s a látványnál csak az röhejesebb, mily büszkén pompáznak a benne ülő proletár majmok, amint éppen áldják a szép és dicső huszadik századot, a Nagy Egyenlőségek Századát, melynek köszönhetően most Gráfok lehetnek. Félóráig, csupán ötsfcáz schillingért. * Villámkép. Innen invokállak, Téged, a régi szellem régi őrét s kalandorát, a bohém humanistát. Áruld el nékem, ó, Öreg Magiszter, kit egy árnyékszék-század bűze sem tántorított el a rózsák illatától, a képzelet minő lencséin át nézzem e rohadt, neonzöld világot, hogy benne ama klasszikus, örök Szépséget fölfedezzem, mit eddig csak hazugságban találtam? Tudod, egy egész napfényes őszön át Évát, tudod, Éva Scharffot kerestem kocsmák mélyén, rokokó palotákban, s a múzeumban minden képkeretben. Álltam ott, ahol hetven éve álltái, mondtam, hogy Éva Scharffot keresem, ha jó volt Néked akkor, hetven éve, miért ne lenne most is jó, nekem?! Négy-öt órát kellett várnod Neked. Dohogtál tán. Én vártam heteket. S mit láttam közben, meggyőzött csupán: a fakó, lomha, kortárs bécsi dámát kizárólag a legvégsőbb esetben, kizárólag, és csakis asztalon, mert ha az ágyba fektetem, hanyatt, menten elalszik, s tessék, b...hatom. Sajnálom, hogy a ballada e derék kortárs asszonyokról belefulladt a triviálba. De vagy én vagyok nagyon hülye, vagy nem tudok egy-két titokról. Vagy pedig már minden hiába. * Persze, nem csak a szerelem... Ennél többről is lenne szó, valamiről, mi tán lehetne, s a világot, ezt a randa hüllőt, beterelné a verskeretbe. Ősszel bezárom a műhelyt - Kiss István férfifodrász, Gyula (olaj, vászon, 70 * 90 cm, 1980, Csongrád megyei Önkormányzat tulajdona, Szeged) Ily és Krisztinkéi kedvenc felhőmnek Polgár Kristóf Elpazaroltak balladája képzellek: lehetnél zöld csillag, vérhold, kék bolygó a messzi fentben, fuj a szél, szinte elérlek, ahogy kinyújtom a kezem, a megszólításon túl ragyogsz két fénynyaláb között, a szépségemet hoztad ajándékba. nem maradsz sokat, mielőtt indulsz, illatot könnyezel, színes befőttesüvegbe zárom, mindenhova magammal viszem a pulóvered, pedig a felhőknek nincs is szüksége pamutra, de te olyan felhő vagy, a kedvenc felhőm, az összes felhő közül és ha tényleg menned kell, hát menj, engem ne vigyél magaddal, azért, hogy újból oda képzelhesselek a vakító kékre, kénytelen leszek rágyújtani egy már félig elszívott cigarettára. Egykor talán papnak tanult, de letagadhatná. Presszóban éjszakázik, szemben egy árok őrizte. Üres gyomorral vidékre vett jegyet, hogy lelőhesse szolgabíró dédnagyapját. Harsányan köszönt a sofőrnek a csuklós hathuszason és tejfeles álmokkal ütötte agyon az időt. Zsakettben bandukol gyümölcsfák árnyékában. Forró zsebében matatnak sárga ujjai, sikk elpazarolni egy jó csikket. Szégyen kíséri, míg fáradtan vakarja potrohát, nagyot köp a száraz földre és illetlenül szól a teremtőhöz. Halottak napja Bécsben (1983-2006) (olaj-tojástempera, vászon, 87 * 55 cm) Antracitos barlangban ébredt kövér békákkal. Két húgát látta, savanyú folyamban röhögtek rajta. Kigúnyolták sebeit, homokba dugott leveleit. A hivatali ügyintéző titkárnőjének írta, mikor rumtól izzadt az állomás büféjében. Romantikus lázálmában panziót látott, balatoni üdülést nagy családdal. Boltíves épület a cukrászda. Nagylelkűen meghívta magát egy krémesre, mert front van, ilyenkor annyira fáj. Egykor napszámos volt különböző földeken. Pénzeiből éppen annyi maradt, hogy vegyen egy teljesárút a fővárosig. Zsíros farmere rátapadt a műbőr ülésre. Este ápolónőkre gondolt. Fehér ruha, csatos cipő, kávéfolt és lyukak az öreg harisnyán. Cipőgyárban dolgozott, műszakváltáskor saját háremről fantáziáit. Régi szerelmei perzsaszőnyegen hazaváiják egy pohárral és minden nap kicsivel jobban szeretik. 2020. szeptember IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
