Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
2020-09-12 / 214. szám
5 helyőrség vers Jóna Dávid Az utolsó zserbó A társaságban évődött valaki, gúnyosan kacarászott, miközben az utolsó zserbó szelet az asztalon figyelt, épp a csokimáz repedéseiben eveztem, amikor az egyik felhangosodott, magából kikelt. Bólogattam, hogy igen, és hát persze, de közben a zserbó isteni lekvárját néztem, azt gondoltam, hogy egy gyors mozdulattal veszem el... Illik ezt? Úgy döntöttem, mégsem. Az utolsó szelet, már ötöt ettem... De persze - mondd, ki számolja? Az asztalon egy mécsesláng a zserbómnak táncol, játékosan körül udvarolja. Szép szelet, formás, és főleg tökéletes benne az arány, a házigazda felkapta a tálat, körbe kínálta, s majd letette az asztal túloldalán. Micsoda tapintatlanság, miért nem a pogácsát kínálja? Attól porzik a szám. Szemüveg nélkül, háttal állva is jobbat sütött apám testvére, a keresztanyám. De legalább a zserbó megmaradt, túlélte a kört, mint az utolsó a tálon, az egyetlen örömöm ma a zserbó, édes, ízes bizonyosságom. Megállítanám itt az időt, s míg beléjük fagyna a szótag, átnyúlnék az asztal felett, csukott szemmel enném, s a boldogsággal látnám az egyenlőségjelet. És akkor megtörtént, aminek nem szabadott volna: Elvette, elvette az egyik rosszéletű gálád, ott ültem kisemmizve, elveszve, és még csak meg se rebbent a szentéletű vendéglátó család. Vitatkoztam, érveltem, már nem számít semmi, ebben persze jó vagyok, nem láttam mást, csak hogy ők a garázdák, és az álszent zserbó-tolvajok. És akkor jött egy újabb tálca, egy zserbó-piramis - délután sütöttem, mondta, s a tálcát az üvegasztal széléhez egy picit odakoccintotta. Kínáltak, vettem, a tányéromra tettem, néztem, mint a bűnt, a jóvátehetetlent, jóllakottan és megszégyenülten ültem ott, de az étvágyam már elment. Mennyiszer volt már, hogy jött, de nem akkor, amikor kértem. Elgurult a sezlon alá, egy jó pár rózsafüzér-szem. Zserbóban látom mindazt, mit éltem tőlem elragadt, az egyetlent, mit elvittek, s egy tálcányit, mi megmaradt. Mama II. (olaj, vászon, 40 * 80 cm, 20111 Főcze Kornélia Időutazást névnapodra? és elkészíteném az aranylétrát minden irányba, nagy malomkerék-csillaghoz hasonlítana, véletlen évekkel kitölteném a létrafokok közötti űrt - kékes fény áradna onnan. reszkető kézzel csak megérintenéd, és mormolnál mély varázsigét - míg arcod az időt szitálná, elindulnál időhavazásban az aranylétra fokain - bármely irányba. és látna téged az idő szép gyermekkora elsuhanni - és térdre omlana és kérne - hadd játsszál vele meg nem született dolgok porában. ha elfáradnál az utazásban, becsöngetnél a jövőhöz éjszakára; hanyatt fordulnál tapogatózva és figyelnél - élesen: végigkocogna szemed előtt az, ami eljövend - törékenyen, mint egy sor üvegpalack áttetsző gyökérszellemekkel és tudnád - egyetlen rosszul vett lélegzet elég, hogy a félelem perce megtorpanjon, megszoruljon benned, mint tenyérben a gyík -és látna téged az idő vénkora elsuhanni - és térdre omlana és kérne - hadd játsszál vele magukba pusztult dolgok porában. te leszorítanád forró szemhéjad, csukott szemmel jönnél a megkopott létrafokokon vissza, miként a gyertya lángja - hajlongva időhófúvásban -Baricz Dezső Kapu a nyitva hagyott kapukon betévednek a kóbor kutyák és megeszik ami a városból maradt, bujkálok az igazságok elől. elkártyáztam az utolsó kenyeret a háztól, tudom is én. azt hiszem születésemtől bennem nőtt ez a sárgás zöldes ragadós betegség, s most vermek mélyére kívánlak, száraz kóró legyen hajad, vaddisznót rejtsen melled, öleden sáskák lakmározzanak. megátkoztál s már nem ismerem vágyaimat sem. sóvárgón a fénybe nézünk, repülni nem tudunk. fáj nekem a röpképtelenség. van egy dallam a fejemben. azt hiszem a születésem dallama. anyám dúdolta régen, amikor azt hitte, egyedül van. titkon tudom, imádja ezt a dallamot. LAPSZAMUNK SZERZŐI Baricz Dezső (1995) költő Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Czóbel Minka (1855-1947) költő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő Főcze Kornélia (1966) költő, író, riporter Gyulai Pál (1826-1909) irodalomtörténész, költő, író kritikus Jóna Dávid (1968) költő, szerkesztő, tanár Kántor Mihály (1974) szakíró Kellei György (1947) író, újságíró Király Farkas (1971) költő, író, műfordító, szerkesztő, újságíró Kis Pál István (1951) költő, író Mészáros Márton (1995) újságíró, író, szerkesztő Nagy Lea (2000) költő Petőcz András (1959) József Attila-díjas, Márai Sándor-díjas és Magyarország Babérkoszorúja díjas író, költő, szerkesztő Pósa Lajos (1850-1914) költő, meseíró, dalszerző MÍG ÉN HIÁNYOD SIVÁR JELENÉBEN VÁRNÉK RÁD EGY NYÁRIKERTBEN -Rejtett ajtó (olaj, vászon, 25 * 58 cm, 2018) 2020. szeptember IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
