Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-04 / 155. szám
2020. július 4. IV. évfolyam 27. szám ÉJ Szondy Adorján György ÉL / Válogatás a Q Gáti István és Szauer Ágoston 11 TM / Karantének pályázat II verses meséje versei nyertes műveiből IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n végül magadhoz idomítasz mindent n Lapszámunkat Szinyei Merse Pál festményeivel illusztráltuk - Majális [olaj, vászon, 128 * 163,5 cm, 1873, Magyar Nemzeti Galéria) vezervers Kaffka Margit Madonna Delle Katakombe Ilyen volt tán, mikor magához vette Öregbátyja az ács. Tizenhatéves. Göndör, fekete sörénye vállig ér csak, S nagy, bizantinus, bús gyerekszeme, Mély, barna, sokfehérű szembogár Tágranyitottan kérdi misztériumát. - Mert arca előtt áll halvány, nagyocska Jézusa már; s az anyja bús szemével Szemedbe néz a képről ő is merőn.- S Miijam nem öleli, - imleti még, Nem hajtja hozzá oldalvást fejét. Érett, konyuló, méla mozdulattal, Együgyű, vállalt, boldog anyaságban, Mint ahogy értjük, s áldjuk a Madonnát, (Örökre így lett kései képírásnak.) -Ez még a szűz s az anyasága: csoda.- Kis keble dús fátyol redőkbe rejtez, S gyenge karjait, áttetsző üvegkezét Bő köntösében mint két lenge szárnyat Terjeszti ódon, imás mozdulattal Az Úr felé; - s nagy, barna-bogarú, Világító fehérű mély szemével Komolyan, gyermeki panasszal kérdi Mint az angyaltól Názárethben egykor Imádság közben: „Hogy lehet ez, uram?” Róma, 1913 in memóriám „Jobbat a Majalesnél úgy sem tudok festeni, az meg senkinek sem kell" Bonczidai Éva Bármennyire történelmietlen is, a 175 éve született Szinyei Merse Pálról szólva óhatatlanul újra és újra felvetődik az emberben a „mi lett volna, ha”. Mint egy nyugtalanító példázat, olyan ez a veszteségekkel terhelt életút. Mint egy biztató tanmese, olyan ez a furcsa sikertörténet. Szinyei Merse Pál 1845. július 4-én született Szinyeújfaluban, Szinyei Merse Félix (1816-1875) és Jekelfalussy Valéria (1826-1880) nyolc gyermeke közül harmadikként. Édesanyja buzgó honleányként 1848-ban a Szinyei család minden ezüstjét és ékszerét odaadta a honvédek felfegyverzésére, de a szabadságharc más okból is szerepelt a családtörténetben: a festő nagynénje Dessewffy Arisztid özvegye volt, a Sáros és Szepes megyei csüggedt magyarok pedig az abszolutizmus idején menedékre leltek a jernyei családi kastélyban. A nemzeti érzelmű nemesi család hétszáz éves múltra tekintett vissza, de vagyona a 19. századra jócskán megcsappant. Szinyei Merse Pál a család Sáros vármegyei birtokán, Jernyén nőtt fel. Apja, a megye alispánja, majd főispánja kezdettől támogatta ügyesen rajzoló fia művészi ambícióit, de puritánsága miatt sem látta be, hogy az alkotás és a józan, megfontolt életvitel ritkán fér meg egymás mellett. „A’ közelebbi tánczvigalombani részvétet nem ellenzem s’ miattam álarczba is mehetsz feltéve hogy többe nem kerül mint meg írtad — csak ne feledkez meg a’ küszöbön lévő vizsgákról, — hogy a’ bál miatt azokban ne legyen hiba — a’ fekete öltönyt illetőleg pedig, édes fiam, igen balul vélekedel, ha azt hiszed, hogy egy magad féle deákocska más képpen meg sem jelenhetik, okos, és belátó ember nem fog abban megütközni — te pedig ne képzeld magad valami nagy úrnak, — én sem vagyok az, s’ te annál kevésbbé; — te 8 gyermekem egyike vagy — a’ mit mérsékelt vagyonombul, a’ mostani szerfelett mostoha viszonyok közt megmenteni és megtartani bírandok, az 8. részre oszlik majd — s’ az igen kevés leend — tehát édes fiam, az urassági ábrándokról jókor kell lemondani — hogyha pedig ruházatod jelenleg talán hiányosabb a’ tavalinál ezt magadnak tulajdoníthatod, a’ múlt évi havi pénzbül ki telt volna egy fekete attilla is — ez a’ múlt évi életed utó íze — igyekez, hogy ne legyek ez évben ismét kéntelen téged, még érezhetőbben büntetni” - írta a szigorú apa 1863 januárjában a Nagyváradon tanuló fiának. Ez a határozott, atyai „észhez térítés” felnőtt korában is elkísérte, bár édesapja a fiú tehetségét felismerte és tisztelte. 1869-ben mégis hazahívta az akkor már a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanuló festőnövendékét, hogy rábízza a birtok körüli teendőket, amíg őt hivatali munkája a városba szólítja. A hazatért fiú lelkiismeretesen dolgozott a birtokon, ecsetet csak ritkán vett a kezébe, holott addigra Münchenben már sok küzdelem állt mögötte. folytatás a 3. oldalon | ? * »
