Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-18 / 167. szám
4 novella -1 Sr' * ■■ helyőrség SZÖKÉS A VESZTEGZÁRBÓL Király Farkas Türelmes. Szereti a pontosságot, de ebben a szakmában a kivárás a lényeg. Még ha ez már nem is igazi csempészet, mint amit a vesztegzáron keresztül folytatott. Itt nincsenek kutyás önkéntes biztonságiak, mint Pomáztól le Budaörsig az erdei utakon - a Kelenföldi pályaudvart egyszerűen körbevették mobil kerítéssel meg gyodával, mint évekkel korábban a déli határt. Alex a kerítés mellett sétál. Utolsó akciója után nem szökött vissza a vírusmentes nyugati területekre, hanem a telepen maradt. Megtalálta, akit keresett - mint ama szürke gém, amelyet lázálmában látott. A kerítésnél a pizzasütödében dolgozó albán sráccal kell találkoznia, ő csempészi mindazt, amire szüksége van. Vitt már retekmagot- Alex a retket tojástartóban termeszti -, multivitaminokat meg zoknit, ezek mind aranyáron cseréltek gazdát a vagonlakók közt. Most épp koffeinmentes kávét hoz Alexnek - komoly tőke ott, ahol szükség van rá, de nem elérhető.- Meg itt van ez a kulcs - mondja a siptár gyerek. - Ezzel lehet nyitni a vonatok ajtóit. Olcsón megkapod. Alex a kezébe venné, de a srác visszahúzza a kerítés rácsai között.- Húszezer - röhögi.- Lófaszt - mondja Alex -, a feléből alkudjunk. Talán. Miért kellene nekem egy ilyen kulcs? Minden vagon nyitva van amúgy is. Az albán fiú sejtelmesen néz rá, majd kiböki:- Felszámolják a telepet, bré. Holnap, holnapután, nem tudom, de felszámolják. Tizenhétezer. Alex fejébe szöget üt a dolog. Felszámolják a telepet. Végül is semmi értelme fenntartani. Van nála pénz, bár nem mind a sajátja - csempészekkel ez előfordul. Felmutat egy tíz- meg egy kétezres bankót: - Enynyi van.- Lesz ott több is - mondja a srác -, nézd csak meg jobban. Alex egy darabig rezzenéstelenül figyeli a fiút, elteszi a kétezrest, majd így szól:- Apád tudja, hogy esténként vodkázol a fiúkkal? A hithű muszlim sütödés fia átadja a kulcsot és elveszi a pénzt. - Nem voltál korrekt - mondja Alexnek -, lehet, hogy többet nem üzletelek veled.- Ha úgyis kitelepítenek, akkor nem is lesz szükség erre - kapja a választ. Az albán srác jóslata hamarabb vált be, mint gondolta. Másnap reggel Alex épphogy felteszi a vizet főni a konzervdobozból formázott dzsezvában és megbontja a kávéscsomagot, hangosbeszélő jellegzetes hangját hallja meg: - Figyelem! Figyelmet kérek! - Nem ritka ez a telepen, de Alex gyomrát enyhe remegés fogja el, mivel eszébe jut az albán srác figyelmeztetése: felszámolják a telepet, a lakókat kitelepítik. Na de hova? A vesztegzáron kívül senki nem fogadja be őket, azon belül pedig nem igazán van hely.- Figyelem! Figyelmet kérek! Eljött az idő, hogy végre segítséghez jussanak, és ne ezen a zsúfolt helyen nyomorogjanak! Egyúttal pedig újraindítjuk a vonatközlekedést is, az első utasok pedig önök lesznek! Ujjongás és örömrivalgás hallatszik mindenfelől, a férfiak a levegőbe dobják fejfedőiket, a nők a gyerekeket ölelgetik.- Mindenki szedelőzködjön! Csak a legfontosabbat hozzák! Hamarosan mindenkit tájékoztatunk, hogy hányas vágány mellé sorakozzon! Közben látni lehet, hogy Budapest felől korszerű szerelvények érkeznek, füttyük betölti Kelenföld levegőjét. Alexet nagyon rossz érzés keríti hatalmába. Előkúszik egy emlék:- Slusajte ovamo! Ostanite mirni na svome mestu dók ne dobijete drugo naredjenje! Alex tudatalattijából előnyomulnak az emléktöredékek. Összeállnak teljes képsorrá. Emlékszik, hogyan zajlik egy efféle jobb helyre telepítés, legalábbis Koszovóban hogyan zajlott. És ugyanezt hallja a telepen is a terepszínű egyenruhát viselő rangosabb katona szájából, vagyis megafonjából:- Figyelem! Mindenki maradjon nyugodtan a helyén, amíg újabb parancsot nem kap. Parancsot. Nem utasítást, nem útmutatást, hanem parancsot. A pályaudvar nyugati felében áll három üres FLIRT motorvonat. A fene sem foglalkozott velük, lakókocsinak nem engedték át, le voltak zárva, különben is áramtalanitva voltak a felsővezetékek már vagy három éve, a rozsda ette őket. Csakhogy most új vonatok érkeznek, áram fut a vezetékekben. Alex keres egy vékonyabb és hosszú drótot - nem nehéz találni egy elhanyagolt pályaudvaron. Anyacsavart köt az egyik végére, a másikat egy kővel a sínhez rögzíti. Az anyát átdobja a vezeték fölött. Az egyszer csak megáll, a drót visszarántja, és a felsővezetékre esik. A dróton keresztülhalad huszonkétezer voltnyi feszültség, pillanat alatt elpárolog. Hát van áram. Alex előkeres egy rég nem hívott számot a telefonjából. Tárcsáz, kicsöng... Miközben viszszasétál a telepre, néhány rozsdás váltót átigazít és kövekkel rögzít. Tán szerencséje lesz. Szerencséjük. Hamarosan harmadmagával tér vissza a FLIRT-höz, meg a kulccsal, amit az albán sráctól vett. Pillanat alatt kinyitja az ajtót - úgy tűnik, a motorkocsi akkumulátorában van még némi áram, ami nagyszerű, különben tán el sem indulhatnának.- A váltókat beállítottam, áram van, bent vagyunk. Van kábé tíz percünk, most a te tudományod következik! - mondja a magát korábban a társaságukba mozdonyvezetőként beajánló szakállasnak. Ám az csak vigyorog, mint kurva a gőzfürdőben, majd kiböki:- Hazudtam. Nem tudok mozdonyt vezetni. Alex legszívesebben tökön rúgná és kihajítaná a vonatból. De ha ezt teszi, a szakállas könnyen felhívhatja rájuk a katonák figyelmét, abból pedig nem kér. így a kihajítást mellőzi, egyszerűen ágyékon rúgja, majd hátrakötözi a kezét egy fedetlen panelból kirángatott kábellel. A kamu mozdonyvezető kiabál meg pofázik. Alex leveszi a fickó cipőjét, lerángatja a zokniját, és a szájába tömi. Majd rögvest gondolkodni kezd: hogyan tovább?- Van térerő - mondja a háta mögött az aranyszemű lány.- Az jó, kérdezd meg a fészbukon, hogy mit ajánlanak ilyen esetben a népek - feleli élesen Alex.- Van itt egy videó a vonat elindításáról - kapja a választ. Indítókulcsa természetesen nincs, de zsebkése van, ezt a problémát Alex gyorsan áthidalja. A vonat puttyanó hangot hallat.- Fordítsd el balra a jobb felső kart - hallja az útmutatást. A vonat trillázik, majd sebességmérő tűje tiszteletkört fut a műszer lapján. Jobboldalt, a monitoron futni kezd egy szoftver, bootol a vonat. Nem egyszerű, de aki jugoszláv Orao csapásmérőt repült, ezt is meg tudja oldani. Pár perc múlva elindul a FLIRT. A tükörből látja, hogy a katonák felfigyelnek rá, és szaladgálnak ide-oda. A vonat gyorsul. Alex a sínpárat figyeli. Nedves tenyerébe meleg női kéz kéredzkedik. Lapszámunkat Cholnoky Jenőhöz és családjához kötődő fotókkal illusztráltuk. A fényképeket a földrajztudós unokája, Cholnoky Tamás (1923-2018] mérnök, a hídépítés tanszék egykori oktatója adományozta a Fortepan nevű, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívumnak. A Fortepan.hu oldalon hozzáférhetővé tett fényképek sok szempontból pont olyanok, mint bármely családi archívum darabjai - ünnepek, összejövetelek, kirándulások, közös nyaralások emlékei, de ezeken a fotókon sok ismert ember tűnik fel, számos irodalomtörténeti és tudománytörténeti adalékot is kínálnak. Emellett egy szövevényes családregény illusztrációi is lehetnének. A fotók a fényes napok dokumentumai, a tragédiák sötétjét csak a történetek hordozzák: a fotókon a napfényben ül gyerekeivel Petronella, de tudjuk, hogy alig pár év és már nem lehet mellettük, ránk nevet Ilona, de tudjuk, Budapest ostrománál ő is odavész, látjuk Idát és férjét a füredi panzió teraszán, virágok közt időznek, de négy év múlva itt éri őket az a borzadályos virágvasárnap. 150 év Veszprémben, 150 év Európában címmel a Séd nevű kritikai lap Cholnoky Jenőnek szentelt számában Tóth Károly vizsgálja meg a Fortepánnak adományozott családi és hivatali fotókat - a Séd teljes lapszáma szintén szabadon elérhető a világhálón. * Cholnoky Tamás 1945-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet. 1946-48-ig tanársegéd volt a Műegyetem I. számú Hídépítési Tanszékén, 1949-ben kutatómérnök lett a Laboratories du Bötiment et des Travaux Publicsnél Párizsban, 1950-től Greenwichben élt, először tervezőmérnökként dolgozott a D. B. Steinman (New York] cégnél, vasbeton ívekkel, nagy fesztávú függőhidakkal foglalkozott. 1950-54-ben az F. R. Harris (New York) irodánál nagyméretű úszódokkok, nagy mélységű kikötőpartfalak tervezését vezette. Az amerikai haditengerészet megrendelésére végzett munkáit, pl. repülőhordozó hajók előfeszített vasbeton pályalemezeinek tervezését, csak korlátozottan publikálhatta. 1951-ben megszerezte a New York Állam mérnöki (professional) oklevelét. 1986-ban megalapította a Dr. Korányi Imre-ösztöndíjat, ezzel támogatta a hazai mérnökképzést: a Korányi-ösztöndíjasok egy-egy évig az USA legjobb egyetemein kutathattak. Pilinszky János neki ajánlotta a Téli ég alatt című versét. * Két középiskolai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Ákos még az 1980-as években kezdték gyűjteni a fényképeket, nekik köszönhetjük a digitális fotógyűjtemény ötletét és a Fortepan közel 120 000 képét is. A kidobált, ócskapiacokon felbukkanó amatőr fotók és negatívok rendszeres, de esetleges gyűjtögetése után 2010-ben indították el internetes oldalukat 5000 digitalizált fotó közzétételével. Hamarosan sok magánember és közintézmény is csatlakozott a mára több mint 600 fősre dagadt adományozói körhöz. Manapság is havonta bővül a gyűjtemény. A Fortepan archívum az egykori váci Forte-gyár legnépszerűbb, amatőr fotósok által is kedvelt negatív filmjéről kapta a nevét. Bárki segíthet egyes helyszínek és személyek azonosításában, és a képek szabadon használhatók. Különleges élmény a többnyire amatőr fotósok által készített fotókon végignézni a 20. század történetét az átlagemberek szemével - családi összejövetelek, nagy nevetések, utcaképek, építkezések képei sorakoznak itt a történelem ellesett pillanatait megörökítő fotókkal együtt. Cholnoky Jenő gyerekeivel és egyik festményével (1913) Cholnoky Jenő rajzvázlatot készít (1936) Cholnoky Jenő és Fink Ida (Balatonfüred, 1936) A tudós és későbbi felesége a Szent Márk téren (Velence, 1911) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET