Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-18 / 91. szám
■i M úw m m Küry Klára: Az emberek elraktároztak az emlékeik közé, és én hallgattam AKIBE EGÉSZ PEST SZERELMES VOLT helyőrség B. Orbán Emese Jászkiséren született 1870. március 27-én és Budapesten hunyt el 1935. április 27-én. Kettős évfordulója van tehát idén a századforduló egykor híres primadonnájának, Küry Klárának. Másfél évszázad hosszú idő, a nyolcvanöt év, ami a halála óta eltelt, úgyszintén nem kevés. De nem csak az utókor, a kortársak is hálátlanok voltak, pedig a neves ügyvéd lánya, aki eleinte csak kedvtelésből tanult énekelni és műkedvelő előadásokon lépett fel, sőt nem is saját, hanem Hajnal Klára néven, megérdemelte volna, hogy neve és nem mindennapi karrierje örökre bevésődjön a köztudatba. A Google valamivel több mint háromezer-hétszáz találatot jelez a Küry Klára név beírásakor, miközben Fedák Sárira kereken huszonötezer-nyolcszázat. Nem, én semmiképp nem akarok azokkal egy úton járni, akik a két művésznőt összehasonlítják. Párhuzamot sem szeretnék vonni sem származásuk, sem jellemük, sem művészi kiteljesedésük vagy sorsuk között. Azt sem szeretném boncolgatni, hogy egyikük neve miért ismerős tömegeknek, miközben a másikat szinte teljesen elfelejtették. Hasonlították össze őket már életükben is sokan, leírták többször is, hogy úgymond Fedák Sári letaszította a trónjáról a nála majdnem egy évtizeddel idősebb Küry Klárát. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Küry Klára és Fedák Sári (csak érdekességként jegyzem meg, Fedák Sárinak három keresztneve volt, közülük az egyik pont a Klára, tehát vonulhatott volna akár úgy be színháztörténetbe, mint Fedák Klára) viszont találkoztak nemcsak az életben, hanem a színpadon is, és a végső nyughelyen is, hiszen mindketten a Farkasréti temetőben várják a feltámadást. Mint említettem, nem hasonlítgatom össze a Jászság és Beregszász nagy szülötteit, csak egyetlen idézetet másolok ide és többet nem lesz szó ebben az írásban Fedák Sáriról (tavaly decemberben, születésének száznegyvenedik évfordulójától nem zengett a sajtó, idén májusban halálának hatvanötödik évfordulóját is félő, hogy elhomályosítja az éppen dúló világjárvány). Egy meglehetősen hanyagul összeállított megemlékező cikkben találtam, sajnos sem az évszám, sem a konkrét forrás nincs megjelölve, ám feltételezhetően egy korai fellépésről lehet szó: Pozsonyban, Hervé Lili című operettjének címszerepében mutatkozott be Fedák Sári és egy recenzióban ezt írta a meg nem nevezett kritikus: „Fedák Sári elemében volt. Játéka ugyan teljesen Küry Klára hatása alatt állott, de legalább jó mintát választott. Játékában több eredetiség kívánatos. Ének dolgában is sokat kell még tanulnia, ne restellje, lásson hozzá csinos hangjának tökéletesebb kiképzéséhez. Hogy mit lehet Liliből csinálni ének dolgában, azt megmutatta Küry Klára. Kifogásainkat Fedák kisasszony ne gáncsnak vegye, hanem annak az elismerésnek, hogy ő még nagyobbra termett”. Fenti megállapításokat lehet boncolgatni, értelmezni, és azt sem tartom kizártnak, hogy a hajdani kritikus később sokszor felemlegette, hogy ő bizony megmondta, megjövendölte, ő már akkor látta, ki szárnyal túl kit. Pedig korántsem biztos, hogy a közönség és a szakma ízlése mindig találkozik, sőt, többnyire nem. De ezen a vonalon sem szeretnék elindulni. Aki a Wikipédia szócikkénél tovább nem akar Küry Klárával foglalkozni, nagyon hamar túljut emberi és művészi sorsán. Karrierjének kiindulási pontja 1890, lám ez is kerek szám, 130 éve volt Kolozsvárott az a próbafelvétel, amely után Ditrói Mór leszerződtette Varney (rá is ki emlékszik már?) Tiszturak a zárdában című operettjébe, Luise szerepére. Két év múlva már a Népszínházban találkozhatott a közönség Küry Klárával, mint Denise, Hervé Nebántsvirágjában. A századforduló elhozza számára azt, akit sokan riválisának tartanak, és akinek a nevét pár bekezdéssel fentebb megígértem, hogy többet nem írom le itt és most. Hogy azért, mert úgymond osztoznia kellett a babérokon, vagy azért, mert már megérett a hangja, előadásmódja és színpadi játéka, 1902-ben a külföld is megismerhette: Bécsben a Carl Theaterben lépett fel, majd Prágában is vendégszerepeit. Visszatérte után népszínművek és a színházi világban egyáltalán nem ritka belső intrikák várták, amiknek következtében feladta társulati tagságát a Népszínházban, és a mai értelemben vett szabadúszóvá vált, már csak szerepekre szerződött a Vígszínházba, a Királyszínházba, a Magyar Színházba, majd a Városligeti Színkörbe a tízes évek elejéig. Aztán Amerikában próbált szerencsét, New York is megismerhette a hangját. Aztán az önkéntes számkivetettség vigasztalan évei következnek. A Népszínház egykor ünnepelt primadonnája Váci utcai lakásában így kesereg egy újságcikkben: „Ez tragédia, higgye el... Ahogy múltak az évek, az emberek elraktároztak az emlékeik közé és én hallgattam. Pedig kiáltani kellett volna, beleharsogni újra és újra ebbe a városba, hogy velem nagy-nagy igazságtalanság történt, nekem még mindig ott a helyem a deszkákon, ahol nem is olyan régen egyike voltam a legünnepeltebheknek. De hát csak múltak az évek s ahogy múltak, belefásultam, beletörődtem a sorsomba. Talán rosszul tettem...” Az kiderül, hogy az újságíró abból az alkalomból kereste fel Küry Klárát, mert megtudta, hogy a Városi Színház szeretné felléptetni a Cigányprímás című operettben. Arról viszont már nem kapunk információt, hogy lett-e ebből valami, mint ahogy arról sem, hogy vajon milyen szerepet ajánlottak neki: ám jó okom van feltételezni, hogy nem Sári vagy Juliska, sokkal inkább Rácz Pali egykori szerelme, a már őszülő arisztokrata hölgy megformálására kérték fel Küry Klárát. Aki viszont: „...Frissen, dallamosan zenélnek a szavai, fürgén jár-kel a szobában, demonstrál a fiatalságával, halkan dúdol, amikor átmegy a harmadik szobába valamiért, úgy, hogy pillanatokig ... azt hiszem, hogy a tíz-tizenöt év előtti Küry Klárát hallom, azt a Küry Klárát, akibe egész Pest szerelmes volt, akinek kocsijából kifogták a lovakat...”. Végezetül, legyen itt az én vallomásom is a témában. Küry Kláráról pár évvel ezelőtt hallottam, amikor meglátogattam - aktív évei után a Jászságban letelepedett - kedves ismerősömet, távoli rokonomat, Kóródi Anikó operaénekesnőt. Akkori beszélgetésünkből idézek.- Meg hát ugye, kutatásokat végeztem, most egy könyvet szeretnék, Küry Kláráról egy dokumentumkönyvet.- Mikor van időd még erre is?- Nem tudom, éjjel egykor... Gyakorlatilag az anyag megvan, csak szerkesztem, meg szeretnék még hozzáírni újkori történéseket. Jászsági születésű, nemesi származású volt, az apja ügyvéd volt, és aztán felkerültek Budapestre, Népszínház... Meg Kolozsvárra. A századfordulón élt 1870 és 1935 között. Ő volt a N0.1 Magyarországon, és Fedák Sári előtt volt. Rengeteg fényképanyagot vásároltam, gyűjtöttem, ez folyamatban van. Ez az első könyvem. Ilyen egyujjas - már nagyon gyorsan megy a gépelés, megtanultam, hol vannak a betűk. Kóródi Anikó tizenöt évet szánt az életéből nagy elődje és a Jászság nagy szülötte életének és pályájának kutatására. És arra, hogy a feledés homályából ismét a fénybe kerüljön. Többek között elhanyagolt síremlékét is méltóképpen felújították, születésnapján az előző években , szép megemlékezéseket tartottak. Többször érezte úgy, hogy lezárhatja az anyagot, kész a könyv. Aztán újabb és újabb dokumentumok kerültek elő. Idén év elején, a kettős évfordulóra gondolva, úgy érezte, jobb alkalom nem is lehetne a könyv kiadására. Most viszont már minden bizonytalan. A biztos csak az, hogy idén elmarad Küry Klára jászsági tisztelőinek csoportos temetőlátogatása. De semmi nem történik véletlenül, talán még lapul valahol egy eddig fel nem fedezett dedikált fénykép, talán még kerül elő egy megsárgult újságcikk, eddig ismeretlen információval. És megjelenik a könyv, amelyben minden benne lesz Küry Klára rendkívüli pályájáról és életéről. És nem mondhatja senki többé, hogy hálátlan az utókor. LAPSZAMUNK SZERZŐI B. Orbán Emese (1957) szerkesztő, kulturális újságíró Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Kodolányi Gyula (1942) Kossuth-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész Lakatos Mihály (1964) író, költő László Zsolt (1963) költő, író Lőrincz P. Gabriella (1982) költő, író Szentmártoni János (1975) Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író Küry Klóra (A fotó Kóródi Anikó tulajdona) A százéves Teleki tér 3,2013.
