Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-18 / 91. szám
7 JÜÜTTT. helyőrség olvasóink irta Wilhelm Ottó Balajthy Ferenc Apokrif ős(vers) (Palimpszeszt) Mint a gonosz farkas hasában a kővel, Harcra kelek régen volt zord időkkel. Apám, szalmacsóvát gyújt a kezemre, Kukoricán térdepelek, kegyét keresve. Elmehetnék a jó francba, értelme nincs, Unikornisnak jó lesz a fiiggönykarnis! Mélyre áss! Ne legyél felszíni statiszta, A tenger mélye még tán kristálytiszta! A rokkantak futóversenyén is van cél, Éremgyűjtő vécésnéni valahogy megél. Nem marad más csak a szűzanyai jóság, Szögesdróttal körbekerített szabadság. Koraszülött vének - koravén újszülöttek, Hepehupás sírhalmokon táncra kelnek. Fecskendőtűn felnőtt ifjak szánt serege, Telített a börtön, s a kurvák menhelye. Palackban szilvaágyon érlelt víg ördög, Krumplicukor, krumplinyomda, füstköd Mert a lét, nem körülmetélt dús ígéret, Hátsó szándék, - előre fuss, vezérnek! Öngyötrő és önmarcangoló körpirulák, Soha meg nem bocsátható bűnök, hibák. Az Ősvers Isten beszéde az emberhez, - De lesz-e még, ki válaszol, s ki kérdez? Marad-e a vétlennek valami mentsége, Ha a némáké a megszólalás szentsége?! Múltat bevallottuk magunknak, másnak, Mindig lesznek, akik nekünk sirt ásnak! S maradhat még ezernyi elvarratlan szál, A kárhozat az utóinkra mind visszaszáll. A legújabb korokban sem titkolt érdem, Térdig gázolni a mocsokban, a vérben.Isten beszéde emberhez az ősvers lenne, Szemembe nézz, nézhessek a szemedbe! Imánkhoz lesz végtelenített rózsafüzér, Kultúrharcokhoz toborzott magyar tüzér. Mint a gonosz farkas hasában a sok kő, - Maradnék még a mesékben főszereplő! Tenger mélyén, hol a világ kristálytiszta, Csak fehér sirályok hozhatnának vissza! Ősverset mondj Istennek emberhangon, És valaki néked szól majd - a túlparton! (HH) - Hazugságok hálója Csörgősipkás telihold motyog holtan, Akárha hangot fojthat meg a csönd! Vérben fürdet, és lángban lovagokat, Szeméremcsontig felhasít s köszönt! Számtalanszor hívott hűlt ezüstsugár, Imbolyogtak sápadt árnyak s fények. Csókot csókra ígért, nem vesszőfutást, Angyalok szákjában hogy megtérek! Szivárványt hazudott, de eső sem volt, Nap helyett sötétség királya tombolt, - S nem szállt sziklákra rakamazi turul! Addig van helyed, ameddig szeretnek, Nem vagyok hűtlen, elveszett eretnek, Egy kavics a hegyről a völgybe gurul! Keresztelő szent vizek (Az Ember és a Tenger) Búvok, mint egy kis patak, de a sziklát Is parány kaviccsá morzsolom, ha kell! Vizet gyűjtenék, és folyammá innám, Hiszem, egyszer a tengert érhetem el! Szétszakadt földrészeket egybe fonom, Távolok medremben fussanak össze! Még a pajkos Napot is lépre csalom, S az embert, földöntúli fény fürössze! Bújócskát játszom, rejt az éji homály, El nem ragadhat semmilyen gyilkos ár, Ám, ha szeretnéd, lábad elé szaladok! Széttépett lelkeket, mind összerakom, Mindenség vízében megkeresztelem, Legyen a tenger, és az ember végtelen! Kisfaludy utca, 1956. november 2. Földlabda (Szabadulási filonometriák) Ha bolondot sütnek, sültbolond lesz, Függőágyban függős(égi) viszony, Kiégett villanykörte, s úgy bizony, Az Ősanyag gyúrt földlabdává tesz! Szeml(élőknek), az élettárs-iszony, Megtermékenyített kőszobor test - Ragasztott bolygó, mi mindig ereszt, Ha vizet prédikálsz - s aszút iszol! Szaporítom magam, jó anyag vagyok, Míg én élhetek, mást is élni hagyok, Nap (éj) egyenlőség - (Test) vériség! Bár mindenki háromszor megtagadott, De, míg lélek és szellem maradhatok, Olvadt időben Olvadt időben cuppog a csizmám, sárként szárad rajta az emlék. Mennyi amőba, vírus és giliszta hemzseg a lábam alatt! Fortyog az élet, pöfög a pillanat, csámcsog, szürcsöl, légzik és ürít... Ide jutottunk és ezt szereted? Károg a Tudás, vonyít az Öntudat, taposod, topogod céltalan utad, s közben félsz, hogy mindezt elveszíted, mert rád mosolyogtak és süt a nap; szűkölsz és lázadsz, ölsz és nemzel utódot, közben már készülsz az örök Sötétbe. Tudod-e mit írnak majd a szemfedődre? IS A test csak egy Földlabda, semmiség! „Egyek vagyunk mi mind a Teremtőnkben. alvazat „EGY VÉRBŐL..." - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI DRÁMAPÁLYÁZAT Mondd el hát Bagirának a dzsungel varázsigéit, amelyekre ma tanítottalak.- Kiknek a varázsigéit? - szólt Maugli, örvendve, hogy fitogtathatja tudományát. - A dzsungelben sokféle nyelv van, és én ismerem valamennyit.- Mind kevés az, amit ismersz, egy cseppet se sok, - szólt Balú.- Látod, Bagira, a tanító hiába vár köszönetét. Soha kis farkas el nem jött még, hogy megköszönje az öreg Balúnak, amit tanult tőle. Halljuk hát a vadásznép igéjét - nagy tudós.- Egy vérből való vagyok veled,- szólt Maugli, úgy hangsúlyozva a szavakat, ahogy vadászat közben szokták valamennyien.- Helyes. Most a madarakét. Maugli ismételte a mondatot, füttyentve a végén, mint a kánya.- Halljuk még a kígyókét is - szólt Bagira. Teljességgel leírhatatlan sziszegés volt a felelet; azután rúgott egyet Maugli hátrafelé, összecsapdosta tenyerét, tapsolva önmagának, s felugrott féloldalt Bagira hátára; amint elhelyezkedett, dobolni kezdett sarkával Bagira fényes bőrén s torzabbnál torzabb arcokat vágott Balúra.- Rajta, rajta! Ezért aztán érdemes volt eltűrni egy kis verést is,- szólt a barna medve gyöngéden.- Eljön az az idő, amikor hálával fogsz rám visszaemlékezni. Azután Bagirához fordult s elmondta neki, hogyan kérte a varázsigék elmondására Hathi-t, a vad elefántot, aki minden effélét tud, s hogyan vitte el Hathi Mauglit a mocsárhoz, hogy a kígyók igéjét megkérdezze egy vízi kígyótól, mert Balú nem tudta ezt kiejteni, s hogy meg van most védve Maugli minden baj ellen a dzsungelben, mert sem kígyó, sem madár, sem más állat nem bántja őt.- Nincs mit félnie senkitől sem -fejezte be Balú, nagybüszkén végigsimogatva vastagbőrű gyomrát.” Rudyard Kipling: A dzsungel könyve. Fordította Mikes Lajos. Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) R. T. Könyvkiadó vállalata, Budapest, 1923 Száz esztendővel ezelőtt szétperdültek a gyöngyök... és a göröngyök. Össze lehet-e szedni őket, vagy az idő - a feledés - feneketlen zsebében tűnnek el örökre? A gyermek játszik és figyel, a felnőtt emlékezik és mesél, hogy azután a gyermekből is emlékező felnőtt lehessen. Vajon, hogy érintette az akkori gyermekeket a gyöngyök, szüleiket-nagyszüleiket a göröngyök szétpergése? Lehet-e, kell-e, tudunk-e erről beszélni/mesélni a gyermekek nyelvén — a gyermekeinknek - a színpadon? Ügy gondoljuk, lehet, kell tudnunk! Idén a magyar kultúra napján a Magyar Teátrumi Társaság, a Békéscsabai Jókai Színház és a Petőfi Irodalmi Ügynökség gyermek- és ifjúsági drámapályázatot hirdetett magyar nyelvterületen alkotók számára. Pályázhat korhatár nélkül bárki. Az elbírálás során előnyben részesítik azokat a műveket, amelyek a nemzeti összetartozás érzetének fontosságát erősítik. A kiírók a drámai alkotások mellett bábszínházi darabokat is örömmel fogadnak. A beérkező pályázatokat az előválogatást követően a kiírók által delegált háromtagú szakmai zsűri bírálja el. Első díj: 2 000 000 forint Második díj: 1000 000 forint Harmadik díj: 500 000 forint Az első helyezett pályaművet a Békéscsabai Jókai Színház már a 2020-as őszi évadban műsorra tűzi. Az előzsűri által kiválasztott rövidlistás pályázati művek szerzőivel a Petőfi Irodalmi Ügynökség egyszeri közzétételi szerződést köt. Amennyiben az így közzétett műveket leszerződné bármelyik magyar színház, az ügynökség vállalja, hogy kiközvetíti az igényt a szerző felé, és szükség esetén jogi és adminisztrációs segítséget nyújt. Pályázati határidő: 2020. június 4., a nemzeti összetartozás napja. A pályázatokat az alábbi címre kérjük benyújtani: Postai úton: Békéscsabai Jókai Színház 5600 Békéscsaba, Andrássy u. 1-3. Elektronikus úton: jokaiszinhaz@jokaiszinhaz.hu 2020. április IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
