Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-07 / 57. szám

ymm. helyorseg 5 vers Partmann Tibor Térplasztika Más személyes névmást követel az énképem. Majd írok egy verset ezzel a nyitómondattal. Arról is elmélkedni fogok benne, hogy melyik személyhez milyen ragot told a mindennapok rutinja, amikor az ember már csak térplasztikának érzi materiális önmagát a kommunikáció és a szövegértés határsávján. Persze a határsávok kényes térbeli pozíciók, így nem meglepő, ha valamelyik oldal az átlépésénél megsérül. Megesik. De persze a költői én majd e tény felismerésénél megdöbben, olyannyira, hogy talán a szemantika szó használatát is fontolóra veszi. Végül a szöveg írója, vagyis én, csendben megjegyzem, szinte alig hallhatóan - jobb híján - ezzel zárva le a verset, hogy más énképet követel a személyes névmásom. Lábjegyzet Bóbitához Várostérkép A közeli részletek festik meg a távolról körvonalazódó egész látszatát. Ahogy ennél a városnál; a hétköznapok talapzatának szintjéről figyelve valójában az idők végezetéig egymásnak minden irányból háttal álló kerületek hálózata, utcák, melyek nem agyonfoltozottak, csak véraláfutásosak, hisz naponta annyi láb tapossa őket, mint földre zuhant áldozatokat a bepánikolt tömeg, házak, amik Dormicumot szednek és otthonnak álmodják magukat, műemlékek, amelyek tényleg csak mű emlékek, emberek, bennük igazi fakuló emlékekkel Emlékek háza Simek Valéria Gyermekkoromban valóságként kellett volna megélnem a meséket, hogy már korán tanuljak meg hinni. Hinni az ábrándokban, hogy az álom díszes szarkofágja alatt esetlen mozdulataimtól nem porlad szét a valóság. Mert mit ér az álom, ha fáj? Akit a tévképzetek borostyánja sző be, őrültnek véljük, miért? Ki önmagában hisz - ezen logika mentén - nem kevésbé nevetséges. S önmagunkban is rosszul hiszünk. Igen, már gyermekként mesékbe kellett volna álmodnom képzeletem ~ teremtményeit, és feltétel nélkül hinni bennük, mint Weöres Bóbitában. Mi ez, ha nem a legtisztább hit önmagunkban? Fagykár Az alattomos tél pár napja tavasszal bókol, kertünkben pedig a japánbirs beadja fásult derekát. Rügyet bont, holott még csak ezután következik az igazán tél. Nem is kell sokat várni, s a fagy úgy araszol fel a reszkető törzsön, ahogy a zaklató jéghideg keze egy még érintetlen combon. A hajtások a metsző, hűs tenyér alatt elpusztulnak végül. Ilyen színevesztett még nem volt a kikelet, mint amilyen idén várható. Miért hiszünk mindig néhány kósza sugárnak? Miért hagyjuk, hogy már most lefagyjon rólunk egy leendő tavasz lényege? olyanokról, akik elvesztek a részletekben, azóta sem találják őket... sem önmaguk... közelről polaroidokra szorítható atmoszféra, távolról légszomjas élettérré szoktatott szorongás. Csikós Szilvia Székek székek, székek, ti rozogák, ti szépek - lepihen, leül valaki rátok gondoltok rá, vagy csak türelmesen vártok: majd a télbefáradt tavasz letelepszik s fényes, könnyű, lányos testét megtartjátok. Kérdőjelek Tudod, most szerettem volna eltévedni ebben a nagyvárosi forgatagban. Annyiszor álmodtam azt, hogy segítséget kértem a hazavezető úthoz. Bekerített a csönd, és nem csitulnak az emlékekkel teli mindennapok. Megyek, jövök, mint az évszakok, nincs maradásom. Itt járt, itt hagyott mindent. Az összebújó évtizedeket, jókedvet, az örvénylő kérdőjeleket. Az összekevert világot. Beszivárgott A külvilág beszivárgott, szavaid feltorlódtak, mint a jégtáblák. Nem bírtad a terhet, meghajoltál a rád terpeszkedő súly alatt. Mosolyodban akartam fürdeni, szembe nézni arcoddal, amiből olvastam. Mértékért kutattam az esti imádságok, ropogó hasábok csendjében. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Cholnoky Viktor (1868-1912) író, újságíró, műfordító Csikós Szilvia (1964) költő, televíziós szerkesztő Döme Zsuzsa (1951) író, költő Gerencsér Anna (1994) író Juhász Gyula (1883-1937) költő Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Leczo Bence (1996) író, újságíró Partmann Tibor (1983) költő Simek Valéria (1953) költő Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író Vöröskéry Dóra (1995) író Az élet papírhajója (illusztráció Fodor Veronika Legendák a Pannónia gőzhajóról című könyvéből, Holnap Kiadó, 2016) 2020. március IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom