Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

2020-01-23 / 19. szám

2020. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK g MEGYEI KÖRKÉP A háború szörnyű dolog, soha nem szabad megfeledkezni az áldozatairól Akikért a mécses lángja fénylett A Lenkey menetszázad tagjainak tisztelgése az egri 14. gyalogezred Dobó téri emléktáblájánál Fotó: Szilvás István A hideggel és a nehéz terep­pel dacolva csaknem nyolc­­vanan gyalogolták végig az idén a doni hősök tiszte­letére szervezett emléktú­ra negyven kilométeres me­gyei távját. Szilvás István ausi30@gmail.com HEVES MEGYE A község köz­pontjában lévő emlékoszlopot annak idején a Nagy háború­ban elesettek tiszteletére ál­lították, a második világégés után az özvegyek adták össze a pénzt arra a táblára, amire azoknak a neve került, akik nem tértek vissza a frontról.- Apósom, Szántósi Jó­zsef is köztük volt - említette Szántósi Rafaelné. Az akkor 32 éves férfi az egri 14-es gyalogezred tizedeseként 1942 júniusában az első szerel­vénnyel érkezett az orosz front­ra, ahol szeptember 13-án egy robbanás megölte. Megözve­gyült feleség és egy nyolcéves kisfiú maradt utána - idézte fel a fájó történetet a 81 éves Ma­rika néni, aki egyike volt azon helybelieknek, akik a doni hő­sök tiszteletére szervezett em­lékmenet résztvevőivel együtt hajtott fejet az obliszknél.- Felsőtárkányban sok csa­ládban gyászolják hősi halált halt szeretteiket, akik közül még ma is sokan fekszenek jel­telen sírokban - mondta a ta­lapzatnál Szántósi Rafael pol­gármester. A hős katonaelődök előtt tisz­telgő Munkácsi Sándor tartalé­kos ezredes, a XX. gyalogtú­rát szervező MATASZ megyei szervezetének elnöke arról be­szélt, útjuk során emlékeztet­ni kívánják a települések lakó­it fiaik hősies helytállására, a nemzetek vezetőit pedig arra, hogy többé ne kényszerítsék országainkat hasonló háborús konfliktusokba, mert azoknak csak vesztesei lehetnek. A január 16-19. között lezaj­lott emléktúra megyei szaka­sza Bélapátfalván, a Lenkey menetszázad sorakozójával kezdődött. „Útjuk során pél­daként álljon Önök előtt a ha­záért embertelen körülmények között, emberfeletti erővel küz­dő bajtársaik emléke” - hang­zott fel a Magyar Honvédség parancsnoka, Korom Ferenc al­tábornagy díszparancsa, amit Munkácsi Sándor ismertetett. Ezt követően került sor a vá­rosi megemlékezésre, majd ar­ra a rendhagyó történelemórá­ra, amelyen - mint Felsőtár­kányban és Egerszalókon is - ifj. Herman István történész, önkéntes területvédelmi tar­talékos zászlós idézte fel a má­sodik világháború eseményeit Kassa bombázásától a doni ka­tasztrófáig. A MATASZ megyei tagjaiból, a német, francia és olasz bajtár­sakból, a katonasulis növendé­kekből, valamint az önkéntes A Don 200 kilométeres part­szakaszának védelmére fel­sorakozott 2. magyar hadse­reg erőállapota a téli hónapok­ra jelentősen leromlott, mivel az ellátása már alig-alig mű­ködött. Ilyen körülmények kö­zött érte a szovjet Voronyezsi és Brjanszki Front hadművele­te 1943. január 12-én az urivi területvédelmi tartalékosokból álló menetszázad hideg, ködös reggel vágott neki a negyven kilométeres távnak. A gyalog­lókat Zselye és Hosszú lápa kör­nyékén jócskán próbára tette a meredek, fagyos erdei ösvény.- Bár összehasonlítani sem lehet a kettőt, ez a menet azért ízelítőt adott abból a megpró­báltatásból, ami az orosz fron­ton várt a katonákra - mondta az anyai ági rokonára gondolva Vilmek Attila önkéntes terület­­védelmi tartalékos főtörzsőr­mester, aki társával, Jékli Sán­dor főhadnaggyal együtt úgy véli, elődeik soha nem kapták hídfőnél, ahol január 14-én Scsucsjénél áttörték a magyar arcvonalat. A katonák a der­mesztő hideg ellenére egy ide­ig még tartották állásaikat, majd visszavonultak. A harcokban elesettek, illet­ve megsebesültek és fogságba esettek száma 125 ezer em­berre tehető. meg azt az elismerést és tiszte­letet, amit megérdemeltek vol­na. Ezt a tényt erősítette meg az egri 14. honvéd gyalogez­red Dobó téri emléktáblájánál múltidéző Minczér Gábor alpol­gármester is, aki ezért tartja fontosnak, hogy soha ne feled­kezzünk meg a doni pokolban harcolók szenvedéséről, hősi­ességéről és hazaszeretetéről. Ebben nagy szerep vár azokra a fiatalokra, akik - mint példá­ul a debreceni Kratochvil Ká­roly Honvéd Középiskola és Kollégium elsőéves növendé­kei - nagy lelkesedéssel gyalo­golták végig a távot. Nagy Péter Felsőtárkányból, Oravecz Ger­gő Gyöngyösről, Győrfi Csaba Sándor pedig Mezőtárkányból került a katonai középiskolá­ba. Az önkéntes területvédelmi tartalékosok mécsesgyújtással tisztelegtek a felsőtárkányi hő­si emlékműnél.- Volt egy-egy keményebb szakasz - jegyezték meg a fi­úk -, de emlékezetesebbek azok a beszélgetések, melye­ken az idősebbek megosztották velünk a katonai szolgálattal kapcsolatos tapasztalataikat.- Elgondolkodtam rajta - közölte Győrfi Csaba a törté­nelemóra után -, hogy a kato­náknak milyen szörnyű lehe­tett szembesülniük a társaik halálával. Oravecz Gergő érdeklődését a korhű öltözetben és felszere­léssel megjelenő Egri Honvéd Hagyományőrző Csoport be­mutatója keltette fel.- Azt tervezem, hogy csat­lakozom hozzájuk. Nem egy­szerű múltidézés a tevékeny­ségük, hanem az elődökre va­ló emlékezés sajátos formája, amiben szívesen részt vennék- közölte. Az emléktúra utolsó, Eger­­szalókig tartó szakaszán egy­más mellett menetelt a 74 éves Wolfgang Hohensee és a fia­talabb korosztályához tartozó Raphael Klembt. A két német tiszt együtt hajtott fejet a temp­lomnál lévő emlékműnél, majd az istentiszteleten, ahol Varga István polgármester arra em­lékeztetett, hogy nincs olyan család a faluban, amelyik ne veszített volna el egy apát, egy fiút, testvért vagy barátot, ne gyászolná a harcokban áldoza­tul esett hozzátartozóját.- Ez a tragédia arra figyel­meztet bennünket, hogy küzd­­jünk minden erőszakkal szem­ben, mert az elveszett életeket soha senki nem adhatja vissza- hangsúlyozta. Ezt követően alkalomhoz na­gyon is illő műsort adtak a he­lyi énekkarok, majd Dorkó Já­nos gitárral kísérve énekelte el Marlene Dietrich hajdani, „Sag mir wo die Blumen sind?” című dalát.- A háború szörnyű do­log, emlékeznünk kell azok­ra, akik az áldozataivá vál­tak. Tanulnunk kell a múltból, ezért nagyszerű dolog, hogy az egykori, szövetséges, illet­ve ellenséges országok képvi­selői együtt meneteltek, s ba­rátként beszélgettek egymás­sal - mondta Raphael Klembt, aki először vett részt az em­léktúrán. - Nagy élmény volt ez, de amit soha nem fogok el­felejteni, az az a pillanat volt, amikor a templomban felhang­zott Marlene Dietrich híres da­la: „Hol vannak a katonák? Sír­juk felett sok virág...” Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Az önkéntes területvédelmi tartalékosok mécsesgyújtással tiszteleg­tek a felsőtárkányi hősi emlékműnél Fotó: Szilvás István A 2. magyar hadsereg szörnyű napjai az urivi hídfő poklában Adóforintjaik óriási segítséget jelentenek a községnek Helyi vállalkozókat köszöntöttek Romos házak, szapora patkányok SÍROK Hagyománynak számít, hogy minden év januárjában fogadáson köszönti az önkor­mányzat vezetése a települé­sen dolgozó cégek vezetőit, s a vállalkozások képviselőit, il­letve az egyéni vállalkozókat. A napokban Tuza Gábor pol­gármester tájékoztatta a meg­jelenteket a tavalyi fejleszté­sekről, a befizetett adójuk fel­­használásáról. Elhangzott, hogy a községben tevékenyke­dő, prosperáló cégek adóforint­jai rengeteget jelentenek, mivel a helyhatóság számos, kisebb­­nagyobb beruházást a tisztes­ségesen befizetett iparűzési adóból tud megvalósítani. A találkozón a Pétervásá­­ra Járási Hivatal vezetője, Misztarka Zsoltné, a Mun­kaügyi Központ képviselő­je, Utassy Csaba, valamint a kereskedelmi és iparkama­ra képviselője, Becskei Márk adott tájékoztatást az idén vár­ható esetleges változásokról. Lovas Ferenc, a Mátrámétól Kft. ügyvezető igazgatója ve­títéses prezentációval mutatta be a cégnél történő nagyszabá­sú fejlesztést. A rendezvény befejezése­ként a község vezetője meg­köszönte egész éves munkáju­kat, s kötetlen beszélgetéssel zárult a program. B. K. Tuza Gábor értékelte a múlt évet Fotó: beküldött EGER, FELNÉMET A Béke-telep Rehabilitációjáért Egyesület idei legfontosabb célkitűzése a telepen található romos há­zak elbontása, illetve a törme­lék elszállíttatása. Ehhez ter­mészetesen az ott élők ösz­­szefogására, anyagi támoga­tására is szükség van. Ezzel kapcsolatban több fórumot, egyeztetést is terveznek az érintettekkel. A civil szervezetet azzal a felvetéssel is megkeresték, hogy tegyenek valamit a pat­kányok elszaporodása miatt. Az egyesület a következő ta­nácsokat tette közzé facebook­­oldalán: az első és legfonto­sabb teendő, hogy senki ne szemeteljen a környéken, illet­ve a szemetet, a lomot ne tárol­ja az udvarán, s a háza előtt! Az ételmaradékokat ne öntse a földre, mondván, majd a kó­bor macskák és kutyák meg­eszik! A maradékot egy zacs­kóban be kell tenni a kukába. Az egyesület egyébként szíve­sen közreműködik a patkány­­irtásban, ha erről a lakókö­zösség egyeztet és összeadja a pénzt. Minden hétköznap 9 és 18 óra között megtalálhatók a Bé­ke utca 60. szám alatt, ahová bárki bemehet és elmondhat­ja a problémáit. B. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom