Heves Megyei Hírlap, 2020. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-18 / 15. szám
6 -------------m m szula Karinthy Frigyes Férfitársam a 1 * v-Pitypang Férfitársam, Ki rekedt susogással, közelhajolva, Az uccán pénzt ajánlasz a nőknek, Nyomorult Te nem érzed a lehelleted, * Te talán nem is tudod, hogy a te lehelletedtől vált bűzössé a rózsakehely És a kipattanó jázmin szerte a világon Mit tettél boldogtalan, te nem tudod Borzasztó Te vagy az oka, hogy keserű lett ...a boldog, csodálkozó nevetés Miattad köpi ki undorral az édes cseresznyét legörbülő szájunk, mert mindegyikbe odapetézted kukacodat, Tőled tanulta meg a pipacs, hogy pusztító mákonyt hord kelyhében És a vipera, hogy a foga mérges, Te adtál kést és bombát a szép kis gyermek kezébe, Neked köszönheti a tiszta szomjúság, Ki gyanútlan kínál édes bort friss harmatért az ostoba gőg kalmártekintetét gyanakvó pillák alól s a nyálat, amit szemébe köp a fenevaddá dühített asszony S a tőrt, amit szívébe vág Neked az utálatos pirosítót S a kéjpoklot hazudó szemfestéket - Te rondítottad be Agricola édes ligeteit S az édesen fütyörésző pásztorsípba te dugtál recsegő kavicsot, A szerelem tiszta esszenciáját, isten ajándékát te mocskoltad ihatatlanná És téged vádollak a háborúval is És hogy gyűlölik egymást az egymásért epedő népek e Földön És ha Európa összeomlik s vigyorgó sárga kutyák lepik el romjait is, Azzal is téged vádollak. Szegény nyomorult, Nem gyűlöllek én, Elfordulok, ne lássam; Idd meg, amit főztél: A nadragulyát. Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mit kapkodok?! - mindegyre kérded, Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -Mért nem szelíden simogatva Ahogy szokás, ahogy mások teszik, Miért kapkodva, csillogó szemekkel És mit nevetek hozzá - szemtelenség! Ilyen csúnyán, fülsértő élesen! Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz! Pitypang, ne hagyj itt, Inkább megmondom Megmondom - válj, füledbe súgom, Hajtsd félre azt a tincset. Kezed felé Kezed, hajad felé Kezed, hajad, szemed felé Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe? Mi kapkod így - még mindig nem tudod? Pedig ily bosszús arccal Próbálod elhárítani akkor is Hajad, szemed, szoknyád lefogva. Porzód felé Porzód, bibéd felé k Porzód, bibéd, szárad felé Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé Mi kapkod így, pitypang? - A szél! A szél, a szél, a szemtelen bolond szél Vígan visítva bosszúságodon. Pitypang, mi lesz? Ez még csak a szellő Ez még csak kapkod és fütyörész De én még nem is beszéltem neked a családomról Hallod-e, hé! Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun Tölcséres vihar a sógorom -Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - áléivá Felhőbefúró forgószél tetején? Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre. Nihil Recitativ Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz És beszélgettem vele a lépcsőházban: Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél És kemény csöppek estek. Végleg elbúcsúztunk, már nem szeretem: Aztán lementem a Rottenbiller-utcán, Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni, Találkoztam Biró barátommal. Biró beszélt a neo-impresszionizmusról, Én mondtam: mindent abba kell hagyni: A művészetnek ne legyenek korlátái - Sé ütem, se vonal, se szín. Vagyis az a művészet, amit az ember gondol, És ha nem gondol semmit, az is művészet - És ha csak érez valamit, az is művészet És ha neked nem, hát nekem. És ha neked ez nem képez művészetet Kedves Ernő: hát akkor nem művészet - Nem is az a fontos, hogy művészet-e Vagy sem; - nem az a fontos. És ha ez nem művészet: hát nem az, De akkor nem is kell művészet— Mert az a fontos, hogy figyeljenek Az emberek és jól érezzék magukat. Biró dühösen ott maradt az utcán, Én meg bementem egy kávéházba: Akkor egy szélroham jött veszekedve És bevágta az ajtót. A szélnek mondtam egy gorombaságot, Kávét ittam és olvastam egy lapot: Valami cikk volt a versköltészet céljáról, De nem egyeztem meg vele. Ja igaz: a lépcsőházból lejövet (Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam, Hogy most meg kellene dögölni És kiölteni a nyelvemet. Vak tyúk is talál szeget (színes ceruzarajz, 340 * 480 mm, 1995) Szilágyi V. Zoltán: A közmondás eredeti formája vak tyúk is talál szemet. Jelentése szerint véletlenszerűen is el lehet érni eredményeket (de ritkábban). Az is bizonyítja, hogy nem igazán bíztam életem során a közmondás igazában, hogy az első alkalommal, amikor a rajzom címéhez - amely eredetileg Teríték volt - ötletesebbet kerestem, akkor a közmondás utolsó szavát szemétről szegeire változtattam. Az ötlet nem véletlenül ugrott be. A szóviccet a Part pour l'art társulat Vastyúk is talál szeget produkciójából kölcsönöztem, mert viccességével kívántam elütni a rajz drámaiságát. Egy parajdi alkotótábor alkalmával bejártam a Sóvidék falvait. Ez még a jegyrendszerrel működő diktátoros időkben volt. Atyha, amely település már-már elnéptelenedett, a ceausescui falurombolás tervének része lett. Egy láthatóan szegény ház felázott udvarán nézelődtem, szomorúan szembesülve egy valamikori virágzó parasztgazdaság romlásának jeleivel: üres istálló, csűr, foghíjas tornácdeszkák... Viszont lábaim előtt két-háromhetes csirkék tapicskoltak egy lepattogott mázas pléhtányér körül. A csibék lába nyoma, mint sok kicsi Mercedes-embléma a sárrétegben. Sárga csőrükkel rá-rákoppintottak a tányérra, pedig abban nem áztatott dara, hanem egy maréknyi rozsdás, de újra kiegyenesített szeg volt. Az idős gazda elkorhadt deszkákból húzogatta ki a szegeket, hogy újra munkára foghassa őket. Volt mit tatarozni a ház körül. A kép új címével változott a kép megfejtéséhez vezető ösvény is. A tényleges teríték egy zsebkendőnyi abroszon, a koszos tányér, étek, rozsdás szegek csendes-költői képe helyett egy, a valóságot kicsit elviccelő, bár valószínűleg kesernyésebb interpretációhoz vezet. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. január
