Heves Megyei Hírlap, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-28 / 300. szám
ó vers Csornyij Dávid Black Friday Emlékszem, egykor baráti pillantás bonyolította az erkély kilátását. Éviekéit a hiányod, most ott kuporog a falon ütött lyukban, amelyet akkor csináltam, amikor a nagy fekete-fehér ceruzaeffektes képet akasztottam fel rólunk. Kabátráncaid még nem jelentek meg arcodon, s az én rugóim is stabilabbak voltak az ágyban. Megbeszéltük, nem veszünk újat, várunk az akciókra, fekete péntek Leárazás lesz a fejünkben, kölcsönös névmás, végkiárusítás a közös emlékekre, 60-80%, attól függően, melyikünké, • a tied többet ér, jobban emlékszel mindenre. Kedvezmény jár a szexualitásra, szenvedély, turkálás a testben, abbéráció, cigarettanyom a takarón csomag. Gyerek, részletre árleszállítással, most nem érdekel, pedig jól néz ki, szellőző gumicsomagolásban, aggyal, percenként 250 000 idegsejttel, arccal vagy arc nélkül. Athén, Róma, London repülés szüzesség-elvesztéssel, csótányos szállással, vitával, örömmel a rohanásban gasztrokurválkodással féláron, adó- és motivációmentesen. Hűtőmágnesek, színes, kör, négyzet, hamisított és silány, szaladgálásból mindenhonnét, harmincezerért, hűtővel együtt. Albérlet most ingyen! Csak építse fel. A hit füstjébe fulladva a holnap egy doboz cigarettája nem kerül többe, mint a ránk maradt száraz kenyér, amit nem evett meg a kényszervendég. Összebújások havi bérletre, drágább, mint az alapár, de oda van írva: árengedmény, vegyük meg. A közös idő most is drága, de azt írja az automata, nyolc százalék mínusz minden eltöltött óra, ha megvesszük, kapunk kupont koporsóra, amit egymásnak képzeltünk el. A fosztó kályhafüstben talán még várhatunk ezzel jövő novemberig. Csak ne égnél el ennyire gyorsan. Friedensreich Hundertwasser Násza volt ez a violenciának Szórakozzunk kicsit, mondták, a füstszagú ülés huzatát kiabálás közben összenyálazta. Könyörgésére ujjroppanások válaszoltak, kötél-daccá vált a perc, az óra, enyhült az ész bódulata. Lábán az apró szőrt gyújtóval égették le, minden csontjában remegett a velő, nyakát izmos anakondák szorították, didergését fokozta a kéj tocsogó hangja. A hold csak fényével segíthetett neki, így látta a kiéhezett arcokat. Tölgyfalevelek apró réseibe kapaszkodott a megbánó várakozás, fülében erősödött a ritmustalan pulzáló érzés, szájában idegen ízzé vált a tenyérizzadtság, nyelvét megfeszítette a félelem. Násza volt ez a violenciának. Az ég fehér sállal vonta körbe, kínjában ezzel akasztotta föl magát. Ott lógott a ködben, tíz alakban, szégyen-pókjai egyszer végleg behálózzák. A test megmarad, a gyalázat elillan. mindennapi sablon lidokain a nappal csipássá válik minden cselekedet ha kitörli az elme a memóriahabos párnába jut egyszer úgyis kimossuk nyugalomban lebeg a psziché William Shakespeare Ráday Zsófia Lecsó,lecsó „...van benne mégis valami jó...” - Szikora István Mostantól egymásra lesznek utalva a férfi és a hagymaszag. Aki magától nem mer sírni, annak minden könnyéért kést kell ragadnia: Kinőni a búvárszemüveget. Csapvíz alá tartani a fejet. Lehántani a külső, elszáradt hártyát. Az ehetetlen részeket már az elején lenyesni. Az ehetőket nem kívánni meg idő előtt. Szabálytalanul hatolni át a rétegeken. Sebet ejteni. Szabadulni az ismerős formáktól. Kidörzsölni őket a szemből. Nem törődni a következményekkel, így darabolni fel a gyászévet is minél apróbb kockákra, ne maradjon nyersen egyetlen emlék se. Végül megfőzni a világ legkeserűbb lecsóját anyám receptje alapján. (Csak a második tányér után kezdeni el öklendezni.) Ajak Ha így görbülsz, tudom, hogy nem szeretsz. Ha meg úgy, akkor csak sejtem. Egyenes azért mégse legyél: Az utóíz fontosabb az igazságnál. [...]* Bármit is írsz, versnek számít, ha Te adsz neki címet. S címe se kell Neki, hogyha megírod hexameterben. A *Hogyan írjunk verset? - Jó tanácsok rossz költőknek. Henri de Toulouse-Lautrec IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. december
