Heves Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-12 / 238. szám
7 3 helyőrség vers Federico García Lorca Preciosa és a szél (Preciosa y el aire) Csörgős hold-pergamen dobját Preciosa üti, rázza, itt jön, üveg és borostyán holt-eleven útját járva. Ritmusa a csillagtalan csöndet űzi más világba, tengerfodrok éjjelébe, tátogató halpofákba. Fönn az ormon kemény őrség, karabéllyal alvó gárda, őrzi a sok, fehér tornyot, ott az angolok lakása. Lent a vízparton cigányok úgy mókáznak, úgy cicáznak: csigahéjból, fenyőzöldből építenek pici házat. * Csörgős hold-pergamen dobját Preciosa üti, rázza. Hallja a szél, felkönyököl, éberen csak őt vigyázza. Egek szentje, pőre Kristóf, szent nyelvekkel jól megáldva: távolba néz, lányajakra képzelt pásztor-fuvolára. Lány, a szoknyád fölemelem! Öreg ujjam régi álma, hogy hasikád völgyét járva kék rózsádat megtalálja! Preciosa dobot ledob, megdöbbenve kezd futásba, behemót szél ordít érte, forró karddal fut utána. Ráncot vet a tenger, mordul, sápaszt olajfát a lárma, zendül a hó cintányérja, sír az árnyak fuvolája. Szedd a lábad, Preciosa, jön a zöld szél, agyon hágna, szedd a lábad, Preciosa, itt jön, itt jön, tekints hátra! Bukó csillag vén szatírja, sok a nyelve, sok a lángja! Lát egy házat Preciosa, beront sápadtan, zihálva. Fönn a fenyők tornyán is túl, FEDERICO GARClA LORCA Alvajáró románc (Romance sonámbulo) Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Bárka ring a tenger fodrán, ló és lovas hegyre hágnak. Lány álmodoz könyöklőben, árnyék borul derekára, zöld a haja, zöld a húsa, hűlt ezüst a szeme-párja. Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Cigányhold süt cigánylányra. Már minden a leányt nézi, ő nem érzi, nem is látja. * Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Dércsillagok vonulása, uszonya a homály-halnak virradatot hoz világra, lm, a szelet, mint a smirgli, édes füge-lomb sikálja, a hegy agavé-bozontja nagy vadmacska borzas háta. Ó, kijönne? Honnan jönne? Könyöklőben a lány árva. Zöld a haja, zöld a húsa, ecet-özön lett az álma. Cimbora, én elcserélném hátasomat a házával, tükrével a kantárt, nyerget, késemet a pokrócával, mert én vérben lovagoltam a cabrai hegyen által. Kis cimbora, ha tehetném, egyezséget kötnék bátran, de én nem én vagyok immár, és a házam se a házam. Cimbora, a magam ágyán illőn várnék a halálra, vaságyra, ha ledűlhetnék, jó hollandi gyolcs havába! Alomfogó - a kép az olasz L'Oca Bianca ed Altre Storie lámpakollekciójához készült (2015) Mellem torkig felhasítva, ekkora a sebem, látja. Lát a szemem barna rózsát fehér ingen háromszázat. Övkendőd is vértől büdös, dagadozik vérben ázva. De én nem én vagyok immár, és a házam se a házam. Akkor menjünk föl a hegyre, hegy-párkányok határába. Hadd menjek föl a magasba, föl a magas kő-hazába, hold-párkányok alá menjünk, vízömlésbe, zuhogásba! * Két cimbora megy a hegyre, föl a magas kő-hazába, elcsöppentett könnyük, vérük azt az utat kicifrázza. Imbolyognak bádog-lámpák, borítják a tetőt lázba. Fölsebzi a hajnal bőrét üvegdobok roppanása. * Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Két cimbora megy a hegyre, hosszú ott a szél fúvása - epe, ménta, bazsalikom ízét szárítja a szájig, Cimbora! A lányod hol van? Hol a kesergő, az árva? Várt az téged számtalanszor, szüntelenül jöttöd várta. Zöld könyöklőn arca harmat, fekete volt haja sátra! Ciszternában a cigánylány. Síma vizen ring az árva. Zöld a haja, zöld a húsa, hűlt ezüst a szeme-párja. Fönn lebeg, mert a hold vette fényes-jeges agyarára. Édes lett az éj is végül, mint egy kedves tér magánya. Künn a kapun részeg zsaruk zörömböltek, de hiába. Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Bárka ring a tenger fodrán, ló és lovas hegyre hágnak. Fordította: Nagy László itt az angol konzul háza. Riad három karabélyos Preciosa sikolyára, csákót vonnak halántékra, szénfekete köpenyt vállra. A cigánylányt langyos tejjel ím, az angol invitálja, kupicába gint is csordít, de a leány meg se látja. Ami történt, zokog arról angol urak hallatára. Kint pattog a palatető, haragos szél harapdálja. A Magyar PEN Club idén spanyolul és magyarul is megjelentette Federico García Lorca Romancero gitano című kötetét Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész illusztrációival. Magyarul Cigányrománcok címmel, Nagy László fordításában olvashatjuk a spanyol költő verseit. Illusztráció Máté Angi Volt egyszer egy című könyvéhez (Pagony, 2010) 2019. október IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
