Heves Megyei Hírlap, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-03 / 179. szám
folytatás az 1. oldalrál I 3 helyőrségkitekintő Adott rá harmincezer forintot. Alapított felső leányiskolát, hogy derék mívelt asszony legyen a magyar leány. Adott rá húszezer forintot s odaadta lakóházát, az is annyit ért. Adott a városnak téglagyárat nagy telekkel, építsen szép új városházát. Alapított kórházat húsz ágyra s adott hozzá nagy telket és 180 holdas gazdaságot majorbeli épületekkel. Alapított cseléd-ösztöndíjat és szegény lányok számára kiházasítási alapot. Édes felesége nevének emlékére megalapította a Zsófia óvodát... Gyermekei korán elhaltak, rokonai nem voltak a közelében. Hagyott ugyan ezekre is, jó módban hagyta ezeket is, de borüzletében úrrá tette pinczemesterét és üzletvezetőjét: ezek dolgoztak, fáradoztak, szerezték a vagyont velem együtt - őket illesse szép örökség. Legyen igazság a házamban akkor is, amikor én már nem élek. Bölcs volt a halálban is” - írja róla Eötvös Károly A balatoni utazás vége című művében. Szekrényessy Kálmán (1843- 1923) dzsidáskapitány, repülőgép-konstruktőr volt az első magyar úszó, az első magyar sportlapalapító, több sportág hazai meghonosítója, és a nevéhez fűződik a kerékpár és az erőgép szavunk megalkotása is. Egy évszázad távlatából is érdekes figura: orvostant és jogot hallgatott, majd önkéntes katona lett és a török hadseregben is szolgált. 1876-ban a Boszporuszon átúszott Európából Ázsiába, 1877- ben az Ázsiát Afrikával összekötő Szuezi-csatornát szelte át, 1879- ben pedig - a világon elsőként - átúszta a Boden-tavat. Ugyanebben az évben teljesítette a Tihany-Balatonfüred-Tihany dupla távot, 1880 augusztusában pedig a 17-18 fokos Balatonon kelt át, és aznap este a színkörben az ő darabját játszották Miért ússzák át a Balatont? címmel. Louis Fiament, azaz Fiament Lajos (1862-1944) a versailles-i kertészeti főiskolán, majd ösztöndíjasként Angliában tanulta a parképítés és díszkerttelepítés praktikáit. Megbízták a budai Nádor-kert felújításával, majd a hároméves megbízatás után kertépítést vállalt az Andrássy grófok felvidéki birtokain is. Megszeretett egy magyar lányt, és többé nem tért vissza a hazájába. Kilenc gyermekük született. Fiament Lajos szinte akcentus nélkül beszélt magyarul. 1891-ben a fürdőhelyet fejlesztő részvénytársaság meghívására érkezett Siófokra, később Keszthelyen, Bogláron és Balatonfüreden is vállalt munkát. A csodált siófoki angolparkból később tüzelőnek hordták el a fákat, és német védelmi állásokat létesítettek itt. Napjainkban a helyreállított Jókai park igyekszik megidézni a Fiament által megálmodott kertet. Mítoszteremtés, identitásépítés Ezek a kivételes emberek munkájukkal, kreativitásukkal, jókedvű és jó szándékú tenni akarásukkal mind értéket hagyományoztak az utánuk jövő nemzedékekre, és bár a történelem viharai sokuk nevét kisöpörték a köztudatból, ideje, hogy példájukat újra felemlegessük, és megfontoljuk azokat a víziókat és törekvéseket, amelyek mentén a Balaton természeti és kulturális örökségét védték és gazdagították. Ez a cél vezérli Kovács Emőkét is, amikor továbbmeséli ezeket a történeteket. Óhatatlanul egyfajta mítoszteremtést is eredményez ez a munka, amelynek nyomán olyan életutak és személyiségek példája sejlik fel, amely szervesen beépülhet egy-egy település identitásába, ugyanakkor a magyar művelődés- és kultúrtörténetben is méltó helyére kerülhet. Fontos hangsúlyozni, hogy az itt bemutatott történetek mindegyike valós. Bár a történész megjegyzi, hogy nem tartja károsnak azokat az anekdotákat, amelyek az idők során beépültek a helyi legendáriumba, a szakmai hitelesség úgy követeli, hogy számba vegye az ismert tévhiteket is, kezdve attól, hogy sokan úgy tudják, Néró császár itt ölette meg a nagynénjét, egészen addig, hogy vannak, akik azt hiszik, a hekk balatoni hal. Például még útikönyvekbe is bekerült az az anekdota, hogy 1929-ben Karády Katalin és Winston Churchill Balatonfüreden találkozott, és erről Churchill Balatoni nyár címmel regényt is írt, melyet Karády vőlegénye, Újszászy István tábornok később bezúzatott. A valóság viszont az, hogy Karády nem Füredre, hanem mindig Földvárra látogatott, Churchill pedig sosem járt Magyarországon - mutat rá a történész. De vannak itt jócskán hihetetlennek tűnő igaz történetek is: „Sass Brunner Erzsébet 1934-es Esti Balaton Gyenesdiás felől című festménye az egyik legszebb balatoni tájkép a magyar festészetben - ki gondolná, hogy Indiában született?” - teszi fel a kérdést könyvében Kovács Emőke. Farkas Erzsébet 1889-ben látta meg a napvilágot Nagykanizsán. Önkéntes tűzoltó egylet (olaj, vászon, 50 * 60 cm, 2009} KOVÁCS EMŐKE Balatoni impressziók Sass Brunner Ferenc nagybányai alapokon nyugvó festőiskolájába ment tanulni. Beleszeretett a festőművészbe, hamarosan összeházasodtak, és 1910-ben született a lányuk, Brunner Erzsébet. Anya és leánya 1929-ben közösen indult el Indiába, az apa pedig Magyarországon maradt, Sümegen hunyt el az 1960-as években. G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című regénye örökítette meg a két nő történetét, miszerint egykor Indiában éltek, majd később magyarokká reinkarnálódtak, ezért újból visszatértek előző életük színhelyére. Germanus Gyula világhírű Kelet-kutató és felesége, Hajnóczy Rózsa Rabindranath Tagore Nobel-díjas költő meghívására került Indiába (nála vendégeskedtek a magyar festőnők is), és a Bengáli tűz című regényes útirajz az ott töltött évekről tudósít. t935-ben Kínát érintve a festőnők Japánba utaztak, és számos indiai kiállítást követően Tokióban is tárlatot rendeztek. Itt jelent meg a Mystic India című kötet, amely méltatta munkásságukat, előszavát pedig Mahátma Gandhi és Rabindranath Tagore jegyezte. 1938-ban a Hawaii-szigeteken keresztül jutottak el az Egyesült Államokba, októberben már Angliában nyílt kiállításuk, itt rövid időre a magyar családjukkal is találkoztak, majd visszatértek Indiába. A második világháború idején - ellenséges ország állampolgáraként - angol fogolytáborba kerültek Nepálba. Sass Brunner Erzsébet 1950-ben hunyt el, lánya 1955-ben kétéves zarándokútra indult, meglátogatta a híres thaiföldi, nepáli, ceyloni kegyhelyeket. Elkötelezett segítője volt a tibeti menekülteknek, 1959- ben - első európaiként - megfestette a dalai láma portréját. Minden elnyomást és diktatúrát elítélt, kiállt az 1956-os forradalom és szabadságharc mellett, ezért a magyar kultúrpolitika hosszú ideig nem is akart tudomást venni a két festőnő indiai sikereiről. Brunner Erzsébet 2001-ben hunyt el Delhiben. A napfényes múlt és a sikerek felidézése között súlyosabb sorsokat is felvillant a könyv, Ify Lajos, Földváry Miksa, Péczer Sándor vagy Vaszary Gábor meg nem alkuvásai és tragédiái mellett a keszthelyi fehér emberhez kötődő bátorságtörténetet is megismerhetjük. Az 1956- os forradalom idején a keszthelyi Georgikon diákjai úgy gondolták, hogy a szabadság pár napjának dicsőségét szoborállítással örökítik meg. Marinkay István egykori recski rab épp Hévízen volt gyógykezelésen, és kérésükre Oravecz Istvánról, aki jelenleg Steve Oraveczként Új-Mexikóban él, mintázott egy szoboralakot. 1956. november 1-jén éjszaka készült el a gipszszobor-Kovócs Emőke történész ral, a zászlót tartó „fehér embert” magas téglaoszlopra helyezték, és a keszthelyi Fő téren állították fel. A talapzaton örökmécses égett, és egy felirat állt: „1956. október, az elesetteknek az élők, akik talán holnap halnak meg a szabadságért...” A fehér ember 1957 januárjáig állhatott ott, most a keszthelyi Balatoni Múzeum őrzi relikviaként. Ez volt az egyetlen emlékmű, amelyet a szabadságharc alatt az elesett forradalmárok tiszteletére emeltek. Szellemi tájhaza Kovács Emőkét arról is kérdeztük, hogy az ember és a tó kapcsolatának volt-e egyfajta aranykora vagy olyan időszaka, amit mai szemmel nézve akként értelmezhetünk. Mint kifejtette, a fürdőkultúra a 19. század közepétől szép lassan fejlődött ki a tó partján, és az igazi virágkor a két világháború között köszöntött be. „Ha kiemelkedő időszakokat keresünk, láthatjuk, hogy a magyar történelem egyébként is felívelő korszakai, például a reformkor vagy a dualizmus ideje a tó történetében is egy felívelő szakasz. Egyetlen kivétel van: a trianoni békediktátum utáni évek. Az ország elveszítette a magaslati fürdőhelyeinek jórészét, a Balaton esetében viszont ez az időszak fejlődést hozott. Például a klebelsbergi kultúrkoncepciónak is része lett a Balaton felfuttatása, kormányzati szinten is megjelent a Balaton központi módon való kezelése: hitelekkel támogatták a balatoni villavásárlást, kedvezményeket adtak balatoni nyaralásra, filléres vonatokat indítottak, Fotó: Lang Robert országos propaganda szorgalmazta, hogy mindenki a Balatonhoz menjen nyaralni. Turisztikai szempontból ez felfutás volt, de az őslakosok életébe számtalan problémát hozott, és egyfajta túlterheltséget okozott a tónak” - összegezte. Mint rámutatott, 1945 után a régió történetében is óriási a hasadás, aminek mai napig érződnek a hatásai, a rendszerváltás után a Balaton nagyon nehezen tudott magára találni. Úgy látja, a települések mostanra kezdik megtalálni a múltjukat, amire az identitásukat is építhetik, de ez még nem jelenti azt, hogy kialakult volna egy egységes koncepció. Bár sajátos egységet alkot a régió, a tó térsége eleve három megyéhez tartozik, és a történész szerint érdemes volna nagyobb hangsúlyt fektetni az épített örökség és a természeti örökség védelmére. Mint mondta, a kötettel is épp ezekre az értékekre igyekezett jobban rávilágítani. Könyvében emléket állít dr. Zákonyi Ferencnek (1909-1991) is - mint írja, ha létezne olyan tudományág, hogy balatonológia, amely a Balaton szinte minden aspektusával foglalkozik, akkor ennek Zákonyi lett volna a fő képviselője. Kovács Emőke példaképként tekint e nagy tudású helytörténészre, értékmentőre, kultúraközvetítőre. A róla szóló részben idézi Tüskés Tibor szavait, melyeket a Balatoni impressziók című kötet minden története visszaigazol: „A Balaton több mint egy édesvizű tó, mint egy állóvíz, a Balaton lélek, szellem, kultúra, esztétikai érték, a szellemi tájhaza része.” LAPSZAMUNK SZERZŐI Berzsenyi Dániel (1776-1836) költő Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, szerkesztő Gárdonyi Géza (1863-1922) író, költő, drámaíró Kántor Mihály (1974) szakíró L. Takács Bálint (1998) író, kritikus Márkus András (1988) író, költő Molnár Vilmos (1962) József Attila-díjas író, költő Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író Temesi László (1955) újságíró Vöröskéry Dóra (1995) író Vörösmarty Mihály (1800-1855) költő, író 2019. augusztus IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 4 I
