Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-29 / 149. szám

gwsruL helyörség 7 IS onvv A SZABAD EMBER JÁTSZIK, ES A KOCSMA IS KÖZEL VAN AM Bonczidai Éva Nem lepne meg, ha egyre többeket látnék egy fekete könyvvel a kezük­ben nyihogva, kuncogva, a röhö­géstől levegő után kapkodva olvas­ni, ugyanis Juhász Kristóf Boldog halottak napját! című prózakötete bizony olyan, hogy elkerekedik az ember szeme, az olvasó meg-megáll egy-egy blikkfangos párbeszédet ízlelgetni vagy bólogatni egy-egy ravasz fordulaton. A szerző első szépprózai köteté­nek méltatásában nincs okunk tit­kolni, hogy jó ismerőst ajánlunk a tisztelt olvasó figyelmébe, hiszen Juhász Kristóf több novelláját, tárcáját lapunkban közölte elő­ször, nem egyszer adtuk körbe a szerkesztőségben a kéziratait vagy olvastunk fel hangosan egy-egy részletet belőlük, hogy na, ezt nézd. Hogy immár könyvként is kézbe ve­hetjük ezt a gyűjteményt, még min­dig ez a „Na, ezt nézdf’-rácsodálko­­zás a legadekvátabb viszonyulás a szövegekhez, melyek bár elképesz­tően összehangolt és összetett iro­dalom-, művelődés- és kultúrtörté­neti rétegekből építkeznek, mégis lepereg róluk az a fajta irodalomtu­dósi okoskodás, amely sokszor gör­csösen igyekszik kontextualizálni, kanonizálni és szövegkorpuszként emlegetni mindazt, amit író és ol­vasó egyaránt történetnek vagy könyvnek tekint. Örömpróza, szakrális fantasy és beavatási fikció - néhány olyan műfaj-meghatározás, melyet már a fülszöveg is felvet, amikor vakmerő olvasóknak ajánlja a tizenkilenc el­beszélést és a magyar reformkor le­gendáit megteremtő két kisregényt. Juhász Kristóf, az író ugyanis szabad ember - és ebből a szabadságból fa­kad az a rengeteg játék és lelemény, mellyel úgy íija meg földi dolgain­kat, hogy vigyorogva látjuk be, az élet milyen. Például nemcsak azt bizonyítja be, hogy a házasságnak nincs szaga, és Szentádámot a világ legromantikusabb és egyben leg­­csapodárabb népsége lakja, hanem a lelkesedéseink pimasz természe­tét is látni engedi: „Még az adatfel­vétel felénél sem tartottak, mikor a polgármester kezében megállt a ké­szülék (pedig titokban egy anonim kecskekereskedő oldalt nézett, mert megfájdult a feje a számolástól), s a derék patrióta fölkiáltott:- De miért dobáljuk mindany­­nyian a gyűrűinket pont a Tűzol­tó-öbölbe? Egy pillanatig csönd volt, aztán a szentádámiak egymás szavába vág­va sorolták:- Mert a hangulat! A filing! Az idill! A romantika! A táj végzetsze­rűsége! A folyó metaforikája! Az életérzés! Mert olyan romantikus! Szimbolikus! Apokaliptikus! Meg filmszerű! Meg álmodékony! Meg mert az Isterbe jegygyűrűt hajíta­ni ordítva zokogó lélekkel nemes, nagyívű gesztus, mitől a tátongó, vérző sebként jajongó szív legalább egy picikét beheged! Meg a kocsma is közel van ám a Tűzoltó-öbölhöz!” Juhász Kristóf úgy folytatja Pe­tőfi Sándor, Rózsa Sándor vagy Ady Endre élet- és haláltörténetét, hogy az emberben felötlik, ezt a könyvet középiskolákban és kutató labo­ratóriumokban kellene terjeszteni - lássák az ifjú vitézlők, mi az az underground, mi a lázadás, és hogy néz ki egy rendesebb forradalom; de lássák azok a tudósok is a sok­sok képletük fölött töprengve, hogy mi mindent kellene még feltalálni és megvalósítani. Hiszen köztudott, hogy évszázadokkal ezelőtt is csak a szabad írók voltak képesek olyan képtelenségeket kitalálni, mint a Holdra szállás, a mobiltelefon vagy most a kvantumnekromanta felsze­relés és digitális amulett. Jó ez a világfájdalomtól és seb­­nyalogatástól mentes életigenlés. BOLDOG HALOTTAK J NAPJÁT! i Jó ez a szabadság. Jó ez a bátor já­ték. Jó ez a könyv. Juhász Kristóf: Boldog halottak napját! Előretolt Helyőrség író­akadémia, Budapest, 2019 Lapszámunkat WEEBER KLÁRA szob­rászművész munkáival illusztráltuk. Weeber Klára 1938. március 24- én született Budapesten. Édesapja jogász, édesanyja tanítónő volt, a családjában ő volt az első, aki a mű­vészi pályát választotta. Az orvosi egyetemre is felvételt nyert, de az Iparművészeti Főiskola mellett dön­tött, és 1956 szeptemberében kerá­mia szakon kezdte meg tanulmányait. Miután Borsos Miklós tanszékvezető látta a titokban készített szobrait, át­hívta szobrász szakra, a második tan­évet már ott kezdte. „A Borsos Miklós mellett eltöltött évek csodálatosak voltak. Egész életemre meghatározó­vá vált mesteremnek hihetetlen nyílt őszintesége, spontán szellemessé­ge, emberi tartása. Szinte közöttünk dolgozott, így sok szobrát láthattuk megszületni vésője alatt. Nagy hévvel beszélt a szakmáról, felelősséggel ta­nított, igényességre ösztönzött. Em­lékezetes mondása volt: kérem, rossz szobrot lehet csinálni, de szakmailag ízlésrombolót, azt nem" - idézte fel Weeber Klára. 1963-ban, Szabados János festőművésszel kötött házas­sága után, Weeber Klára Kaposvárra költözött, ma is itt él. Ha Weeber Klá­ra munkáit figyeljük - legyen szó akár a köztéri alkotásokról, akár a kisebb szobrokról - először tálán a derű jut eszünkbe. Mintha valamely jóságos tündér hozta volna közénk ezeket a kedves alakokat a furcsa somolygásukkal és pajkosságukkal együtt. Nemcsak az aranyszőrű bárány megalkotásából köszön vissza a népmeséi lelemény, hanem a Pásztordal variációi és a Micsoda madár színeváltozásai is az archaikus népi tudást mutatják meg új formában. Ez a derűs alkotókedv a formák játékára figyel és nem az em­beri nyomorúság változataira, ezért is öröm találkozni velük, hiszen furcsa­ságuk is arra ösztönöz, hogy olyan szeretettel szemléljük a világot, ami­lyennel a gyerekek gyakorolják nap mint nap a megismerést. Olyan szob­rok ezek, amelyek köré örökös nap­sütést képzel az ember, és ha árnyék borulna rájuk, az is csak játék, hisz mindből kiviláglik a ragyogás. azat AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG BABITS-VERSPÁLYÁZATA Ki ne ismerné Babitsnak azt a verssorát, amely Karinthy Frigyes­nek köszönhetően, az így írtok ti egyik remek darabjaként maradt az utókorra: „Szegszárdon Szület­tem, Színésznőt Szerettem.” A vers sajnos elveszett. Most az Előretolt Helyőrség szerkesztősé­ge, a Magyar PEN Club elnöksége és a Petőfi Irodalmi Múzeum pá­lyázatot hirdet a vers visszaszerzé­sére. Arra kérünk mindenkit - agg klasszikusokat és ifjatag titánokat egyaránt, költőket, filológusokat, egyszerű professzorokat, zsenge poétákat és hétpróbás kritikuso­kat -, hogy ha náluk lappangana a kézirat, másolják le és küldjék el nekünk az eredeti szöveget. Vagy ha megvolt nekik ugyan, de elveszítették, esetleg ha valahol máshol olvasták, rekonstruálják a verset. Nem paródiát kérünk - szép, meggyőző, igazi lírai remekműre számítunk, abban a reményben, hogy elfoglalja méltó helyét Babits életművében. (Ki volt a színész­nő? Lehet, hogy több költemény is született a Szekszárdi Titokzatos­hoz? Miért kellett ezeknek meg­semmisülniük vagy zárt dobozba kerülniük? Milyen versformában születhettek ezek? Klasszikusban? Szabadversben? Slamköltészetet megelőlegező laza strófákban? Megannyi kérdés, amelyekre - re­méljük - a pályázatunkra beérke­ző szövegek meggyőző választ fog­nak adni.) Első díj: 150 000 forint Második díj: 100 000 forint Harmadik díj: 50 000 forint Elismerő oklevéllel járó jutalom: 25 000 forint Beküldési határidő: 2019. július 15. Címünk: babitspalyazat@gma­­il.com vagy Előretolt Helyőrség, 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. A pályázat eredményét augusztus 31-i lapszámunkban közöljük. Babits Mihály születésnapján, november 26-án a legjobb versek a Petőfi Irodalmi Múzeum pódium­műsorában is elhangzanak. Aranyszőrű bárány (fa-fém, 55 * 75 cm, 1990) 2019. június IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom