Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-11 / 108. szám
íratni:______ folytatás az 1. oldalról I helyőrség portré „Szorgalmamnak ez a bátorító szó volt az első jutalma, észbeli képességemnek pedig ez az ezüst huszas az első anyagi eredménye” - keresetére az egész családnak nagy szüksége volt, így hamarosan a nyéki kocsmárosnál állt munkába házitanítóként. Fél év múltán édesanyja beíratta a szentgyörgyi gimnáziumba, ahol két tanévet töltött el szegényes körülmények között, alkalmi munkákból tartva fenn magát, majd három évig a pozsonyi bencés gimnáziumba járt, magántanítással keresve kenyerét. Mindvégig kitűnő tanulmányi eredményeket ért el, de végül anyagi okok miatt nem tudta folytatni iskoláit. Tanítónak szegődött előbb Máriavölgybe, majd Zsámbokrétre, és autodidakta módon tanult tovább. 1851-től Pesten, majd ismét vidéken tengette életét. Bécsben is szerencsét próbált, s bár munkára nem, kapcsolatokra sikerült szert tennie: Joseph von Hammer-Purgstall báró, a török történelem és irodalom híres kutatója inspirálta közel-keleti érdeklődését. Visszatért Budapestre, nyelvórákat adott, hogy ágyat bérelhessen, és minden idejét nyelvészeti tanulmányainak szentelte. Az egyetemi könyvtár rendszeres látogatója lett, s ezáltal volt szerencséje megismerkedni Vörösmarty Mihálylyal, majd később Ballagi Mórral és Kemény Zsigmonddal is. Az ő ajánlásukkal nyerte el Eötvös József báró és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Teleki József támogatását, s így 1857-ben elindulhatott első útjára, Isztambulba. Az ott töltött négy év alatt lehetősége nyílt a gyakorlatban tökéletesíteni töröknyelv-tudását, kiismerni a helyi kulturális és vallási hagyományokat, a muszlim-török szokásokat; kapcsolatokat épített ki a magyar emigráció több tagjával és helyi méltóságokkal is. Husszein Daim pasától a Resid efendi nevet kapta, s onnantól kezdve ezt használta utazásai során. Isztambulban jelent meg első önálló műve, egy német-török zsebszótár, és magyarosított nevét is ekkor használta először - a kötetet Vámbéiy Árminként publikálta. Amint hazatért Isztambulból, máris második utazásának tervezésébe fogott. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, s így sikerült anyagi támogatást szereznie az elnökségtől. Búcsúbeszédében a magyarság és a magyar nyelv eredetének kutatását tűzte ki utazása céljául: „Hála a felvilágosodott század tudományosságának, hogy a legnehezebb, legnagyobb horderejű kérdések megfejtésére legalább számos eszközök teremtettek: mi a szebb és regényesebb hangzású magyarok ősi hazája helyett nyelvészeti igazságot keresünk. Mi ugyan szinte Középázsiába utaztunk, de ott nem csak az emberek jellemét, viselt ruháit, vagy fegyvereit, hanem az élő szókat, a nyelveket hasonlítjuk; s ezt nem valami önkényszerű eljárás, hanem a nyelvhasonlítás-felállította biztos, okszerű, szabályai szerint.” A brit és orosz elnyomás ellen hadakozó, függetlenségét féltő közel-keleti népek olyan ellenségeskedést mutattak az európaiakkal szemben, hogy Vámbéry Armin az életét kockáztatta útjával. Álruhában, a nyelv, szokások és vallás ismeretében szunnita írástudónak, majd kolduló dervisnek adva ki magát járta végig Közép-Ázsia kánságait, útvonala Xivát, Bokharát és Szamarkandot is érintette. Sokszor uralkodók és kánok vendégszeretetét és menlevelét bírta, máskor éberen őrködött saját élete fölött éjszakánként a karavánszerájokban. Hazaérkeztekor, 1864-ben Magyarországon depresszív politikai közhangulat fogadta. Bár nem sokkal később a Magyar Tudományos Akadémia tudományos elismerésben részesítette, a közéleti megbecsülést, melyre jogosan vágyott, csak Nagy-Britanniában találta meg. Londonban angol nyelven adta ki útleírását Travels in Central Asia címmel, és a meghívásoknak eleget téve előadásokat tartott különféle egyetemeken, a Royal Geographical Societyben, és Lord Palmerston miniszterelnökhöz is bebocsátást nyert. 1865-ben tanítónak, majd 1870-ben A Griffmadár (papír, akvarell, tus, toll, színes ceruza, szórópisztoly, 21 * 16 cm, 1994) - illusztráció Benedek Elek Táltos Jankó című könyvéből (Holló és Társa Kiadó, Kaposvár, 1994) 3 Kolontos Palkó (papír, akvarell, tus, toll, színes ceruza, szórópisztoly, 21* 16 cm, 1994) - illusztráció Benedek Elek Táltos Jankó című könyvéből (Holló és Társa Kiadó, Kaposvár, 1994] tanárnak nevezték ki a Pesti Egyetem Keleti Nyelvek Tanszékére, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig tanított, s tanítványai közül híres Kelet-kutatók kerültek ki. Részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, 1876-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd évekkel később igazgatósági tagjává választották. Külföldi és hazai elismertségét mi sem mutatja jobban, mint hogy 1884-ben a Dublini Egyetem díszdoktorává avatták, illetve hogy a magyar eredetkérdés vitáinak, az „ugor-török háború” kirobbantásának atyjaként tekintenek rá. A politikailag is túlfűtött tudományos összecsapások sorozatát nemcsak a napilapok tudósították, de Jókai Mór is így jegyzi A magyar nyelv sajátságai című művében: „Hogy a már egész táborrá nőtt két nyelvész-párt közűi melyik lesz valaha a győztes, az még mindig a jövő titka. A nagy érdekű vita eddigi folyamából annyi már is eléggé kiderült, hogy a magyar nyelv, mint szintén az altaji nyelvek nagy családjához tartozó, úgy a finnugor, mint a török-tatár nyelvcsoporttal rokonsági viszonyban áll. Csak az még a kérdés, hogy eredetére nézve a finn-ugor nyelvcsoporthoz tartozik-e nyelvünk, a török-tatár rokonság pedig csak későbbi hatások eredménye; vagy megfordítva török-tatár eredetű, s a finn-ugor rokonságot az ide tartozó nyelvekkel való tartós érintkezés szülte.” Vámbéry Ármin számtalan könyvet publikált élete folyamán a nyelvészet, a néprajz, a történelem szakterületein, de útleíróként, publicistaként és politikai szakíróként is jelentős életművet hagyott maga után. Bár Magyarországon elsősorban az eredetkérdés kutatójaként és turkológusként ismerték, Nagy-Britanniában külpolitikai közvetítőként és tanácsadóként is tevékenykedett, amihez szerteágazó brit és közel-keleti kapcsolatrendszere segítette hozzá. Tizenhat fejezetes önéletírása Küzdelmeim címmel 1905-ben jelent meg, a kötetet így ajánlotta Ady Endre a Budapesti Naplóban: „Tudásával, küzdelmével, eredményeivel az egész világon becsületet szerzett a magyar névnek, s most, élete derűs alkonyán a legnagyobb, legszebb emberi érzést érzi: otthon van az egész világon, s mosolygó ismerős arcok fordulnak felé minden meszszeségből, és - nagy, rendkívüli emberi cselekedetet végzett. Érdekesebb olvasmányt alig képzelünk Vámbéry könyvénél.” A Vasárnapi Újság 1868. évi 6. számának egymondatos hirdetményéből megtudjuk, hogy Vámbéry Ármin feleségül vette Rechnitz-Arányi Kornéliát, a kor nagy tekintélyű orvosprofesszorának lányát. Ő maga összesen egyszer említi feleségét visszaemlékezéseiben, az asszonyról mindössze annyit tudunk, hogy sokat betegeskedett. Egyetlen fiúgyermekük született, Vámbéry Rusztem, akiből később neves jogász lett. Vámbéry Ármin élete utolsó napjáig folytatta kutatásait, dolgozott, mígnem 1913-ban, szív-érelmeszesedés következtében elhunyt. Kérése szerint egyszerű, szónoklatok és gyászdalok nélküli református szertartással temették el, síremléke a budapesti Kerepesi úti temetőben áll. Emlékezete, elkötelezettsége és kitartása, kalandvágya és hite, egyenessége, hatalmas tudása és kutatásának eredményei úgy maradtak ránk, ahogy Jókai Mór Vámbéry egy estélyen című elbeszélésében is megírta: „Vámbérynek igen élénk és szellemdús előadása van, hamis lelkesüléstől és szükségtelen kérkedéstől ment; hanem, amit elmond, az élénk képzelettel van előadva, hogy szinte szemmel láthatóvá tesz minden legrendkívülibb helyzetet. A mohamedán megnyugvását, ki a pusztán szemközt rohanó porfelleg közeledtét nyugton váija, előreszegzett lándzsával: amelyik a másiktól azt kérdené, mi baj, elárulná vele, hogy idegen; míg húszlépésnyi közelben kitűnik, hogy a közeledő tábor egy roppant zebracsorda. A vad, idegen népszokásokat, a vallási ceremóniákat a nép között élve tanulta el, nem úgy, mint akik a civilizált Európa tudósai közül hazánkon végigvasutazva, csodás badarságokat összeírnak.” 2019. május IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
