Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-11 / 108. szám
Lapszámunkat RÉNYI KRISZTINA grafikusművész munkáival illusztráltuk. Rényi Krisztina 1956-ban született Budapesten, 1979 óta Szentendrén, 2005-től pedig Balatonszemesen él. 1976-83 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, grafika szakon végzett. Mesterei Raszler Károly és Kocsis Imre voltak. A sokszorosított grafika minden műfaját műveli, egyaránt készít szitanyomatot, rézkarcot, litográfiát, emellett nagy méretű akvarelleket, olajfestményeket és kisebb freskókat is. Művészetének forrása a mese -és mítoszvilág, visszatérő témája a kártya, a Möbius-szalag, a kút, a toll, az önsebző pelikán, a labirintus, a zodiákus jelei. Nagy méretű akvarelljein kerüli a reális megjelenítést, egy elképzelt tér szimbólumait mutatja fel. Gyakori motívuma a víz, a vulkanikus táj, a barlang, az égbolt és a kozmikus jelek. 1984-től rendszeresen készít illusztrációkat, főként gyermekkönyvek, verseskötetek szövegei gazdagodtak képei összetettsége által. Több mint hatvan könyv fűződik a nevéhez. Illusztrációiban a rajzos grafikai elemek túlsúlya és a reálisabb ábrázolásmód érvényesül. Tanulmányutakon járt és tanított Olaszországban, volt Japánban, Dél-Koreában, Kínában, Kolumbiában, Chilében, Dél-Afrikában és több európai országban. 2011-ben harminc munkáját mutatták be Kínában, a Pekingi Szépművészeti Múzeumban, a Magyar művészet című kiállításon. 2012-ben a kormány felkérésére az alaptörvény illusztrációi közül ő készítette el a Kádár János kora című festményt. 1984-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1987-től a Győri Grafikai Műhelynek, 1993-tól az Olasz Illusztrátorok Szövetségének, 1994- től a Magyar Grafikusművészek Szövetségének. 1994-től alapító tagja és 2008-ig alelnöke a Magyar Illusztrátorok Társaságának, 1998- tól alapító tagja és 2010 óta elnöke az IBBY-nek, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa Magyar Egye-Az elvarázsolt hercegkisasszony (toll, akvarell, papír, számítógép, 2017) - népmese-illusztráció börtönből. Juci tölt még egy kupica pálinkát, int, igyam meg. Ráállítottuk a férfiakat, folytatja, ma este minden lépését figyelik, ha ő a tolvaj, elkapjuk. A szomszédasszonyom szemében tűz ég, miközben beszél. Aztán megveti az ágyat, lefekszünk. Biztos a hazai levegő teszi, pillanatok alatt elalszom. Borcsa, Borcsa, kelj fel, rázza a vállamat Juci. Kinyitom a szemem, az ablakon túl már világos van. Juci izgatottan meséli, a férfiak elkapták az idegent, aki be akart törni Isten házába. Riasztottak mindenkit, most a templomhoz tart a tömeg, hogy megbüntessék a pöttytolvajt, mert csakis ő lehet az. Gyorsan felöltözöm, iszunk még egy kupica pálinkát bátorítónak, és elindulunk. Olyan a falu, mintha búcsú lenne. A legtöbben ünneplőben vonulnak a templom felé. Meg sem lepődnek, hogy én is itt vagyok. Valaki már telekürtölte vele a falut. Arról faggatnak, igaz-e, hogy bujkáltam, meg hogy látomásom volt, és tényleg csak egy ember tud meghalni, a pöttytolvaj. Bólintok. Valaki mellém lép, meséli, az idegenről azt hallotta, gyerekeket erőszakolt meg a szomszéd nagyvárosban, és most azért jött ide, hogy áldozati oltárt emeljen a sátánnak. Vesszen, ordítja, a többiek követik. Juci elkapja a csuklómat, és közli, ő megmondta. Mire odaérünk a tempsületének, 1996-tól alapító tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének. Számos szakmai elismerést érdemelt ki, többek között a Ferenczy Noémi-életműdíjat, a Nemzetközi Grafikai Nagydíjat (Octogon - Párizs, 2003) és az Andersen-diploma nemzetközi életműdíjat (Fokváros, 2004). Meseillusztrációi mentesek a sekélyes hatásvadászattól, részletgazdag, szép képei a gyermeki fantáziát erősítve közvetítik folklórkincsünk összetettségét. Apró játékokat kódol a képekbe, melyek a figyelem irányítása mellett arra is lehetőséget biztosítanak, hogy az olvasó és a mesehallgató gyerekek egyaránt rácsodálkozhassanak a mesevilág otthonos tisztaságára. Tükrözik azt a biztonságot ígérő tudást, amellyel megtalálható az erdő mélyéről kivezető út, legyőzhető a sárkány és bölcs uralkodóvá válhat az, aki elnyeri a királyságot. lomhoz, a falu apraja-nagyja ott sorakozik, kiabálnak: vesszen a pöttytolvaj! Mások azt állítják, körözött bűnözővel állunk szemben. Dehogy az, teszi hozzá egy otthonkás nő, politikai bűnöző, milliárdokat lopott. A tömeg egyre közelebb sodor a templomlépcsőhöz, ahol egy férfi ül kopott, fekete szövetkabátban. Azt magyarázza, ő csak egy hajléktalan, aki éjszakára szállást akart magának, semmiféle pöttyöt nem lopott. Hiába védekezik, a falusiak nem vesznek róla tudomást, lengetik felé a botokat, kapákat, az asszonyok közül valaki tojásokat dobál. Mindenki kiabál, mindenki mással vádolja a férfit, de abban egyetértenek, ő lopta el a pöttyöket a kocsmárosné ruhájáról. Próbálok közelebb jutni a templomlépcsőhöz, de nem tudok átvergődni a feldühödött falusiak tömegén. Aztán, mintha valaki varázspálcával suhintott volna, megszűnik a zsibongás. Sikerül közelebb jutnom. Látom, hogy az idegen a földön fekszik, a feje véres. Nem mozdul. Juci mellette guggol, a pulzusát keresi. Azt mondja, egészen biztos, hogy ő volt a tolvaj, mert vége. Borcsa megmondta, hogy csak egy ember halhat meg a faluban, az, aki a tolvaj. Igazunk volt, különben nem lehetett volna agyonütni, teszi hozzá Juci, mire a többiek éljeneznek. Arra gondolok, vajon tényleg beteljesítettem-e a küldetésemet. Pár perc múlva előkerül a kocsmárosné is, a pöttyös ruha van rajta. Figyeljetek rám, üvölti. Nincs tolvaj, elszámoltam a pöttyöket! Mostanában olyan szétszórt vagyok. Vigyorog, és illegeti magát. Juci még mindig a halott mellett áll. Akkor Borcsa hazudott, ordítja bele a tömegbe. Mert ha ez az ember nem volt pöttytolvaj, meg sem halhatott volna. Ezek szerint mégis mind elpusztulunk, kontráz rá valaki. Minden tekintet rám szegeződik. A halott hajléktalan váratlanul feláll, ragyog a teste. A zsebéből aranypöttyöket vesz elő, és felém dobja. Futásnak eredek, meglepő módon ez is jól megy, nem úgy, mint a halálom előtt. Tényleg jót tett az ízületeimnek a halál. Egyre sötétebb az ég, dörög, villámlik. Aztán ezernyi aranypötty hull alá a felhőkből. Addig esik, amíg az egész falu egyetlen hatalmas, csillogó aranypöttyé nem változik. Döme Barbara koromban, úgy látszik, jót tett az ízületeimnek a halál. Beleselkedem, a lányomék az asztalnál ülnek, esznek. Kutyaszorítóba kerültem, hol fogok így aludni? Az ablak résnyire nyitva van, hallom, ahogy valami tolvajról beszélnek, aki pöttyöket lopott. Na, ezek is megbolondultak, még hogy pöttytolvaj? Arra gondolok, átmegyek a szomszédba Jucihoz, mert igaz, hogy a hátam mögött mindig szidott, de ha szemtől szembe kerültünk, úgy viselkedett, mint egy barátnő. Meg aztán Juci kemény, bátor asszony, csak nem ijed meg egy halottól! Átsétálok a szomszédba, ott is világít az ablak. Az ajtó előtt állok, vagy inkább toporgok. Próbálom leverni magamról a sárdarabokat, megigazgatom a hajamat. Veszek egy nagy levegőt, bekopogtatok. Pár pillanat és nyűik az ajtó. Na, hogy megmondtam, sápítozik Juci, amikor meglát. Biztos voltam benne, hogy ebben a faluban most már minden megtörténhet. Betessékel, pogácsával kínál, egyél, még meleg, most sütöttem. Úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy feltámadtam. Miközben esszük a pogácsát és isszuk a pálinkát, elmesélem neki, miért küldtek vissza a túlvilágról. Na jó, mondja, hazudni kell! Azt javasolja, állítsam azt, hogy nem voltam a koporsóban, mindenkit átejtettem a halálhíremmel. A temetés óta bujkálok, de most visszajöttem, mert látomásom volt, amiből kiderült, ebben a faluban nincs többé halál, csak egy ember vész el, az, aki ártott a településen élőknek. Juci mondókájából az is kiderül, hogy pontosan egy éve temettek el. Azt is tudja, ki fog meghalni, ő is valami pöttytolvajt emleget. Komámaszszony, mondd már meg végre, mi folyik itt, kérlelem. Juci közelebb húzódik, olyan halkan beszél, alig hallom. A kocsmárosné ruhájáról ma reggelre ellopták a pöttyöket, suttogja. Pedig egész éjjel ott volt mellette a fotelra terítve. Valaki beosonhatott hozzá, még jó, hogy meg nem gyilkolta az a szemét. Ahogy ezt kimondja, gyorsan keresztet vet. Aki pöttyöt lop, az mindenre képes, teszi hozzá, és megint keresztet vet. Ráadásul ma az esti misén egy idegen férfi ült az utolsó sorban. Gyanúsan lesett mindenfelé. Mise után a tisztelendő megkérdezte tőle, mi járatban a faluban, de csak hebegett-habogott. Sötét alaknak látszik, bármiben lefogadom, hogy most szabadult a JW 1 helyőrség Ml ÉS A PÖTTYTOLVAJ Azon a napon, amikor a kocsmárosné piros ruhájáról szőrén-szálán eltűntek a fehér pöttyök, a temetőt is végleg bezárták. A kapura öles betűkkel kiírták: SOSEM HALTOK MEG! A sírok között megbújva hallottam, amint Juci óbégat: Mi jöhet még, a végén azt is megérem, hogy az a pletykás szomszédasszonyom, Borcsa visszajön. Másnap kissé elsápadva, sárosán, de kétségkívül feltámadva értem haza. Borcsa vagyok, ne kérdezzétek, hány éves, mert magam sem tudom. Amikor eltemettek, 91 voltam, de újabban nem számolom az éveket. Tegnap óta meg végképp zavarban vagyok, mert Isten az atyám, nem tudom, mi történik velem. Este lefeküdtem a túlvilágon, reggel meg már megint ebben a koszos faluban ébredtem, ráadásul a temetőben. Jobban megijedtem, mint amikor meghaltam. Mellettem volt egy levél, ami kétségtelenül nekem szólt, mert úgy kezdődött: „Kedves lányom, Borcsa!” Aztán meg arról írnak benne, hogy mától én vagyok itt a kiválasztott, nekem kell megmondani a falusiaknak, hogy itt, a földi létben örök életük lesz, kivéve annak az egy embernek, aki rosszat tett a faluban, mert ő bizony hamarosan meghal. Na jó, mondom, miközben feltápászkodom a sírról, ennél azért több segítséget is adhatott volna a jó Isten, most honnan tudjam, ki az az egy. A végén még én járok rosszul, ha összekeverem a dolgokat. Meg aztán mit mondok majd a komáimnak, ha meglátnak? Hogyan magyarázom meg a feltámadásomat? Jól kibabráltak velem odafenn, annyi szent. Csend van az utcában, sötétedik, észrevétlenül jutok be a házam udvarára. Bent világos van, vajon ki költözhetett be? Az ablak alá lopózom, úgy mozgok, mint ötvenéves A macskává átkozott királyfi (tus, akvarell, színes ceruza, papír, 30 * 23 cm,1999) - illusztráció a Süss föl nap, fényes nap - 47 magyar népmese című könyvből (Ciceró Könyvstúdió, Budapest, 1999) novella IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. május
