Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-16 / 63. szám
Miklóssi Szabó István tárcája 5 Pejin Lea és Császár Gréta versei t 8 Ácsai Roland meseregényének részlete a húst A Nap szerelmese vezervers Lőrincz P. Gabriella Fehér nép Minden nő szép És mind okos Fejjel megy a falnak Zúznak férfilelket Nagy vihart kavarnak De langy esőt is Mint március És bolond április Rügyet és virágot fakaszt Halálra perzsel szép tüze És nem hallgat panaszt Pillája rebben Férfiszív lobban Nincs ami útját szegi Szájából mézédes kacagás csendül Blúzát a földre veti Imádni kell És meghalni érte Megnyerni minden csatát Örökké harcol elvágyik mesze Otthont teremt és teremt hazát idokapszula Hitvallás egy pécskődombi putri előtt Temesi László Salgótarján, 1975. augusztus 22-e: a pécskődombi cigánytelep egyik putrijának bejáratánál üldögél a madárcsontú idős férfi rikító színekben pompázó festményei közt, és megállás nélkül füstöl. Főként ecsettel és tollal fejezi ki önmagát, híre hamar eljut messzi földre. Mióta felkapta a média, sok idegen megfordul nála csupán kíváncsiságból, így meg sem lepődik legújabb vendégén, a kezdő újságírón, aki üdvözlés után nyomban bekapcsolja a magnóját, hogy megörökítse e különös ember különös gondolatait. A magnókazetta kétszer harminc perces. Akinek a hangját évtizedek óta őrzi, annak törékeny testét már régen befogadta - szavaival élve - a „mocskos sárgolyó”. Balázs János (1905-1977) cigányfestő gondolatai azonban a technikának köszönhetően újra és újrafelidézhetők. — Min dolgozik most, János bácsi?- Az Isten és hitvallás című festményemen. Nemsokára befejezem.- Honnan, miből táplálkoznak furcsa látomásai, álmai?- Jön az már magától, mert ismerem a világ történetét, a magyar nemzetét, de a többi nemzetét is nagyjából. Eljártam a szeméttelepre, mindenféle újságot, könyvet, folyóiratot zsákszámra hordtam haza. Olvastam Schillert, Goethét, a nagy németeket, Skandináviából Björnsont, Ibsent, az angoloktól Dickenst, Swiftet, Miltont, de aztán a többieket is. A franciáktól még többet. Nekem tetszett mind. A drámákat is nagyon szeretem. Olvastam a Peer Gyntöt, az Isteni színjátékot, a Teli Vilmost Schillertől. Akkor még Shakespeare-t ki ne hagyjam! Az utóbbi években olvastam ezt a jól felkapott, igazi írót, Hemingwayt és Thomas Mannt, meg a többieket, no, hát akik eljutottak hozzám. Ezekből mindegyikből van bennem.- Cigány költőktől, íróktól olvas-e?- Csak helyenként. Hát énnekem itt van a tenyeremben az egész cigányság. Mit tudjak én róluk olvasni?- Köztük él, még sincs kibékülve a környezetével?- Egy koloncoló tróger ember voltam. Egy semmi a világon, akit még a cigányság se vett be itt, semminek tartottak. Nem mentem, tudja, muzsikálni... De most már elmegyek innen nemsokára. Egy új helyre, mert itt felszámolták a telepet. Hát nem lát sárromokat mindenfelé?- Bérházba költözik?- Oda nem megyek! Mehettem volna három évvel ezelőtt. Én mindig is a szabad, korlátlan világhoz voltam kötve.- Mégis olyan magába zárkózotton, szinte magányosan él itt...- Ez mindig is így volt. Kapcsolatom, kötöttségem nem volt senkivel, még a családommal se nagyon. Ezt higgyék meg nekem! Én úgy éltem, mint egy remete. Négyen voltunk testvérek, még egy él közülük, de vele se nagyon tartom a kapcsolatot. Hébe-hóba, ha eljön, hát elbeszélgetünk, több nincs. folytatás a 3. oldalon | «
