Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-26 / 22. szám
ó helyőrség száztíz eve született lanacz Rozsa „RÓZSA KEDVES, MAGA VOLT AZ EGYETLEN FÉRFI MAGYARORSZÁGON" Makkai Ádám Döbbenetes és felfoghatatlan, ahogy az idő rohan. Látom Anyámat, Ignácz Rózsát egy szürke mackóban, ahogy közel lép hozzám, hogy megöleljen, és azt mondja: „Lehet, hogy bele fogok bolondulni, de nektek itt nem nő virág, menjetek!” - majd keresztet rajzol a homlokunkra, nekem és Zsuzsának, akinek a szülei előtte való nap jöttek át hozzánk elbúcsúztatni egyetlen leányukat. Anyám ezzel a szabadonengedéssel új életet adott nekem, mint Kemény László és Mikes Margit is a leányuknak. Anyám hihetetlenül bátor ember volt, aki szülővárosában, Kovásznán, majd Fogarason és legvégül Kolozsvárt gyakorolta az igazmondást. Ezt a tulajdonságát apjától, Ignácz László református lelkésztől örökölte, aki magyarpárti képviselő volt a román parlamentben 1927-ben bekövetkezett haláláig. Arra emlékszem, hogy Budapest ostroma alatt ülünk a mosókonyhából kialakított bunkerben, a Ráth György utca 40.-ben - vagy tizenhat ember. Egy keskeny kis vaskályha kormot és füstöt ont a csekélyke meleg mellé, miközben Porhajas Pista bácsi gennyes fejsebétől nagyokat nyög a mosókonyha másik felében. Az ostrom utáni zűrzavarból pár remekbe szerkesztett novellával jelentkezett. 1945 nyarán Jankovich-telepen, Balatonboglár és Fonyód között vagyunk. Június 6-án délelőtt iszonyú fájdalom hasít át rajtam és összeesek. Anyám kétségbeesve biciklis futárt küld a falusi orvosért, aki belémnyom egy Ultraseptyl injekciót, majd közli anyámmal, hogy „a gyerek szimulál”. Erre kaptam egy pofont, amitől megint összeestem. Végül a szomszédos postásüdülő látogatóorvosa állapította meg, hogy megkaptam a gyermekbénulást. Erre aztán Anyám ájult el. Szerencsém volt, mert október elején már gyalog tudtam iskolába menni. Anyám intenzív és fáradhatatlan mesemondó volt, aki nemcsak elmesélte, hanem elő is adta, amiről szó volt, s ilymódon szinte átéltem Erdély román megszállását, a civilek nagyrészének menekülését, elhagyott házaik kirablását. Nagyapám, az öreg Ignácz, egyszer megmentette két magyar katonaszökevény életét a fogarasi várból: elintézte, hogy a kivégző osztag csak a lábukba lőjön. Egyszer meg, mikor a románok kiröhögték, mert képviselői felszólalását falusi román nyelven mondta el tele hibákkal, az öreg Ignácz Tacitus latinságával folytatta tizenöt percen át - hatalmas tapsot kapott. Ezek az események részévé váltak anyám gondolkodásának és a hatalomhoz való viszonyának. Több tucat zsidó barátjának kormányzói mentesítést szerzett 1944-ben, valamint kitűzte magára a sárga csillagot, amire szemtanú vagyok, mint arra is, hogy Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter mélyen meghajolva kezet csókol neki és azt mondja: „Rózsa kedves, maga volt az egyetlen férfi Magyarországon.”- Aki lent van, abba nem szabad rúgni - szokta volt mondogatni anyám. Egy regénye jelent csak meg a háború után, majd hét igen szűk esztendő következett, amikor román műfordításból tengődött. Főleg Caragialét és Sadoveanut fordított. Közben megírta a két háború utáni legfontosabb művét, A vádlottat és az Ünnepi férfiút Ezek keletkezésénél mint koraérett tizenéves kamasz asszisztálhattam, és ez hatalmas iskola volt. Át-áthallom főleg e két műből mindazt a tősgyökeres erdélyi székely magyarságot, valamint a kisgyerekkorom óta bennem élő balladaszavaló hangját, amelyhez foghatót csak Jancsó Adrienn produkált az utóbbi időkben. Akárhány év is nyomja a vállam, nem lehetek olyan öreg, hogy ez az élmény elhalványodna bennem. őrt re KÖNYVLAPOKON ÉS RIVALDAFÉNYBEN Január vége felé nemcsak a magyar kultúra napját ünnepelhetjük, hanem a méltatlanul elfelejtett író-színész Ignácz Rózsa (1909- 1979) születésnapját is. Ha dióhéjban szeretnénk a szakmai pályafutását bemutatni, akkor is nagy fába vágjuk a fejszénket, hiszen egy sokoldalú, sokhangú és sokrétű tehetségről van szó, aki eltűnt az irodalom- és színháztörténeti kánonok útvesztőjében. 1909. január 25-én Kovásznán, Csomakőrös és Zágon szomszédságában, a Déli-Kárpátok könyökhajlatában található székely bölcsőben élő református lelkészcsaládba született. Fogaras az eszméltetés, az eszmélkedés helyszíne. Az otthonukban kialakított magyar tannyelvű iskolába járt, ahol tanár édesanyja is oktatta, többek között stilisztikára. Gyermekszínjátszóként első színpadi alakítása Benedek Elek Többsincs királyfi című mesejátékában Ráki szerepe volt. Brassóba került a kereskedelmi iskolába, amelyet ő maga gyermekpokolnak nevezett. Iskoláit Kolozsváron, a Református Fiúgimnáziumban végezte, ahol egyenruháján a 245-ös karszámot viselte. Találkozott a korabeli kolozsvári értelmiség színe-javával: Reményik Sándorral, Áprily Lajossal, Tamási Áronnal, Szentgyörgyi Istvánnal, Makkai Sándorral, Csűry Bálinttal. Ott jósolta meg Kós Károly egy próbaszavalata alapján, hogy Ignácz Rózsa „mégis” színész lesz. Akkori gimnazisták: Grandpierre Emil, Wass Albert, Kováts József mind kortársai, barátai voltak. A Pásztortűz, a Korunk és az Ellenzék című folyóiratokat olvasta. 1926-ban a Cimborában jelent meg első novellája, mely nyomán Benedek Elek írásban így biztatta: IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET „Irigylésre méltó humorodat az Isten tartsa meg, legfiatalabb, kicsi munkatársam”. „Nem ismertem soha Benedek Eleket személyesen, de valami különös, csodálatos módon a neve minden indulásomnál ott volt velem és segített” - emlékezett Ignácz Rózsa. Alig tizenöt évesen levélben irodalmi és etikai érvekkel védelmezte Makkai Sándor erkölcstelennek nevezett, Ördögszekér című regényét. Levelét a napilapok közölték. Román nyelvre és irodalomra a nagytudású Cornelia Rebreanu tanította, először ő buzdította műfordításra is. Egyike annak a tizenhét diáknak a százötvenhét jelentkezőből, aki megszerezte a kétnyelvű román érettségit. Édesapja korai halálát követően édesanyjával Magyarországra telepedtek át. Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia diákja lett. Végzősként a Hevesi Sándor alapította szavalóverseny díjazottja volt, de Bajor Gizi is korán felfigyelt nem hétköznapi tehetségére. 1929 és 1930 között Szegedre szerződött Görög Sándor társulatába. Több mint huszonhat szerepet játszott, volt Bianca (Shakespeare: A velencei kalmár), Vilma (Mikszáth Kálmán-Harsányi Zsolt: A Noszty fiú esete Tóth Marival), Violetta (G. B. Shaw: Tanner John házassága). Fellépett Szegeden az erdélyi írók estjén, és többször szerepelt a rádióban. Önálló estekkel jelentkezett a Zeneakadémián, majd az Alapfy Nándor vezette Kamaraszínházban játszott és rendezett egy kísérleti darabot Cifraszőttes címmel, az előadás mint rendhagyó kezdeményezés a „kék madár” stílus jegyeit hordozza magán. 1933 és 1939 között a Nemzeti Színház tagja volt. Főbb szerepei: Péterffy Éva (Török Sándor: Az idegen város), Éva (Somogyváry Gyula: Hűség), Juliska (Zilahy Lajos: Süt a nap), Feledy Boriska (Tóth Ede: A falu rosszá), Verőn (Török Sándor: A komédiás). Házasságot kötött unokatestvérével, Makkai János újságíró-politikussal, két év múlva decemberben megszületett fiuk, Ádám. 1939 és 1940 között a budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítója, napilapok esszéistája és riportere volt. Első irodalmi sikere az Anyanyelve magyar című regénye - a trianoni döntést követő évben játszódó regény első kézből tudósítja azt a helyzetet, amikor az impériumváltás hatására magyar anyanyelvű diákoknak szinte lehetetlen volt az érettségi. Az iskolai elvárás és a haza, valamint az anyanyelv iránti morális kötelesség szembe helyeződik. A könyv mára ismeretlen, miközben a kor és a korszellem egyenes lenyomatát kapnák a fiatalok, ha ismét az olvasmányok jegyzékébe kerülhetne a regény. Ezer hold pipacs című darabját bemutatta a Vígszínház Ajtay Andorral, Tolnay Klárival és Makay Margittal a címszerepben, a földreform érdekeit szemléltető darab nem egy dramaturgiai mestermunka, de újabb bizonyítéka annak az útkeresésnek, amelyet a színészi és írói pálya között lelkiismeretességgel és küzdelemmel tett meg Ignácz Rózsa. Az akkor még tiltott területnek számító Moldvában, Bukovinában és Románia más területein 1938- ban tett utazásai nyomán írta meg szociográfiai ihletésű útirajzát Keleti magyarok nyomában címmel. 1942-ben Ferenc József-díjat kapott, a Petőfi Társaság tagjai közé választották. Az 1940-es években nyarait a balatonparti Jankovich-telepen, a Kotsis Lajos tervezte kovásznai parókia stílusát követő villájában töltötte számos író- és színészbarátjuk társaságában. A második világháború évei alatt a Magyarország és más lapok cikkírója volt, s világnézetileg egyre inkább a humanista baloldalhoz sodródott, míg végül a református püspöki és nemesi család sarja 1944-ben - zsidó barátaiért vállalt néma tüntetésként - feltűzte magára a sárga csillagot. Tízévi kényszerű hallgatás után jelentethetett csak meg műfordításokat. Bábdarabokat is írt. A második világháborút követően a Fővárosi Kiadónál dolgozott mint lektor, majd a Református Élet című lap szerkesztője lett. 1951-ben Szent Lászlóról írt regényt Ünnepi férfiú címmel, a megjelenés minden reménye nélkül. A következő években írta meg A vádlott című regényét, melyben a rendszer kérlelhetetlen kritikáját fogalmazta meg. 1956. A forradalmi Röpiratban Igazat játszottak című novelláját a Püski kiadó közölte, az írás miatt folyamatosan zaklatták. Mivel nem volt hajlandó a forradalmat ellenforradalomnak nevezni, besorolták az ifjúsági író kategóriába. Ezentúl művei javarészt a Móra kiadónál jelentek meg. 1956 novemberében a fia disszidált Amerikába. Az 1970-es években többször kiutazott hozzá. Chicagóban, a Kodály Zoltán Társaságban több előadást is tartott. Az afrikai, hawaii, argentínai utazásait emlékezetes útikönyvekben örökítette meg. Szebeni Zsuzsa 1978-ban tragikus körülmények között halt meg, egy autóbusz elgázolta. 1989-től napjainkig számos munkája jelent meg a Püski, a Kelenföldi, valamint a Pro Print Kiadók jóvoltából. 1999-ben, születésének 90. évfordulóján a kovásznai református parókián emlékszobája nyílt. Az emlékszoba tárlatát az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet állította össze, a család, különösen fia, Makkai Ádám, valamint unokahúga, Kökény Ágnes segítségével. Az életpálya bemutatatásánál a családi archívumon túl a református Ráday-gyűjtemény anyagait, ahol az Ignácz-hagyaték található, használták fel. 2006 szeptemberében Kovászna főterén felavatták Ignácz Rózsa bronzszobrát, Vargha Mihály alkotását. 2016 -ban a Makabor Stúdió Oláh Kata rendezésében Asszonysorsok és nőszerepek az irodalomban címmel dokumentumfilmet forgatott Ignácz Rózsáról, a címszerepet Török-Illyés Orsolya játszotta. 2019. január k <
