Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-05 / 103. szám
helyőrség a ers Áprily Lajos A kertbe ment Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod. Én nem tudom, virágok ültetését ágyásaidban hogy igazítod. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertedbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta volna kertemet. A kicsi teste csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül. Tompa László Anyám kinéz az ablakon Anyám reggelenként Ablakán kinéz: Fagyott, jól felöltözz, Fiam, ha kimész. Máskor szól: no lám, hogy Begyújtott a nyár - Nehogy fölhevülj és Melegen igyál! Mindig így figyel rám, Törődik velem. Most ne legyek lassú, Most ne hirtelen. Mezőiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodelosod és liliomod. Ágh István Virágosat álmodtam S teszi ezt, mióta Megszülettem én. És folytatja most is, Hogy már rég nem él. Mert a lelkemben ő Velem van ma is. Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgóvirág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Anyagondja rajtam Varázsing, paizs. Ezért rám akármi Rossz is agyarog, Nem verhet le, érzem: Megtart egy halott! Az Anyák • Csak egy voltak kivétel, az Anyák. Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a nő szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, mi legyen, öröme, bánata mennyi, milyen gyermeke, és ezen változtatni nem lehet. A férfi maga küzdi ki szerepét, a nők az eleve-elrendelés: ők a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétien szeretet... Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet! Anyám, fekete rózsa Anyám fekete rózsa Anyámnak fáj a feje, nem iszik feketét - anyámnak fáj a feje, nem szed be porokat; szótlanabb sápadtsággal feji meg tehenét, szótlanabb sápadtsággal söpröget, mosogat. Anyámra durván szólnak jöttment idegenek? anyám az ijedtségtől dadog és bereked; sötét kendőjét vonván, magányát húzná össze; ne bántsa többé senki, félelmét ne tetőzze. Anyám utakon lépdel s nem jut el sehova - szegénység csillagától sebes a homloka; vállára még az orgonavirág is úgy szakad, mintha csak teher volna, jószagú kárhozat. Nyár van égen és földön, zene szól, muzsika, anyám csönd-sivatagján el kell pusztulnia. Gépek, gyártmányok zengnek csodáktól szélütötten, de egy se futna hozzá: segítek, azért jöttem. Anyámnak fáj a feje, anyámnak fáj a semmi, anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni. Egy éjjel földre roskad, megtört lesz majd, kicsi - Bejön egy madár érte s csőrében elviszi. 2018. május IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
