Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-05 / 103. szám

folytatás az 1. oldalról B helyőrség interiu Bár kölcsönapa volt, ő szeretett úgy és ő állt hozzám annyira közel, mint semelyik másik apám. Az én apáim sokfélék. Egyikük nevelőapa, Simi édesapja, ő kenyeret tett az asztal­ra, nagy része volt az életemnek az ő kezében, aztán kicsit megcsor­bult az egymásba vetett bizalmunk, amikor másban kezdtünk hinni, összezördültünk, és tizenhét évesen eljöttem otthonról. Bereményi Géza nem apatípus, ő inkább művészke. A művészemberek többsége, főként a férfiak, megengedik maguknak, hogy a művészet elcsábítsa az el­méjüket és figyelmüket. A társada­lom is elnézőbb a férfiakkal, nem vonja össze a szemöldökét, ha egy férfi az alkotásra koncentrál, míg a nőknél ez már vétek. De egy nő amúgy sem tudja annyira elenged­ni magát, mert a legbensőbb érzéke közben azt diktálja, hogy védel­meznie kell a porontyokat. Viszont ha csak kicsit is eltér a nagybetűs anyaságtól, máris kővel dobálják. Bereményi szélsőségesen erős volt abban, hogy inkább a művészetet válassza. Ő nagyon inspiráló volt művészemberként, íróemberként és barátként. Gézunak hívom - sosem hívtam apának. A harmadik apám elég későn, úgy tizenhét-tizennyolc éves koromban került az életembe, és igazán aktívan csak most van jelen, amikor elkezdtünk közösen dolgozni a Woodstock az Ugaron fesztiválon, és kiderült, mennyi kö­zös van bennünk.- Jóformán felnőttként betop­pant egy férfihoz és a családjá­hoz, hogy én is ide tartozom?- Nem, dehogy. Amikor anyukám közölte, hogy szerinte ő az apám, már akkor tudatosan kerültem az ilyen jelenetet. Ezt már tizenéve­sen is morbidnak találtam, hogy szia, hadd öleljelek meg, te vagy az apám. Őt kisgyerekkorom óta is­mertem mint családi havert, csak nem tudtam, hogy ő az apám. Szó­val nem volt nagy találkozás, sem rácsodálkozás-élmény. Hanem úgy maguktól alakultak a dolgok. Szé­pen egymás felé sodródtunk. De egyik apám kapcsán sem érzem, hogy kevésbé volna az apám, mint eddig, vagy hogy egyikük inkább az apám lenne, mint a másik.- A kedvesét már diák korá­ban is ismerte. Mikor volt az, amikor elhitte róla, hogy ő a gyerekei apja lesz?- Ezzel a témával én nem foglalkoz­tam, sokkal spontánabb voltabb. Azzal se foglalkoztam soha, hogy mi volna, ha egyszer már nem len­nénk együtt, mert szakítanánk. Na­gyon szeretem, egy borzasztó erős kapocs az életemben, hatalmas szö­vetség és barátság a miénk. Ha csak rajtam múlik, és a fontiek is úgy akarják, mi örökké együtt leszünk, mert jó a világ, ha együtt vagyunk. Azt tudtam, hogy lesz gyerekem és ez jó lesz, aztán így is lett. Nyugtat­gattam őt is, hogy ne legyen türel­metlen, mert eljön ez az idő is.- Őt hamarabb foglalkoztatta a gyerekkérdés?- Sokkal hamarabb. Jó tizenöt év­vel korábban. Ő már huszonöt éves koromban időpontokat tűzött ki, hogy mikor, és sosem gondolta vol­na, hogy negyvenéves koráig vár­nia kell. Én voltam odázóbb, nem a karrier miatt, hanem mert nem éreztem, hogy itt lenne az ideje. Mondtam, hogy várjuk meg, amíg bennem is ez tombol. Aztán be kel­lett látnom, hogy ez nem fog ben­nem tombolni, agyi döntés lesz, de életem legjobb döntése volt, hogy rábólintottam, és nem gyáváskod­­tam tovább. Sosem volt bennem az, hogy ne akarnék gyereket, de min­dig halogattam.- Mi az a három tulajdonság, ami fontos, hogy egy apában meglegyen? Mit tanult erről a gyerekei apját látva?- A nyugodtság, hogy alapvető­en egy kiegyensúlyozott, türelmes ember legyen, ez nagyon fontos. Az inspiráció - hogy példakép legyen, nem görcsös tökéletességre törek­vés persze, hanem olyan legyen, hogy a gyerek akarjon olyanná vál­ni és úgy élni, mint ő, akarjon Apa lenni. És nyilván a játékosság is borzasztóan fontos.- Aki látta már önt a szín­padon, abban bizonyára fel­merült, ki az a férfi, aki önt elbírja. Elbírja - olyan érte­lemben, hogy megtartja, és engedi ilyenné is válni.- Ha napi huszonnégy órában olyan lennék, mint a színpadon, kiégnék. Nyilván nem lehet ilyen vehemenciával nekimenni a min­dennapoknak. Kell hogy legyen ennek egy tökéletes ellenpontja, hogy egyensúlyban maradhassak. Tehát a színpadi pörgés túlsó olda­lán a nyugalom van és a lelki mun­ka. Nekem szélsőséges nyugalom is kell, hogy ennyire szélsőségesen meg tudjak őrülni a színpadon. Otthon önfeláldozó, nyugodt és simulékony kiscica vagyok, min­den smink és flanc nélkül. Otthon a párom kinyúlt melegítőnadrág­jában és pólójában vagyok, és egy borzasztó edzőcipőben járok bevá­sárolni, általában föl se ismernek. Az énemnek az a kivetülése, ami a színpadról látható, az úgy ég, mint a magnézium. A szabadságomat korlátozni nem lehet, mert érzé­keny vagyok erre - ez az egyensúly az én harcom.- Az anyaság mitől rock and roll?- Olyan, mint egy színezőkészlet. Az egész addigi életedet, amiről azt gondoltad, hogy színes, feltur­bózza. Mindent megtettem, hogy ne éljek szürke, egysíkú életet, de nem gondoltam volna, hogy ennyi szín jöhet még bele. A gyermekvál­lalást nem szabad úgy elképzelni, hogy akkor a kalandregény eddig tartott, és mostantól másfajta, visz­­szafogottabb színek jönnek, hanem a kalandregény ugyanúgy folyta­tódik tovább, csak’ sokkal erősebb színekkel. Olyan, mintha eddig ce­ruzával lett volna kiszínezve, mos­tantól meg filccel. Ez a különbség a két élet között. És százszor any­­nyi belefér, mint addig. Amiről azt hittem előtte, hogy élhetetlenül sok (egyszerre voltam színész, bölcsész és zenész, két suliba jártam és köz­ben két zenekarom volt, ezért azt hittem, ennél többet nem lehet), de megtapasztaltam, hogy az anya­sággal még többet tudsz kihozni az idődből és magadból. Persze az idegösszeomlások is gyakoribbak, mert az ember azt hiszi, hogy el­pusztíthatatlan és mindent elbír, aztán az anyaságban kiderül, hogy mennyire sebezhető vagy. De ha rá tudunk hangolódni, az anyaság gi­gantikus kegyelem és tanítás.- Istenkeresés a XX-XXI. századi angolszász rockzenei szövegekben - hogy lett ez az egyetemi diplomamunkája témája?- Egyszerűen megnéztem, hogy mi az, amit én keresek. Mi az, ami a szövegeimben dominál. Bennem- és ezáltal a dalaimban is - na­gyon nagy százalékban van jelen Isten és az igazság keresése. A ví­2018. mdius vódások és a hedonizmus is mind Isten. Az igazán nemes vágyakat is Istennek tulajdonítom. A szö­vegeim is erről szólnak: a csókízű gombóctól kezdve minden öröm és gyönyör Istenről szól. Könnyű volt ezt leszűkíteni egy szakdol­gozattémára, és megnézni, hogy mások, akik zenélnek és dalokat írnak, hogyan állnak ezzel. Egyér­telmű volt, hogy a rockzene érde­kel, és mivel angol szakra járok, ezért vizsgálom az ezen a nyelven írt dalokat. — A gyerekeinek mit mond Is­tenről? A kedvese és ön között konszenzus van ebben? — A kedvesemék ateisták, és vita­helyzetben vehemensen védik ezt az álláspontot, meg is mosolyogják, hogy én másként gondolom, mert érdekesnek tartják, hogy valaki ebben képes hinni. Nem szoktam bolygatni ezt a témát, bár próbál­tam már elmagyarázni, mennyire balga, aki azt hiszi, hogy mindent mi irányítunk. Onnan kezdve, hogy belátjuk, a legkisebb szélvihar is erősebb, mint mi, és összetettebb, mint a mi tudásunk, már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy felis­merjük Isten jelenlétét. Ő nem egy intézményesített valami, hanem az univerzumot átfogó misztéri­um, aki mindent mozgat. A puszta tagadás balgaság. De ha valaki el­fogadja, hogy az ismeretlen maga Isten is‘ lehet, akkor van közös ne­vezőnk, mert ismerünk egy erőt, amely hatással van ránk. Én nem vagyok győzködős. A gyerekeimnek el fogom mondani, hogy apa hogy gondolja, anya hogy gondolja. Vagy majd megegyezünk, hogy mi az, amit mindketten el tudunk fogadni igazságnak, és akkor nem beszé­lünk kétfelé. Mivel erősen hiszek a művészetekben, a művészeteket pedig átfonja a megmagyarázhatat­lan erő, ezt is Istennek tudom be, de nem akarom ezt legyűrni min­denki torkán. Én a gyönyörűségről akarok közvetíteni. Ha az emberek meglátják a gyönyörűséget, az elég - az Isten. WOODSTOCK AZ UGARON Az idei nyár már hatodik alka­lommal ad lehetőséget az AATB rajongóinak, hogy pár napra az együttessel közösen megta­pasztalják a tömény szabadsá­got a pusztában. Jurtákban vagy sátrakban lakva, esténként a tábortűz kö­rül ücsörögve, vagy a koncerte­ken tombolva tanulhatja meg az ember, hogyan jó létezni ebben a hétköznapokból kiszakított, jelen időben. Ez egy család- és kutyabarát fesztivál, és ezek nemcsak amolyan divatos jel­zők, hanem magától értetődő attribútumai e rendezvénynek, melynek a népszerűsége évről évre növekszik mind a résztve­vők, mind a programok és fellé­pők számát illetően is. A július 4-7. között, az ópusztaszeri Ak­­hal ménes birtokon zajló feszti­válon a házigazda AATB mellett fellép Péterfy Bori, a Hiperkar­­ma, az Elefánt, a Vad Fruttik, a Random Trip, a Jónás Vera Ex­periment és a Supernem is. A résztvevők számos kézműves­­kedési lehetőség közül válogat­hatnak, de az alkotás másfajta módjait is kipróbálhatják az Előretolt Helyőrség íróakadémia irodalmi sátrában. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET >

Next

/
Oldalképek
Tartalom