Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-05 / 103. szám

’]í4('ni helyőrség II aror AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG IROAKADEMIA PÁLYÁZATI KIÍRÁSAI K yTCr KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSÉOGONDOZÚ NONPROFIT Kft, Irodalmi ösztöndíjpályázat A Kárpát-medencei Tehetség­­gondozó Nonprofit Kft. (a továb­biakban: KMTG) meghirdeti az Előretolt Helyőrség íróakadémia projektjének 2018-as pályázatát pályakezdő kategóriában. A 2018-as pályázatok futamide­je alatt 15 pályakezdő alkotó ré­szesülhet anyagi támogatásban, rendkívüli tanulási, továbbképzési lehetőségekben, műhelymunkában és korszerű önmenedzselési mód­szerek elsajátításában. A KMTG elősegíti a szerzők arra érdemes műveinek megje­lentetését, író-olvasó találkozók szervezéséről és médiajelenlétről gondoskodik, valamint szakmai ér­dekképviseletet nyújt. A pályázóknak tudomásul kell venniük a műhelymunka és az ok­tatói tevékenység Budapest-cent­­rikusságát. Intézményünk min­dent megtesz a Kárpát-medencei távolságok áthidalásáért, hétvégi budapesti oktatást, valamint on­line távoktatást is biztosít. A ha­tékonyság érdekében ugyanakkor szükségszerű az időszakos fővárosi jelenlét. Budapesti tartózkodásuk idejére a KMTG az íróakadémiára felvételt nyert alkotóknak indokolt esetben szállást biztosít. Olyan pályakezdő tehetségek jelentkezé­sét várjuk, akik kötettel még nem rendelkeznek, de már fel tudnak mutatni tehetségüket bizonyító írásműveket. A pályázat nyerteseinek a KMTG egy évre szóló tanulmányi ösztön­díjat ítél meg, havi nettó százezer forint erejéig, mellyel az oktatás­ban való részvétel feltételeit bizto­sítja. Amennyiben a nyertes pályá­zó vállalt kötelezettségeit teljesíti, és eleget tesz az íróakadémia elvá­rásainak, a támogatás folyósítását a KMTG egy plusz egy évre meghosz­­szabbíthatja. Színházi műhely pályakezdők és haladók részére A Kárpát-medencei Tehetséggon­dozó Nonprofit Kft. 2018-ban, első ízben meghirdeti az Előretolt Hely­őrség íróakadémia Színházi Mű­hely projektjének pályázatait is. A pályázat futamideje alatt hat fő részesülhet anyagi támogatásban, rendkívüli tanulási, továbbképzési lehetőségekben, műhelymunkában és korszerű önmenedzselési mód­szerek elsajátításában. A KMTG a pályázatot elnyert ösztöndíjasok számára publikálási lehetőségeket teremt, elősegíti szö­vegeik megjelentetését, színműveik bemutatóját, szakmai és közönség­­találkozók szervezéséről gondosko­dik, valamint szakmai érdekképvi­seletet nyújt. A pályázóknak tudomásul kell venniük a műhelymunka és az ok­tatói tevékenység Budapest-centri­­kusságát. Intézményünk mindent megtesz a Kárpát-medencei távol­ságok áthidalásáért, hétvégi buda­pesti oktatást, valamint online táv­oktatást is biztosít. A hatékonyság érdekében ugyanakkor szükségsze­rű a haladók esetében a rendszeres, a pályakezdők esetében az idősza­kos fővárosi jelenlét. Budapesti tartózkodásuk idejére a KMTG a Színházi Műhelybe felvételt nyert pályázóknak indokolt esetben szál­lást biztosít. A pályázatok beadásának határideje: 2018. május 15., kedd éjfél. A szakmai interjúkat 2018. május 28.-június 1. között tartják meg. Az elbírálás határideje: 2018. jú­nius 15. További információ a pályázati feltételek, a pályázatokhoz szük­séges dokumentáció, a benyújtás módja és az elérhetőségek vonat­kozásában a www.kmtg.hu olda­lon, a Pályázatok menüpont alatt található. tarca A KÖRÖK DRÁMÁJA, AVAGY KERÉKPÁROZIK A GYERMEK Juhász Kristóf Ha nincs kilenc év körüli gyermekünk, kép­zeljünk el egyet. Az egészséges gyermek ebben a korban ideális - nagyjából sík - terepen olcsó kerékpárral is vígan leteker tizenpár kilométert (testépítők és kentau­rok gyermekei a szóbeszéd szerint sokkal többet - persze a kentaurkölök tandemen megy a négy kis patájával, csak le kell szed­ni a hátsó kormányt, mert bevág a hasába). Természetesen a gyermek másképp ke­rékpározik, mint a felnőtt, aki megnézi térképen vagy kartografikus memóriájából előhívja a tervezett útvonalat és gondo­latban bejárja; majd ellenőrzi a kerékpár műszaki állapotát, kiválasztja a megfelelő öltözetet, és lélekben fölkészül, hogy akkor se szidja a Teremtőt, a hierarchikus angyali rendeket, az alsóbb kategóriájú harsonapu­coló angyalokat, a főbb szenteket, az apróbb szenteket, az evangélistákat, az apokalipti­kusokat, a karizmatikusokat és a szolgá­lattevőket, ha akkorát találna bucskázni, hogy fönnakadnak a kormányon a tökei. És ez nem tréfa, nem magamutogató irodalmi kellemkedés és jópofázás, hanem imaginá­­ciós gyakorlat, melynek során a felnőtt min­den szóba jöhető helyzetet fölvesz a tudatá­ba, mielőtt a feladatához lát. Ha a gyermek kerékpározik, jobb eset­ben van rajta valamilyen becsületes öltözet. Például fejét védendő egy elegáns, terep­színű horgászkalap, jobb kezében pedig egy látványos, műanyag Kalasnyikov gép­karabélyt lóbál, ami az egyensúlyérzék fej­lesztése mellett azért is praktikus, mert ha lefújja fejéről a horgászkalapot a menetszél, utána tud nyúlni a fegyverrel. (Aki felhör­dül, hogy micsoda felelőtlen szülő hagyja a gyermekét puskával kerékpározni, ami nyilván lehetetlenné teszi a biztonságos, kétkezes kormányfogást, emlékeztetem: a hátrafelé nyilazást is elkezdték valahogy ősapáink, miközben ősanyáink nyilván a biztonságos kantárfogást hiányolták.) A ke­rékpárján a váltó, az ülésmagasság és min­den egyéb úgy van beállítva, hogy egy profi kerékpáros már abba belehalna, ha föl kel­lene ülnie rá. A gyermeket az útvonal meg­tervezéséből egyetlen apró momentum ér­dekli: ugye nem kell fölfelé menni? Ha nem kell, a gyermek boldogan elindul, a buzgó tekerés közben hol láthatatlan ellenségek­re lövöldözve, hol életveszélyes manőver­rel kikerülve néhány valódi ellenfelet, akik nem is tudják, hogy azok. A gyermek nem osztja be erejét, ellenben addig versenyzik a felnőttekkel - persze csak azokkal, akik belemennek -, amíg össze nem esik. Összeesés után pedig tragikusan szomjas, éhes és fáradt, és a tragikum átélése olyan mély, őszinte és zsigerekig hatóan könnyfa­kasztó, hogy Róma bukása ehhez képest kö­zönséges lakógyűlés. Ha ilyenkor a gyermek mellett megfelelő felnőtt tartózkodik, aki ké­pes őt táplálékkal ellátni, a tragédia hama­rosan véget ér, és folytatódhat a heroikus­­ságában is önfeledt és vidám küzdelem, ami jó esetben - netán még pár tragikus etűd közbeszúrásával - egészen az esti meséig tart, hogy aztán a boldog gyermek másnap elmesélhesse az iskolában, az apja majdnem szomjan halasztotta őt a biciklitúrán. Ebben különbözik például a kerékpározó gyermek körforgása a röpdöső madaraké­tól. A madarak ugyanis tavasszal egy szó­val sem említik, hogy télen milyen rossz volt nekik, nem adják a nagyvilág tudtára fájdalmas csiviteléssel, hogy hónapokig hit­vány falatokkal kellett beérniük kényelmet­len madáretetők szélén dideregve, miköz­ben túlfűtött szobáikból ujjal mutogattak rájuk otromba, szárnyatlan teremtmények, hogy nézd, milyen aranyos. A tavasz nem emlékszik a télre és a tél sem emlékszik a tavaszra. A tél totális halál, a tavasz totális föltámadás. A teremtett világ színházában nincs kompromisszum, és minden rögtön­zés tökéletes - olyan békák, pillangók és méhek ugranak elő rejtett zugaikból vágya­ik teljes pompájában, amelyek pár napja még azt sem tudták, hány lábuk van, úgy bele voltak merevedve fagyos haláltudatuk­ba. A teremtett lények elemi erővel haldo­kolnak és elemi erővel élnek - az évszakok megannyi apró visszhangjaként. Az élet körforgása, mondjuk erre, pe­dig helyesen: az élet körforgásai. Számuk végtelen. Apró és óriási körforgások, fel­sőbb és alsóbb körök; körök, melyek meg­szakadnak, körök, melyek más körökhöz csatlakoznak. A tavasz körcikkelyébe a tél tragikuma érkezik egy szomorú gyermek könnyeivel, és a nyár fényes, gazdag miszté­riuma egy vidám gyermek kacagásával. Érdekes, hogy mi itt, kontinentális éghaj­laton csak tavasszal és ősszel vagyunk képe­sek a természet körforgásának megfelelően, normálisan viselkedni, hiszen télen, amikor rendesen döglődnünk kellene, beteges akti­vitásra kényszerítjük magunkat, míg nyá­ron, mikor hagyományosan kapát, kaszát vagy kardot kellene ragadni, elmegyünk döglődni valami szutyok tengerpartra, ahol rendszerint a többi döglődőt kerülgetjük. Forog-forog a nagy kerék, és forognak benne a picike kerekek, egymásba kapcso­lódva, egymást kerülgetve. Körök és kör­cikkelyek, hangulatok, érzetek, emlékek, vágyak, akaratok folynak át egymáson. Egyszer megkérdeztek egy bölcs embert:- Mester, Istennek is vannak hangulatai? Az pedig így felelt:- Képzeld el, hogy egyszerre vagy az ösz­­szes hangulatban, amiben életedben vol­tál és leszel. Lehetetlen? Pedig mindegyik a tied. Mindegyiket te érezted vagy fogod érezni. Isten egyszerre és folyamatosan érez minden létező hangulatot. Ezért szo­kott sokszor olyan tömören fogalmazni. A tél nem emlékszik a tavaszra és a tavasz nem emlékszik a télre. Mi emlékszünk, ezért nem halunk meg teljesen, és ezért nem tudunk élni sem teljesen soha. Nem lehetünk olyanok, mint a természet, mert a körforgásban csak az tud benne élni, akinek a körforgásról nincsen tudomása. Amikor a gyermek tragikusan fáradt vagy himnikusan önfeledt, még a természet to­tális színházát adja elő, amit mi már nem tehetünk meg pojácaság nélkül, mert már nem vagyunk ártatlanok. A gyermekek is el fogják veszíteni ártatlanságukat, előbb is annál, hogy karjukon digitális vérnyo­másmérővel bicikliznének ki sírjainkhoz digitális unokáikkal a gyermekülésen. A tudás fájának gyümölcsét nem lehet csak úgy visszaöklendezni. De emlékezhetünk az édenkertre. KMTCp I aaaaaaaaBin aaaaaaaaaw I naaaaaaaaaa Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Wellmann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg ° kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2018. május

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom