Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-28 / 98. szám

folytatás az 1. oldalról I 3 helyőrség" interiu Szűcs Nelli legösszetettebb munkája a Fedők Sári-előadás Fotó: Eöri Szabó Zsolt- Az iskolában egyáltalán nem tanult magyar irodalmat. Ho­gyan nyílt ki ön előtt a kultú­ránknak ez a része is?- Magyar színésznőnek készül­tem, természetes, hogy nem oro­szul kellett a verseket tanulnom, de nekem nagyon nehéz volt át­állni. Nem a szöveget megtanul­ni, hanem azt, hogy másképp kell magyarul verset mondani, mint oroszul. Másként működik a nyelv, másként hangzik. Persze addig sem volt ismeretlen a magyar iro­dalom, például ötödikes koromban én is az Egri csillagokat olvastam. Viszont bepótolni nem lehet, ami kimaradt. A történelem izgat job­ban, mert tudnunk kell, hogy nem­csak vadásztunk és halásztunk, hanem hatalmas a nemzetünk kul­turális téren is. Ezt tanítani kelle­ne az iskolákban. Jó lenne betéve tudni a XIX-XX. századot, mert az most volt, ennek a hatásai még érződnek, öröklődnek. Hazugsá­gok nélkül kellene szembenéznünk a múltunkkal, és többet beszélni a szocializmus kártékonyságáról, mert elfeledtette az emberekkel a munka örömét - hiába volt munka ünnepe. Az emberek nem tanultak meg dolgozni. Ezt mondom a gye­rekeimnek is: lehetsz te utcaseprő is, de ha elvégzed a munkádat és hátranézel, azt lásd, hogy szépen csináltad meg, és büszke lehetsz magadra. Az emberek észre se vet­ték, hogyan változtak meg.- Az viszont bájos szovjet­unióbeli vagy kelet-európai abszurd, ahogy az autósze­relő-tanárának köszönhető­enjelentkezett a színészi pá­lyára.- Azt gondolom, hogy a Jóisten kiválasztott engem erre a pályá­ra, és ő adta ezeket az embere­ket mellém, akik irányítgattak. Nincsenek véletlenek. A Jóistent nem hagynám ki egyetlen inter­júból sem, mint az életemből sem, mert mindent neki köszönhetek. Engem akkoriban nem sok min­den foglalkoztatott, csak éltem a világban és jól éreztem magam. Ha nincs ez a tanár, aki megfog és elvisz a felvételire, hogy Nelli, ne­ked ezt meg kell próbálnod, én ma nem ülnék itt.- Mit gondol, akkor mit láttak önben a felvételi vizsgán?- Nem tudom. Talán a nagy paradi­csomfejemet meg a pozitív kisugár­zásomat. Hogy a lelkem működik. Hogy nem kell megjátszanom. Az kell ehhez a hivatáshoz, hogy igazi érzések szülessenek meg belül.- Az életében volt egy folya­mata az istenkeresésnek, vagy már otthonról hozta, és kisgyerekkora óta bizonyos­ság az ő gondviselése?- Nagymamámmal jártam vasár­naponként vagy hébe-hóba temp­lomba, de a karácsony, a pászka­­szentelés fontos dolgok voltak. A kommunizmusban riogattak, hogy felírják azokat, akik templomba járnak, de úgyis ment mindenki. Görögkatolikusnak kereszteltek, nem voltam nagyon vallásos, de nagymamám megtanította a leg­fontosabb imákat, viszont először a lányunk születése előtt gyóntam. Az ő születése előtt három nappal házasodtunk össze. Akkor már öt éve együtt éltünk Zsolttal (Trill Zsolt színművész - a szerk.), és az­előtt négy évig együtt tanultunk, két évig együtt dolgoztunk. Zsolt családja az, ahonnan még egy lö­­ketet kaptam, hogy még fontosabb legyen számomra az egyház és az Istennel való beszélgetés. Nem­csak kérni kell Istentől, hanem elbeszélgetni vele. Kérni nem is szoktam, mert rábízom magam, úgyis úgy lesz, ahogy ő akarja. Mindenért meg kell dolgozni, nem csak úgy adatik. És ez jól van így, különben nem tudnánk értékelni azt, ami van. Mikor kicsi voltam, mindig féltem az első haláltól, ami a családban történik majd. Ma is félős vagyok, ez a másik világra való érzékenység annyira erős, hogy félnék egyedül maradni egy éjszakára egy lakásban. Nagyon féltem kisgyerekként a szellemek­től, de nagymamámmal mindig jártunk temetésre - folyton ott motoszkált bennem, hogy milyen lenne, ha megfognám a halott lá­bát, és kíváncsi voltam az egész temetési rituáléra. A temetésnek is ünnepnek kellene lennie, nem volna szabad, hogy a halál akkora tabu legyen, mint manapság.- Ha ennyire kerüli az egye­düllétet, hogyan tudja felépí­teni a szerepeit?- Odahaza egyedül vagyok, amikor főzök, takarítok, kertészkedem. Én ilyenkor kapcsolódok ki, és kezd az agyam ráhangolódni a másfajta dolgaimra. Amúgy meg társasági lény vagyok.- Hogyan találja meg az egyensúlyt a családanyaság és a színészi karrier között, másrészt meg önmagában az erőt, hogy akár édesanyja halálának a napján is úgy áll színpadra, hogy a kollégái és a közönsége számíthatnak önre?- A halál elfogadásában a Jóisten­be vetett hit a kapaszkodó. Anyu­kám két éve halt meg, de nekem ma is létezik. Az otthon és a szín­pad között pedig számomra nincs ellentét. Folyamatosan dolgozom mindkettőn. Egy férfi színész megengedheti magának, hogy el­dob mindent, most leül szöveget tanulni. Zsoltnak például a fősze­repek miatt rengeteg szöveget kell tanulnia, és olyankor csak arra fi­gyel. Én ezt nem engedhetem meg magamnak. Engem a Jóisten nő­nek teremtett, és a nőnek vannak feladatai. A férfinak is vannak, és Zsolt is elvégzi a maga feladatait, de ez fel van osztva, hogy kinek mi a dolga a családban és a világban. Ezért nem szeretem azt, amikor egyes hölgyek emancipációról meg szabadságról értekeznek. Milyen szabadság? Az szabadság, hogy például vállalsz két gyereket. Azt te vállalod, a te döntésed. Ez a leg­nagyobb ügy. Rajtuk látod, hogy te mit érsz. A színház is szent válla­lás, de hogy milyen emberi érté­keket tudsz adni a gyerekednek, az sokkal maradandóbb. Én bol­dog vagyok, ha főzök és elfogy az étel. Persze az is természetes, ha néha azt érzi az ember, hogy most legszívesebben világgá menne, és itt hagyna mindent, de nemrég például két napra Kijevbe kellett mennem, mert Fedák Sárit ját­szottam, és ott is útközben azon járt az eszem, hogy mit esznek, vajon eljutottak-e az iskolába, mi van velük - ezt úgysem tudom le­tenni. Meg a fészekrakás sem ma­rad abba - szeretném, hogy egyre szebb legyen az otthonom, a ker­tem. A Jóisten ezt a szépre vágyást is adta. Ez a szépre vágyás szépít meg bennünket.- Hogy szakít időt mégis a másik hivatására?- Közben. Minden közben és fo­lyamatosan vagyok feleség, anya és színésznő. Ez egy. Ezt nem lehet többfelé szakítani. Vasalás vagy gyomlálás közben csak fizikálisán kell ott lennem, az agyam tud köz­ben máson dolgozni. Vagy közben rádiót hallgatok, és meghallom azokat a dolgokat, amiket épp ke­resek, bevonzom a megoldásokat, hogy ez a zene kell majd nekem, ennek a témának jobban utána fo­gok nézni, hogy lám, épp erről fog szólni az előadás is.- Ha a kapcsolatukról kér­dezik önt vagy a férjét, szinte mindig elhangzik, hogy időn­ként akkorákat veszeked­nek, hogy zeng belé a ház. Ez manapság különösen üdítő vallomás, amikor közösségi oldalakon mindenki azt pró­bálja prezentálni, hogy ná­luk milyen csodálatos idill és harmónia honol.- A természetben is van apály és dagály. Ez a váltakozás természe­tes. Minek hazudni? Huszonhá­rom éve vagyunk házasok. Fontos, hogy a magunk álláspontját kép­viseljük egy-egy helyzetben, de közben mégis akarjuk megérteni, hogy a másik miért látja másként. Ha valamelyikünk feltétel nélkül bólogatna a másik dolgaira, az nem vezetne sehova. De mindket­ten tudunk engedni a huszonegy­ből, ezért vagyunk szerencsések. A bulvárt tudatosan kerülöm, ne arról ismerjenek, hogy rózsaszín a bugyim vagy ide járok nyaralni, hanem a színpadról. Ha csak tí­zen ismernek fel, de ők emlékez­nek egy-egy alakításra, az elég. A színésznek legyen titka, különben nem tud érdekes lenni.- A Fedák Sári című önálló es­ten nemcsak színészként mu­tatja meg, mennyire ismeri a színház működését, hiszen az előadás szövegében, rendezői koncepciójában is ott van a munkája.- Dávid Zsuzsa segített, de eddig valóban ez volt a legösszetettebb munkám. Vidnyánszky Attila java­solta, hogy Fedák Sáriról készítsek egy egyéni előadást, és már ami­kor a könyvének az első oldalát olvastam, éreztem, hogy igen, ez tényleg az én dolgom. Amikor azt olvastam, hogy ő gyerekként ott lépett fel először, és színházi előa­dást is ott látott először, ahol most működik a beregszászi színház, már akkor megdöbbentem, hogy ilyen nincs - hogy ennyi módon kötődnek az életünk eseményei és helyszínei. Nem hittem a sze­memnek. Meg ír egy barátnőjéről is, akit Nellinek hívtak. így: Nelli. Nem Kornélia vagy Petronella. Ez is egy jel volt. A Te most csak alud­jál, Liliom című könyvét sem tud­tam letenni. Most olyan, mintha a barátnőm lenne. Járok ki hozzá a temetőbe, virágot ültetek a sírjára.- Mielőtt elkezdett volna ezen dolgozni, mit tudott Fedák Sáriról?- Volt egy pletyka, gyerekkorom­ban mindenki tudta Kárpátalján, hogy van egy szép kúria, amelyet Sári úgy kapott a tisztektől, hogy azt mondták neki: ha egész éjjel meztelenül fekszel az asztalon, és nevetés nélkül kibírod, hogy a ha­sadon kártyázunk, tiéd lesz a ház. Ez hazugság. Azt a házat ő a sa­ját pénzéből építtette a szüleinek, amikor a Bob herceget játszotta. Az volt az első előadás, amit száz­szorjátszottak el egymás után. Úgy kapta a banktól a pénzt, hogy nem az volt a csekkre írva, hogy Fedák Sári, hanem Bob herceg. Persze vannak pletykák, amelyek félig iga­zak, de sok valótlant állítanak róla. Nekem fontos volt, hogy az igazat mondjam. Nemcsak Fedák Sári­ért, hanem mindazokért, akik úgy haltak meg, hogy egy bélyeg volt a homlokukon. A jövő-menő rend­szerek egyszer csak bedarálnak és tönkretesznek csodálatos embere­ket - erre sok példát sorolhatnánk Karády Katalintól Jávor Pálig és to­vább. Mindannyiukért fontos ez az előadás, hogy tisztán lássuk ezt az időszakot. Jelenet a Fedák Sári című egyéni előadásból (Nemzeti Sínház) Fotó: Eöri Szabó Zsolt 2018. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom