Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-28 / 98. szám
helyőrség 2 aror AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG ÍRÓAKADÉMIA PÁLYÁZATI KIÍRÁSAI K NTG KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROFIT Kft. Irodalmi ösztöndíjpályázat A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (a továbbiakban: KMTG) meghirdeti az Előretolt Helyőrség íróakadémia projektjének 2018-as pályázatát pályakezdő kategóriában. A 2018-as pályázatok futamideje alatt 15 pályakezdő alkotó részesülhet anyagi támogatásban, rendkívüli tanulási, továbbképzési lehetőségekben, műhelymunkában és korszerű önmenedzselési módszerek elsajátításában. A KMTG elősegíti a szerzők arra érdemes műveinek megjelentetését, író-olvasó találkozók szervezéséről és médiajelenlétről gondoskodik, valamint szakmai érdekképviseletet nyújt. A pályázóknak tudomásul kell venniük a műhelymunka és az oktatói tevékenység Budapest-centrikusságát. Intézményünk mindent megtesz a Kárpát-medencei távolságok áthidalásáért, hétvégi budapesti oktatást, valamint online távoktatást is biztosít. A hatékonyság érdekében ugyanakkor szükségszerű az időszakos fővárosi jelenlét. Budapesti tartózkodásuk idejére a KMTG az íróakadémiára felvételt nyert alkotóknak indokolt esetben szállást biztosít. Olyan pályakezdő tehetségek jelentkezését várjuk, akik kötettel még nem rendelkeznek, de már fel tudnak mutatni tehetségüket bizonyító írásműveket. A pályázat nyerteseinek a KMTG egy évre szóló tanulmányi ösztöndíjat ítél meg, havi nettó százezer forint erejéig, mellyel az oktatásban való részvétel feltételeit biztosítja. Amennyiben a nyertes pályázó vállalt kötelezettségeit teljesíti, és eleget tesz az íróakadémia elvárásainak, a támogatás folyósítását a KMTG egy plusz egy évre meghoszszabbíthatja. Színházi műhely pályakezdők és haladók részére A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 2018-ban, első ízben meghirdeti az Előretolt Helyőrség íróakadémia Színházi Műhely projektjének pályázatait is. A pályázat futamideje alatt hat fő részesülhet anyagi támogatásban, rendkívüli tanulási, továbbképzési lehetőségekben, műhelymunkában és korszerű önmenedzselési módszerek elsajátításában. A KMTG a pályázatot elnyert ösztöndíjasok számára publikálási lehetőségeket teremt, elősegíti szövegeik megjelentetését, színműveik bemutatóját, szakmai és közönségtalálkozók szervezéséről gondoskodik, valamint szakmai érdekképviseletet nyújt. A pályázóknak tudomásul kell venniük a műhelymunka és az oktatói tevékenység Budapest-centrikusságát. Intézményünk mindent megtesz a Kárpát-medencei távolságok áthidalásáért, hétvégi budapesti oktatást, valamint online távoktatást is biztosít. A hatékonyság érdekében ugyanakkor szükségszerű a haladók esetében a rendszeres, a pályakezdők esetében az időszakos fővárosi jelenlét. Budapesti tartózkodásuk idejére a KMTG a Színházi Műhelybe felvételt nyert pályázóknak indokolt esetben szállást biztosít. A pályázatok beadásának határideje: 2018. május 15., kedd éjfél. A szakmai interjúkat 2018. május 28.-június 1. között tartják meg. Könczey Elemér karikatúrája Az elbírálás határideje: 2018. június 15. További információ a pályázati feltételek, a pályázatokhoz szükséges dokumentáció, a benyújtás módja és az elérhetőségek vonatkozásában a www.kmtg.hu oldalon, a Pályázatok menüpont alatt található. tarca MILYEN EGY MAGYAR FÜRDŐVÁROS? Lokodi Imre Kérem szépen, a palacsinta kifejezetten jó üzlet, mármint a lángos. Hát akkor a kürtös, de nem látunk egy szál mézes-mázas kürtöst a soron, hogy valaki kormos kézzel adjon egy kürtöst. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem jobban esik a kürtös, ha kormos kéz adja, azt gondolom, van benne ősiség, mert egy rendes magyar fürdővárosban, Parajdon, lennie kell magyar ősiségnek, csak másként mondják: hungarikum. Nemcsak a mítosz, hogy Rapsonné vára, a sóbálványok, hogy így a nyomelem, úgy a nyomelem, hogy a vízben legalább 84-féle ásványi tartalom van, és még nem beszéltünk Áprily Lajosról. Szóval a palacsinta. Látjuk Gézával, éppen egy Neamf megyei autóbuszból he1- gyén-hátán kiömlesztett csapat rohanja meg a kis faházikót, nem ízest, hanem mindenki túróst akar, egyszerre és azonnal túróst. Turisták, állapítja meg Géza, lehet, azért, hogy mondjon valamit. Ha úgy vesszük, turisták, már amennyiben egy szomszéd megyei hangos csapatot turistáknak lehet tekinteni, de a hivatalos álláspont szerint nem muszáj, sőt nem is taná-' esős turistáknak tekinteni, mert a Neamf megyeiek szigorúan hazainak számítanak, ilyen esetekben egyáltalán nem indokolt idegenforgalomról beszélni. Ezt csak magamnak mondom, Géza az ilyesmit nem érti, de van az úgy, hogy az embernek nem muszáj mindent értenie. Jobb is, ha nem muszáj. , Teljesen rendben van, hogy egy émelygős lekváros után jól jönne egy túrós, hát Géza beáll a sorba, ne nézze ki a hazaiak szájából a túróst. Mit mondjak, nincs itt semmi kontraszt, ha úgy veszem, Géza turistának is tekinthető, a palacsinta kifejezetten jó üzlet. Miközben Géza sorba áll túrósért, felvetődnek bennem gondolatok, kivitelezhetetlen gondolatok, egy kicsit miért ne irigykednék. Géza strigulát húz a kis lángosos faház oldalára, kettő strigulát, ujjhegyére erősen finom, lisztszerű por gyűlik. Sós, mondja Géza, sós, mondom, hogy valamit mondjak. Ilyen egy magyar fürdőváros. Ülünk a pádon a sóhegyekkel szemben, ki a fene gondolná, hogy ránk szitál a sóliszt, szép szürke bibircsók billeg Géza szemöldökén, pedig mondtam, itt a körömvágóm, ha akarja, lecsettintem. És akkor jön egy fekete szőrű kutya, a sómalom felé jön, meghökkent, egyáltalán nem értem, hogy a sómalom felől jövet hogyan lehet koromfekete szőre egy kutyának, hacsak nem úrfikutya valahol, de egy ilyen kutya nem úrfi, nem az a vérvonal, de ez nem akadálya annak, hogy Gézát kinézze magának. Ez kiszúrt rendesen, mondom, kiszúrt rendesen, mondja Géza, aki úgy tesz, mint aki az ebről nem hajlandó tudomást venni, csak néz elé felé, biztosan a sóbánya fekete bejáratát nézi, és vészesen fogy a palacsinta. Mondanám, hogy kutyusom, a helyzet teljesen reménytelen, de nem mondom. Nem látom Irént, szól Géza, pedig erősen akarná látni Irént. Tavaly jártunk erre, akkor láttuk Irént, a fürdő felől jött, hozott egy rakás szennyes ágyneműt a Sóvirág Panzióba, ittunk egy sört, megbeszéltük, hogy felmenőben van turisztika, nem is olyan rossz dolog. Géza akkor szépen lelépett Irénnel, a Sóvirág Panzió mosodájában háltak ölnyi foltos lepedőn. Hanem a kutya Géza előtt elhasal, csóválja a farkát, persze, hogy várna egy falás palacsintát. Nem többet, az utolsó falást legalább. Nem állhatom meg szó nélkül, mondom Gézának, dobj neki egy falást, aztán hadd menjen. Nem hittem volna, Géza szót fogad, az eb a levegőben elkapja a prédát, mi az, ha nem rutin, viszont nem mozdul, a turisták és vendégek kikerülik, senki sem merészkedik átlépni rajta. Ilyen egy magyar fürdőváros. Nem tudom, mi van, mondja Géza, amikor látjuk, hogy a kutya elkísér a fedett uszodáig. Ne törődj vele, mondom, elköszönünk tőle. Lebegünk egyet a fekete víz felszínén, mert lebegni jó. Azt jelenti, lazítás van, jó állapot. Nézem Gézát, nem tudom, hogyan csinálja, bal térde a sós vízből otrombán kiáll, ezt a riadt helyzetet nevezem parasztlebegésnek. A gondtalan ember nem olyan, mint Géza, mondanám, lazítson, eressze el magát, de nem mondom, mert tudom, hogy úgy is görcsösen kiállna a térde. Géza tervei, azt mondja, megfogja, hazaviszi a fekete szőrű kutyát ölben, lesz belőle egy rendes eb, mert nincs egy valamirevaló rendes eb a mi utcánkban. Géza orra hegye cserepes, mondom, mert kikezdte a víz, a szeme pedig vérmes. Ilyen egy magyar fürdőváros. A kutya viszont sehol, már szürkület van, biztosan elült. Megyünk a sátorsoron, bezárt a palacsintás, csak a sókészítményes üzletek tartanak nyitva. Olyat is látunk: „A só ezer haszna”, nonstop. Parajd altalaja mázsásra, kilóra, dekára kimérve, minden eladó. Géza nem restell lehajolni egy elhullajtott ásványért, jó öklömnyi kősó, hajdan a havasi borjaknak vittünk ilyeneket nyalni. Bár szürkület van, a villákban még nincsenek fények, Géza azt mondja, mert mindenki lepihent. A sétányon csakugyan gyéren járnak, az utcai lámpafény nagydarab ember fekete szakállára hint fényt halványan, ami felemás glóriát fon neki. Görögkeleti pópa, mondja Géza, miután tömény gyertya- és tömjénillat csap meg. Ilyen egy magyar fürdőváros. Látom a kutyát, a fura ebet, kétségtelenül minket követ, a szemében mérhetetlen gyűlölet, a végén tán még meg is harap. Talán mert összetéveszt valakikkel. Mindenesetre koromsötét van, érzem, valami hatalmas és félelmetes űr ásít körülöttünk. Másnap megnézzük, hol jártunk: egy elhagyatott, alattomosan falánk aknában, ott. Éhes vagyok, mondja Géza, nem reggeliztünk, egyszer-kétszer a kősóba nyal, Irén, a szerelem, nyomelemek, kiköpne, de nem tud. Ilyen egy magyar fürdőváros. KMTG KÁRPÁT*MIOtMCKI TIHITSÍOOONDOZÖ NONPROFIT KFT. bbbbbbbbbid bbbbbbbbbb I Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Wellmann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztosegiakmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2018. ál
