Heves Megyei Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-19 / 16. szám

2017. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Krisztina és Dávid kezdetben sokat nélkülözött Szerencsét próbáltak A huszonéves Kés Krisztina és párja, Komlói Dávid egy felső-bajorországi városban, Erdingben él. A fiatalokat arról kérdeztük, miért dön­töttek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét, és megtalálták-e kint számítá­saikat. Mellik Alexandra alexandra.mellik@mediaworks.hu EGER, ERDING A fiatalok a me­gyeszékhelyen találkoztak, és érdeklődésünkre elárulták, egy városban éltek ugyan, de sokáig nem ismerték egymást, viszont, ami közös volt - és a mai napig is az - bennük, hogy imádják Egert. Számos emlék köti őket ide, és nagy nosztal­giával gondolnak vissza az itt eltöltött évekre. A párt - akik már öt éve élnek boldog párkap­csolatban - arról is kérdeztük, miért döntöttek úgy, hogy kül­földön próbálnak szerencsét.- Dávid unokatestvére ál­tal jött a lehetőség - emléke­zett vissza Krisztina. - Ő ek­kor már egy éve dolgozott a Ba­jor Alpokban szobalányként. Mesélni kezdett az élménye­iről, és kiderült, ez a kis ven­dégház alkalmazottakat keres. Dávid úgy döntött, megpróbál­ja. Ez 2012 decemberében tör­tént, amikor nekem már volt egy biztos állásom az egyik eg­ri bölcsődében, amit nem akar­tam eldobni a bizonytalanért. Sok rémhírt hallottam a kül­földi munkákról, így kétked­ve fogadtam a dolgot, de két hó­nap elteltével úgy döntöttem, Dávid után megyek. Gyönyörű helyen éltünk, dombok, hegyek között, nyugodt környezetben, friss levegővel. lói kerestünk, de reggeltől estig dolgoztunk, nem volt életünk. Két évet töl­töttünk el így, végül úgy dön­töttünk, a pénz nem ér annyit, hogy tönkretegyük magunkat, így új munka után néztünk. A fiatalok arról is meséltek, miért pont Erdingre esett a vá­lasztásuk.- Szerettünk volna bajor ré­szen maradni - mondta Kriszti­na. - Végül találtunk egy mün­cheni reptéri hirdetést, amely­re Dávid jelentkezett, és fel is vették, így 2014 decemberé­ben már ott kezdhetett. Én is vele tartottam, igaz, ekkor még Krisztina és Dávid nem bánta meg, hogy egy idegen országban pró­báltak szerencsét nem találtam állást, ezért mun­kásszállón laktunk egy kicsi lyukban. Kilátástalannak tűnt minden, sokat sírtam a számos, eredménytelen állásinterjú mi­att. Végül 2015 januárjában el­hívtak egy erdingi négycsilla­gos wellnesshotelbe „Hausda- menassisten- tin”-nek. Kap­tam szállást is, ide viszont Dá­vid nem jöhe­tett, de amikor csak tudtunk, találkoztunk. Ez így ment kö­zel kilenc hónapig, de közben folyamatosan kerestünk la­kást. Nem volt egyszerű, hiszen München vonzáskörzetében ne­héz olcsó lakást találni, főleg olyat, amelyben már van beépí­tett konyha, pince és garázs. So­káig keresgéltünk, de megérte ennyit várni a mostanira. Dávid ma is a reptéren dol­gozik, ahol a repülőgépek be- és kipakolásával foglalkozik, Krisztina pedig továbbra is a hotelben felel a szobákért.- Most is sokat dolgozunk, de itt több a szabadidőnk és több program­ra van lehető­ségünk elmen­ni. Igaz, mind­ketten három műszakban dolgozunk, így van, hogy napokig nem talál­kozunk, de sokszor esnek egy­be a szabadnapjainké a mű­szakbeosztásunk. A pár megosztotta velünk, kezdetben nem volt köny- nyű érvényesülniük egy ide­gen országban, de szerencsés­nek tartják magukat, hiszen - ahogy fogalmaztak - egyikük sem elveszett ember. Eddig mindent megoldottak, és min­denben támogatták egymást.- Kezdetben volt egy kis ne­hézségünk a nyelv miatt - me­sélte a fiatal lány. - Otthon jól megtanítják a német nyelv­tani részét, de senki nem tö­rekszik arra, hogy beszélj. Vé­gül belerázódtunk. Az itteni és a magyarországi élet között nincs nagy különbség. A né­metek kicsit furcsák, de sok­kal kedvesebbek, nyitottab- bak. Náluk van összetartás. Akárhányszor egy nagyobb, magyar közösséggel találkoz­tam idekint, csak a piszká- lás, furkálás ment, ugyanúgy, mint otthon. A fizetés itt nyil­ván jobb, de nem szeretem, ha valaki azzal jön, hogy „neked jól megy, mert külföldön dol­gozol”. Elmondanám, hogy itt is drága minden, ezért nincs habzsi-dőzsi. A fizetésből ugyanakkor jobban ki lehet jönni, félre lehet tenni, és le­het alapozni a jövőre. Krisztina és Dávid rengeteg tapasztalatot szerzett a kint el­töltött idő alatt, hiszen kiesve az iskolapadból, azonnal bele­csöppentek a nagybetűs élet­be. ló érzéssel tölti el őket, hogy az, amiért annyit dolgoz­tak, most kifizetődni látszik.- A család, az iskolai évek, a helyek, ahová jártunk, a Bala­ton és a magyar ételek termé­szetesen nagyon hiányoznak - tette hozzá Krisztina. - Kez­detben a barátok is hiányoz­tak, aztán ahogy telt az idő, egyre kevesebbet beszélget­tünk az otthoni emberekkel, és sajnos ezek a kapcsolatok szép lassan megszakadtak. A fiatalok a jövőbeli terveik­ről úgy fogalmaztak, a legfon­tosabbakat - munkát, lakást, autót - már sikerült megvaló­sítaniuk, most pedig szeretné­nek minél többet utazni.- Szeretnénk majd esküvőt, és hamarosan családot is - egészítették ki. - Szerencsénk volt, hogy adódott egy ilyen le­hetőségünk, és csak bátorítani tudunk mindenkit, ne féljenek belevágni. Sok mellőzéssel fog járni, de ki kell tapasztalni a köztes utat, és így mindennap úgy érzi az ember: megérte! MEGYEI KÖRKÉP 3 Rossz pénz Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu M it nevetsz? - kérdezte, mikor észrevettem, hogy set­tenkedik a másik szobába tévét nézni. Kezdődött a kedvenc sorozata, én pedig a házimat írtam.- Ismerlek már - mondtam kicsit pimaszul. Azért is mer­tem megengedni magamnak ezt a hangnemet, mert tudtam: ő soha nem sértődne meg ezen. Hát, tévedtem. Ezúttal nem jött be a dolog. Ez a fél mondat határozta meg az elkövetke­zendő napjainkat. Úgy éreztem, már soha nem tudom kien­gesztelni. Hiába bizonygattam aztán, hogy „de nem úgy gon­doltam, ahogy hiszi”.- Ezt azoknak mondják, akiket nem szeretnek, akiket un­nak. A semmirekellőknek! Ismerlek már, mint a rossz pénzt. Ez a folytatása a mondat­nak. Tehát nagyanyád olyan, mint a rossz pénz?! - vont kérdőre.- Mama, nem vagy olyan. Tudod, hogy nem így gondol­tam, csak tudtam, hogy hamarosan feljössz és bekapcsolod a tévét - magyaráztam, de hajthatatlan volt. Ott hagyott szó nélkül, és rám csapta az ajtót. Meglepődtem, és kicsit meg is ijedtem, hogy megsértettem. Sosem bántottam volna. Akkor még nem tudtam, hogy azért viselkedett így, mert rosszul érezte magát. Azért is volt ingerültebb és türelmetlenebb a szokásosnál, ám akkor nem vettem észre a jeleket. Sosem mondta, ha fájt valamije, én pedig gyerekként nem figyeltem fel a tünetekre. Egy felnőtt kellett, hogy észreve­gye: az arca egyik oldala le van bénulva. Mama ritkán ment orvoshoz: ha ment is, nem panaszkodott, csak a megszokott gyógyszereit íratta fel. A felismerés későinek bizonyult, gyilkos kór támadta meg a szervezetét, és többé már nem volt olyan a kapcsolatunk, mint a vitánk előtt. Sajnálom, mama, hogy akkor azt mond­tam, „ismerlek már”. Ha tényleg így lett volna, talán más­képp’ alakul. Azt viszont megtanultam: ha fáj valami, ak­kor szólni kell. Pengével ontotta szomszédja vérét Folytatás az 1. oldalról BÜKKSZENTERZSÉBET, EGER A szomszédasszony telefo­non hazahívta a férjét, a má­sodrendű vádlottat, aki meg­érkezése után keresetlen sza­vakkal kérdőre vonta a sár­ban keletkezett keréknyomok miatt az elsőrendű terheltet, akit ököllel állón vágott. A má­sik sem hagyta magát, előka­pott a zsebéből egy kitolt pen­géjű tapétavágót. A vádindít­vány szerint az eszközzel ka­szálómozdulatokat tett, s rátá­madt az előle már hátráló ha­ragosára. Meg is vágta őt az arcán, azután a bal karján is, amit a védekező ember maga elé emelt. Az elsőrendű vád­lott súlyos sérüléseket okozott a vele vitatkozónak. Az pe­dig, hogy az ott futó verőerek - jelentős vérzéssel járó, s így adott esetben életveszélyt oko­zó - sérülése elmaradt, az csu­pán a véletlenen, és nem a ter­helt szándékán múlt. Mindezt az igazságügyi orvos szakértő állapította meg a szakvélemé­nyében. A Heves Megyei Főügyész­ség a tapétavágóval kaszaboló elsőrendű vádlott ellen életve­szélyt okozó testi sértés kísér­lete miatt emelt vádat. Az első­rendű terheltet ököllel megütő szomszédot pedig garázdaság és könnyű testi sértés vétségé­vel vádolja. Az elsőrendű ter­helt esetében végrehajtandó börtönbüntetést, a korábbi fel­függesztett szabadságvesztés a végrehajtását, közügyektől való eltiltást indítványoznak. A másik vádlottnál próbára bocsátás alkalmazását kérik. Az ügyben első fokon az Eg­ri Törvényszék hoz majd ítéle­tet. Sz. Z. A tehetségútlevél kapocs lehet a közoktatás és a felsőoktatás között Tudományok Diákoknak Kíváncsiságból EGER A Tudományokról Diá­koknak Kíváncsiságból prog­ram fontos a közneveléssel va­ló kapcsolatépítés miatt, a fel­sőoktatásban lévő tehetség­műhelyek és a köznevelésben lévő tehetséggondozás között pedig kapocs lehet a tehet­ségútlevél - tudhattuk meg a program egyik szervezőjétől, dr. Hadnagy lózseftől, az Esz- terházy Károly Egyetem Ta­nárképzési és Tudástechnoló­giái Karának docensétől. El­mondta: nyolc szekcióban - öt előadás-, egy film- és két posz­terszekcióban - közel húsz is­kola vett részt az egyetem Te­hetségútlevél Programján idén, melynek tegnap délutá­ni döntőjébe végül a megköze­lítőleg 100 pályaműből 64-et válogattak be. A program si­keres lebonyolításáért az EKE minden karáról bekapcso­lódtak oktatók és segédkez­tek a hallgatók, köztük a Ro­ma Szakkollégium és a Hall­gatói Önkormányzat (HŐK), a tanszéki demonstrátorok is. Kérdésünkre, hogy mit vihet­tek magukkal a döntőről azok, akik eredményesen szerepel­tek, Hadnagy József - kiemel­ve a sikerélményt és a dicsősé­get - elárulta, közel négyszáz könyvet osztottak ki.- A tehetségútlevél tanúsít­ja tulajdonosának, hogy ké­pes arra, hogy tudományosan így készült a poszterszekció tegnap az Agria Tiszk épületében foglalkozzon akár társadal­mi, gazdasági kérdésekkel. Ezáltal a diákok megismerik, hogy a felsőoktatásban mű­ködnek tehetséggondozó mű­helyek, melyeknek munká­jához csatlakozhatnak - nyi­latkozta. Lengyel Noémi Mis­kolcról érkezett a versenyre a Kossuth Lajos Evangélikus is­kola Pedagógiai Szakközépis­kolájából. Munkája a könyvtár tanulássegítő szerepéről szólt - a diákok szemszögéből.- Két év múlva szeretnék majd ide, az egri egyetemre jelentkezni - árulta el Noémi, aki már tudta: jövőre is nevez­ni fog az egyetem programjá­ra. J. H. Ismét „Hívogat az Eszterházy” az iskolában EGER Az elsősöket és szüleiket várják az Eszterházy Károly Egyetem Gyakorlóiskolájának Bartók téri épületébe janu­ár 21-én, szombaton, 10 órá­ra a „Hívogat az Eszterházy” programra. A gyakorlóiskola rendezvénye ez alkalommal is megnyitóval indul, mely­ben a gyermekek és szüleik megismerkedhetnek az isko­la „építőköveivel”. Ezt követő­en a szülőknek fórumot tarta­nak, melyben az iskola logopé­dusa tart tájékoztatót, a leen­dő elsősök pedig játékos fog­lalkozásokon vehetnek részt, kézműveskedhetnek, és nem utolsósorban ismerkedhetnek a gyakorlóiskolával. J. H. X Ha fáj valami, akkor szólni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom