Heves Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-14 / 293. szám

2016. DECEMBER 14., SZERDA okosai* 's/tarkb^o e/e*tr om«s ^?Kasa\ó RIAP WWW. HEOL .HU EGER Asztalon kávé és dik­tafon, széken táska. Na, nem ilyen minden találko­zás vele, de ez most eképp’ alakult, hisz’ volt kollégám­mal, Pécsik Attilával annak kapcsán találkoztunk, hogy ő kapta a közelmúltban a három megyei Prima díj kö­zül az egyiket. Azt, amelyik a sajtó kategóriában járt az arra érdemesnek. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu- Hogyan tudsz kikapcsolódni?- Ahogy minden ember: ol­vasással, pihenéssel, utazás­sal. De attól még újságíró ma­radok, mert ha meglátok vala­mi érdekeset, arról eszembe jut mondjuk egy glossza, vagy ha hallok egy jó mondatot, már kanyarítanék köré egy történetet. Vagy, mikor meg­hallom a szirénát, akkor fel­kapom a fejem - ahogy Szalay Zoltán (a Hírlap szerkesztője) mondja -, na, ott megy a hír. Na, igen, ez a napilapos és hír­adós munka olyan, mint drog. Ha nem csinálod, hiányzik.- A Prima díj kapcsán vagyunk most itt. Ez egy nagyon szép kitüntetés. Mennyire érzed ma­gadénak?- Furcsa ez, mert amikor megkaptam az értesítést a je­lölésről, azt hittem, nyilván tréfa. Hogy pár perc múlva jön még egy e-mail, hogy „ha­hó, ez egy kandi kamera.” De nem jött. Nagyon megtisztelő­nek éreztem, de én a díjátadó­ra is az esélytelenek nyugal­mával mentem el. Úgy vol­tam vele, hogy kell még ne­kem pár év kemény mun­ka, hogy ezt kiérdemel­jem. Főleg, a jelöltek név­sora láttán gondoltam így, mert már az is megtiszte­lő volt, hogy köztük emlí­tenek engem is. S, hogy miről szól ez a díj? Meg­erősítésnek érzem, hogy talán jól gondolkodom erről a szakmáról.- Akkor ez az elisme­Pócsik Attila újságíró: A díj megerősítés, hogy talán jó gondolkodom erről a szakmáról HIRDETÉS rés számodra nem a révbe érést jelenti.- Nem tudom, mi az, révbe érni. Ha arra a bizonyos csúcs­ra jutásra gondolsz, akkor egy újságíró akár hetente érezhe­ti úgy, hogy jól teljesített, ha a cikk, amit írt, megmozgatja az embereket. Hisz’ ezért va­gyunk, hogy olyan írásaink legyenek, amiért megveszik az újságot, vagy olyan televízi­ós műsort készítsünk, amiért megnézik az adást. Remélem, még sokszor fogom ezt érezni. - A kis Pécsik Attila mikor gon­dolta úgy, hogy újságíró akar lenni?- Az már nem volt olyan ki­csi Pócsik Attila, hiszen főis­kolás korában gondolt erre először. Eleinte gépészmérnök szerettem volna lenni, így elő­ször a Miskolci Egyetemre fel­vételiztem, ahol eltöltöttem fél évet, majd beláttam, hogy nekem nem ott kell tevékenykednem. Majd jelentkeztem az egri fő­iskolára intézményi kommunikátor szakra. Az egyik oktatóm, Bar­na Béla keresett meg, kérte, hogy írjak a szín­házi előadásokról. írtam, és volt bennem olyan vágy, hogy eljárjak eseményekre, tanulni akartam.- A diploma megszerzése után hol kezdtél el dolgozni?- Még főiskolásként kerül­tem a Rádiól-hez, és az akkor induló EgriSzín-hez gyakor­nokként, aztán ott kezdtem el dolgozni. Ott tényleg sokat lehetett tanulni, mert egy lel­kes, jó csapat jött össze. Weil Zoltán gardírozott minket, so­kat tanultunk a szakmáról. Ő ajánlott be a Hírlaphoz is, be­hívtak, és így kezdtem el on- line-ozni. Nagyon szerettem.- Nem maradhat említés nél­kül a színház sem. Hogyan in­dult pályafutásod az Adáshi­bában? Készüljön velünk a karácsonyra 6 heten át értékes nyereményeket ' ‘ sorsolunk ki előfizetőink között.* « aiáilIC A nyereményjáték időtartama: 2016. november ll.-december 16. Afődíj 40 db 50 000 forint értékű vásárlási utalvány, amelynek sorsolása: 2016. december 16. yn A nyertesek listáját keresse a szombati lapszámban. További részletek a 06-40-510-510-es telefonszámon vagy a heol.hu/karacsonyijatek internetes oldalon. * Ajátékban részt vevő napilapok: 24 Óra, Békés Megyei Hírlap. Heves Megyei Hírlap. Petőfi Népe. Somogyi Hírlap, Tolnai Népújság. Új Dunántúli Napló, Új Néplap- Középiskolában Weisz Pé­ter mezőtárkányi barátom au­gusztus 20-án szülőfalujába szervezett egy István, a király előadást, amibe engem is be­vett. Aztán a Vallon utcában az alsó szomszédunk volt Ba­logh András színművész, aki tudta rólam, hogy már játszot­tam valahol, és egyszer megál­lított a lépcsőházban, hogy be- ugranék-e az Adáshiba egyik előadásába. Kiderült, hogy ez a szerep egy főszerep a Máso­dik szereposztás című musi­calben. Kalandos volt. Hát, in­nen indult, és nagyon jó bará­tokra tettem szert. Sok éven át tartott, de már nem tudtam elég időt szánni a próbákra.- Most térjünk rá arra, hogy már tanítasz is egykori főisko­ládon.- Igen, ez már a harmadik félévem. Felkértek, hogy ta­nítsak műfajismeretet, ami nagyon megtisztelő volt, de a hallgatóknak minden egyes félév elején el is mondom, hogy én csak újságíró vagyok, ezért kérem a türelmüket. Ez egy izgalmas feladat, és én is nagyon sokat tanulok belő­le, de ma a médiáról beszél­ni nem könnyű. Számon kér­ni sem az. MEGYEI KORKÉP Nézz a szemébe! j Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu u T ényleg ismerjük azt az embert, akit szavainkkal bárki előtt nyíltan bírálunk? Tudjuk-e azt, hogy mikkel kellett meg­küzdeni a gyermekkorában, hogy szerették-e a szülei, hogy volt-e mindig kenyér az asztalon, hogy mennyit kellett nélkülöz­nie, hogy áldozhatott-e a templomban, hogy csúfolták-e ósdi, pi­ros melegítője miatt, mikor már mindenki farmernadrágban járt? Ha nem tudjuk, kit bírálunk apró hibáiért, akkor miért tesz- szük? Attól boldogabban hajtjuk álomra a fejünket, elégedet­tebb emberek leszünk? Ha most néhány percre önmagunk­ba nézünk: nekünk nem vol- Békéljünk meg tak nehéz pillanataink, elhi­pln<;7nr bázott lépéseink csak az ut­cára került hajléktalannak, Önmagunkkal! csak a munkáját megtörve végző orvosnak, csak a ta­nárnak, akinek diákjai rossz teszteket írnak? Gondoljunk csak bele, hol tartanánk, ha a felesleges bíráskodás helyett mindenki inkább saját sorsának kovácsaként belátva önnön hibáján változtatna? Vagy lételemünk lenne, hogy leválasz- szuk magunkat s így legyünk „különbek”? Én nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Keressük meg az utcán a hajléktalant, a rendelőben az orvost, a tanterem­ben az oktatót és beszélgessünk vele: mit éreznek, mit gon­dolnak, hol romlott el, ami már nem működik. Talán pont ott ül velünk szemben egy sorstársunk, és sorstársunkban bántjuk saját magunkat, hogy nem azok lettünk, akire vágy­tunk, hogy félresiklott néhány tervünk, álmunk. Békéljünk meg önmagunkkal és nézzünk a szemébe annak, aki szerin­tünk nem cselekszik helyénvalóan! Ha hiba és a sérelem már túlnőtte az embereket, talán pont az segít majd rajtunk, akit bíráltunk, akiben nem hittünk, akinek nehéz volt pont úgy, mint nekünk. Néhány elhibá­zott sorom tartalma úgy hiszem, eddig is élt mindannyiunk­ban, csak eltakarta a fájdalom, a bánat, a csalódás és a világ. Emberölés lehet a vád a szülők ellen GYÖNGYÖS, EGER Emberöléssel gyanúsítják a másfél éves ko­rában elhunyt gyöngyösi kis­lány szüleit. Ahogy arról la­punk is hírt adott, a megyei rendőr-főkapitányság ember­ölés megalapozott gyanúja mi­att folytatott eljárást a gyön­gyösi J. Médea és K. Gusztáv ellen. A gyanú szerint a 36 éves anya és az 52 éves apa felelős a május 12-én elhunyt másfél éves lányuk halálá­ért. Az Egri lárásbíróság má­jus 21-én előzetes letartózta­tásba helyezte őket. A rendőr­ség a keletkezett iratokat vád­emelési javaslattal továbbítot­ta a Heves Megyei Főügyész­ségnek. R. L. Álló teherautóba rohant bele TÓFALU Egy műszaki hibás te­herautóba hajtott bele egy sze­mélygépkocsi Tófalun, a Kos­suth Lajos utcában kedden délelőtt. A katasztrófavéde­lem információi szerint a fü­zesabonyi tűzoltók dolgoztak a műszaki mentésen. Soltész Bálint megyei rendőrségi saj­tószóvivő elmondta, hogy egy út szélén álló nyergesvonta­tónak ütközött hátulról egy Suzuki típusú személyautó. A Hírlap információi szerint a balesetben ketten súlyosan megsérültek, őket az egri kór­házba szállították. Az esetet a rendőrség vizsgálja. R. L. lxs@aSM díxmiíd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom