Heves Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-06 / 106. szám
2016. MÁJUS 6., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP 3 AJanosok A Legyesben mindig béke RPgl és nyugalom van. Nem véletlen, ff hogy János is mindennap tiszteletét teszi az ivóban. F _ jJM Já nos egymagában üldögél a Legyes nevű kocsmában. Azt panaszolja, hogy előző nap csupán egy szelet zsíros kenyeret evett, de van, amikor arra sincs pénz. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu TERPES 2016. május 2. Délelőtt fél tizenegyre jár, amikor benyitunk a Legyesbe. A kétszáz lakosú falu egyetlen kocsmáját emberemlékezet óta Le- gyesnek hívják. A múlt század hatvanas éveit idéző tágas térben nem sok minden változott az elmúlt évtizedek alatt. Valami mégis: a forgalom. Néhány éve egy átlagos délelőtt még be-benépesült az ivó, de ma csak egyetlen vendég üldögél egy kisfröccs mellett. János, a kortalannak tűnő férfi kék, kopott munkásruhában bámul ki az ablakon, kezében tétován forog a félig üres pohár. Világító kék szeme mozdulatlanul mered egy pontra, borzas haja hónapok óta nem látott ollót, gyanítom, fésűt is ritkán. Mellé telepszünk, bemutatkozunk, beszélgetésbe elegyedünk. Néhány barátságos mondat után kérdés nélkül is mesélni kezd. Mondja, tegnap (május 1-jén) mindössze egy zsíros kenyeret evett, de van olyan nap, hogy arra sincs pénz. Nem panaszképpen, de felemlíti, hogy 22 ezer 800 forintból él, és az bizony nem olyan sok. Igaz, kínáltak neki közmunkát a hivatalban, ma reggel is ott kellett volna kezdenie, de nem vitte rá a lélek, hogy megjelenjen munkakezdéskor. így aztán átballagott a szomszédos Szajláról Terpesre, mert itt legalább van bolt, trafik meg kocsma. Ó-Szaj- lán, ahol él, egyik sincs, márpedig élni kell valahogy. Családja nincs, a szülei meghaltak, így aztán úgy tengeti napjait, ahogy tudja. Az örökölt házban húzza meg magát, csak az a baj, hogy kidőlt az oldala, így télen nem igazán tud fűteni. Hisszük is meg nem is, amit mond, így arra kérjük, mutassa meg, hol él. Kocsiba ülünk. Irány O-Szajla. A temető melletti keskeny, fűvel benőtt kis csapáson visz az utunk a dombtetőre. S a házikó valóban ott roskadozik. Az oldala kidőlt, a tető beszakadt, a szobába bekandikál egy zölden ragyogó faág. Bekukkantunk az egyetlen lakható helyiségbe, ahol bokáig áll a limlom. Üres üvegek, konzervdobozok, meghatározhatatlan rendeltetésű tárgyak, a sarokban egy vaságy. Az egykor jobb napokat látott konyha- szekrény az udvaron málladozik. Rajta darabka szappan. Tanácstalanul toporgunk. Kérdezem, miért nem takarít ki, tesz egy kis rendet.- Csinálnám én, de ahhoz szerszám is kéne. Az meg nekem nincs.- A lomtalanításhoz nem kell szerszám, elég hozzá a két keze is - mondom, és egyetértőén bólogat, majd lelkesen tervezgetni kezd. - Itt szépen körbe lekaszálok majd mindent, kihordom a szemetet, kicsit megerősítem a házat. Ha lenne egy masinám, főzni is tudnék magamnak - sorolja a tervezett teendőket, de látni, hogy a lelkesedés csak pillanatnyi, és sokkal inkább nekünk szól, mint saját magának. Kocsiba ülünk. Megígértük, hogy visszavisszük a Legyesbe. Útközben azt is megtudjuk, hogy próbálták már őt innen elvinni. Egy napon szociális munkások jöttek érte, bevitték Egerbe, a hajléktalanszállóra. Kérdem, meddig maradt ott.- Egy órát se. Még aznap hazajöttem gyalog. Mit keresnék János: „Ez a hazám”. én Egerben, idegen emberek között, amikor itt van a hazám? - teszi fel a költői kérdést, amire tudjuk jól, soha nincs válasz. Elköszönünk új ismerősünktől. Valami ételt szeretnénk neki venni, de azt is tudjuk, hogy a pénznek jobban örülne. Zavartan a kezébe nyomunk egy kisebb összeget, és elköszönünk. Békésen ballag vissza a Legyesbe, mi pedig haza indulunk. Hosszú és sűrű a csend a kocsiban. Kimondatlanul is ugyanazt gondoljuk: a Jánosok köztünk élnek, és ki tudja, hányán vannak. Bármilyen jámborak, a társadalom együttérzésére hiába is apellálnánk, hisz a többség elintézné any- nyival: semmirekellő, élhetetlen az ilyen. Márpedig János egy globális jelenség. Nem lehet se hősként, se áldozatként bemutatni, csak egy embertársunkként, akit erre és ennyire predesztinált a sorsa. Tanulságos volt a vele töltött idő. Feltárult, megnyílt előttünk egy emberi sors. Félelemmel, szánalommal és szeretettel vegyes érzésekkel írom e sorokat. Csak azért, hogy mindenki tudja és lássa: a Jánosok is köztünk élnek. Próbáljunk meg vigyázni rájuk akkor is, ha látszólag nem érdemesek a figyelemre és a szolidaritásra. Mert a Jánosok is emberek. Hitem és tapasztalataim szerint nem a legrosz- szabb fajtából valók... Konklúzió nélkül Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu Általában kiderül: bizony kár volt eddig várni. A zt hiszem, kijelenthető - legalábbis a környezetemben ezt tapasztalom -, hogy társadalmunk négy nagy csoportra osztható aszerint, ki mennyire foglalkozik az egészségével. Az első csoport az egészségeseké, akiknek se gyógyszerre, se orvosra nincs szükségük, mivel valamit jól csinálnak. A második azo- ké, akiknek minden hónapban, illetve minden héten kötelező jelenésük van a háziorvosnál, hogy megnézzék, milyen a vérnyomásuk, vércukruk, kell-e újabb gyógyszert felírni. Ők azok, akik ezt a momentumot a hátuk közepére sem kívánják, de kénytelenek újra és újra erre áldozni egy napot az életükből a saját érdekükben. Aztán vannak, akik, ha a legapróbb elváltozást észlelik magukon, nyomban bújják a szakkönyveket, rosszabb esetben az internethez fordulnak, beírva a kulcsszavakat, és máris megállapítják, hogy gyógyíthatatlan betegek. Felhívják ismerőseiket, családtagjaikat elhaló hangon - az orvost véletlenül sem hogy bejelentsék, milyen rosszul vannak, majd másnapra minden panaszuk elmúlik, vagy találnak újabbakat. A társadalom negyedik rétege közben némán tűrés szenved. Hiába fáj már évek óta ugyanazon a ponton, bizonyára csak amiatt van, mert egyszer meghúzta magát kerti munka közben. Köhögése csülapíthatatlan, mégsem menne el kivizsgáltatni magát, hisz’ ez csak allergia, majd elmúlik. „Minek mennék én orvoshoz?! Úgyis csak leszidna, milyen régen voltam nála” - mondaná. Aztán általában kiderül: kár volt eddig várni. S hogy mi a konklúzió? Mindenkinek a saját belátására bízom. Ám jó lenne, ha legalább annyit foglalkoznánk magunkkal is, mint másokkal tesszük. Élen végeztek a borsodi helyszínelők EGER Befejeződött a X. Országos Bűnügyi Technikai Verseny Vedres Mátyás-emlékverseny, melynek helyszínét az Egri Termál- és Strandfürdő biztosította. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság szervezésében szerdán tartott megméretésen az ország összes megyéje és a Budapesti Rendőr-főkapitányság vett részt. Az izgalmas vetélkedőről tegnap lapunk is beszámolt: a csapatoknak öt elméleti és 12 gyakorlati feladatot kellett megoldaniuk, melyek között helyszíni szemle lefolytatása, bűnügyi nyilvántartásba vétel, helyszín rekonstrukció is szerepelt. Az ünnepélyes eredményhirdetést csütörtökön tartották. Első helyen a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Rendőr-főkapitányság, másodikként a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság, harmadikként a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság csapata végzett. M. Z. Vasúti gázolás helyszínelése is szerepelt a feladatok között Vendégfogadó és konyha is épülhet SARUD Egy félkész ingatlant vásárolt meg a helyi önkormányzat a községben. Azon a helyen vendégfogadót és nagy teljesítményű konyhát szeretnének létrehozni. Tilcsik István polgármester lapunknak elmondta: pályázati támogatást remélnek, s abból az összegből fejeznék be az építkezést. A pályázatot most írják.- Sarudon jelenleg nincs olyan étterem, ahol az itt üdülő vendégeink ebédelhetnének vagy vacsorázhatnának, ezért gondoltunk erre a megoldásra. A közüzemi konyhánk sajnos elég rossz állapotban van, így annak a pótlását is az új helyre álmodtuk meg. Az emeleten falusi vendégfogadót alakítanánk ki, a földszinten pedig 20-30 vendég kiszolgálására éttermet nyitnánk. A település az eddigi évekig kimaradt a pályázati sikerekből, reméljük, most megtapasztalhatjuk, milyen nyertesnek lenni. Azért is fontos nekünk ez a beruházás, mivel az előző évhez képest megduplázódott a nálunk töltött vendégéjszakák száma - fogalmazott Tilcsik István, aki azt is elárulta: az önkormányzat vélhetően a jövő évtől visszaveszi a strand üzemeltetési jogát, ezért már tervezik az oda vezető útszakasz komfortosabbá tételét. Kültéri padokat, kandelábereket helyeznek ki. SZ. E. Kiélezett „küzdelem” várható a Hírlap és a Heol játékán Tablózz le! Lájkra fel! HEVES MEGYE Az évszakhoz illő, időszerű játékot hirdetett a Heves Megyei Hírlap és a Heol.hu középiskolás végzős osztályok részére április közepén. Arra kértük az idén érettségiző diákokat, küldjék be a tablóképüket, hogy megtudjuk, az internetes publikum szerint melyik közülük a legkedvesebb, legszebb, legkreatívabb osztálykép. Csaknem húsz tabló érkezett felhívásunkra szerkesztőségünkbe szűkebb hazánk több településéről, amiket megtekinthetnek hírportálunk, a Heol Facebook-oldalán (www.facebook.com/heolhu). A szavazás május negyedikén már elkezdődött a közösséAkadtak osztályok, melyek tablójára fél nap után 400 voks érkezett I gi hálón. Fontos kiemelni, hogy a tablóképekre adott minden egyes lájk egy-egy szavazat. A legtöbb voksot összegyűjtő osztály fotóját több tízezer olvasóhoz juttatjuk el, ugyanis a Heves Megyei Hírlap címlapján jelenik meg a képük. A képeket érdemes megosztani a Facebookon, hogy minél több emberhez eljussanak, s ezzel még több szavazatot össze- gyűjthessenek. A verseny kiélezett, hiszen az első négy kép között elenyészőek a különbségek, s számítani lehet újabbak felzárkózására is az élbolyhoz. A szavazás május 12-én éjfélkor zárul le. Teháí: Lájkra fel! Tablózz le! R. L.
