Heves Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-26 / 48. szám

4 PF. 23 2016. FEBRUAR 26., PÉNTEK Hova tűntek az alaptörvény asztalai a hivatalokból? HEVES MEGYE Olvasom, hogy nagy ünnep lesz az Alaptör­vény elfogadásának 5. évfor­dulója alkalmából. A határozat szerint a kormány ennek apro­póján ünnepi, tudományos és szakmai rendezvények formá­jában idén ünnepségsorozatot szervez, melynek központi ün­nepsége április 25-én lesz. A kormány az eseményt ki­emelt fontosságú rendezvény- nyé minősíti. E hír kapcsán jutott eszembe, hogy az önkormányzatok évek óta nem mutogatják az alaptör­vény asztalait. Pedig amikor 2011-ben elrendelték a haszná­latát, kötelezővé is tették. Azt is precízen szabályozták, hogy kell kinéznie. Üveglapot és ab­roszt kellett rátenni, egy külön helyiségben székkel együtt kel­lett kihelyezni, ami sok helyütt már csak azért is gondot oko­zott, mert nem volt „külön” he­lyiség. Azt is előírták, hogy de­korációval kell ellátni. Ezekhez az asztalokhoz rá­adásul törvényszolgát rendeltek, aki a jegyző utasításának meg­felelően segítette az állampol­gárokat, ha meg szerették volna rendelni a gyémánt szilárdságú, ám megszületése után többször módosított alaptörvényt. Emlék­szem, tízezer forintért lehetett például megrendelni a Fidesz nemzeti hitvallásának díszkö­tésű példányát. Kíváncsi lennék arra, vajon mennyi kelt el belőle. Jómagam számos hivatalban megfordultam az utóbbi időszak­ban, de sehol nem bukkantam nyomára az asztaloknak. Állító­lag az alaptörvény-igénylések­nek - és a Kövér László nyomdai úton készült dedikációjával ellá­tott példányok kérésének - egy körlevéllel vetettek véget. Az öt­letgazda Kerényi Imre minisz­terelnöki megbízott - aki szín­házi rendezőként gondoskodott az ötvenes éveket idéző akcióról - sikerként könyvelte el az alap­törvény asztala kezdeményezést, és úgy nyilatkozott, „ez egy lép­cső volt” ahhoz, hogy népünk megismerje az alkotmányt. Nos, ezek után kérdem én új­ra és újra: mi indokolja a kiemelt fontosságú áprilisi rendezvényt, s ha már mindenáron ünnepel­nünk kell, vajon mennyibe kerül majd nekünk, adófizetőknek ez a szép tavaszi programsorozat? Kovács András Eger ERDŐTELEK 2015. év július Er­dőtelek községben átadásra került a helyi szennyvíz-háló­zat. A település lakói örültek, mert az önrészt, ami kicsivel több, mint százezer forint, a lakosság visszakapta. Később jött a feketeleves. A Heves Me­gyei Vízmű Zrt. felterjesztésé­re az Energia és Közműfejlesz­tési Hivatal a díjakat a követ­kezőkben állapította meg: 270 forint+áfa köbméter/vízdíj, 477 forint+áfa köbméter/ csa­tornadíj. így közel ezer forint a bejövő víz- és csatornadíj ösz- szesen, amiből a csatornadíj hatszázhatvan forint. Hiába is szépítenénk, ilyen felháborí­tóan magas csatornadíj a me­gyében sehol nincs! A szom­széd településen - Kálban - is most adták át a hálózatot, a díj négyszáz forint körüli, és mégis fel vannak háborodva. Akkor mit szóljunk mi, erdő­telkiek?! Azt sem értjük, a magánvál­lalkozóknak vajon miért éri meg Erdőtelekre hordani tar­tályokban a szennyvizet. Falu­ban élünk... nem ritka az állat­tartás, itt a Vízmű Zrt. a csator­na díjat is a bejövő víz 100 szá­zalékában számolja, holott an­nak egy része nem kerül be a csatornába. Végül a Heves Megyei Hír­lapban megjelent cikkükben olvasottakhoz pár gondolat: Az üzemeltető arra hivat­kozik, azért ilyen magas a szennyvízdíj, mert magas az energia-költség és különleges környezetvédelmi szabályokat határoznak meg. Vajon Erdő­telekre más környezetvédelmi szabályok vonatkoznak mint a szomszédos Kálra? Hogy lehet az, hogy az energia-felhaszná­lás többszöröse Erdőtelken, mint a hat falut felölelő szom­széd településen, Kálban? Automata a tisztítómű, élő erő nem szükséges hozzá. Kér­dem én, mennyi lenne a csator­nadíj ha az is kellene? A Vízmű Zrt. szerint, még így is többet fi­zetnek, mint kellene. Ha ez igaz a többi településre a megyében, a Vízmű Zrt. ezek szerint egy jótékonysági intézmény. A Vízmű Zrt azt is állítja: ke­vesen csatlakoztak rá a rend­szerre, így a tisztítás drágább. Az ésszerűség azt szülné, hogy a kevesebb tisztítandó anyag­hoz, kevesebb vegyszer és energia szükséges. Végül még egy észrevétel: hatszázhat forintos díj mellett ezután sem fog nőnka rákötök száma. Tisztelettel: Szarvas István Erdőtelek Sok érdekesség a török hódoltság koráról Milyen gazdag ez a város! EGER Múlt év novemberében érdekes konferenciát rende­zett a Hungari Dzsebedzsi Kul­turális Hagyományőrző Egye­sület „Eger a török hódoltság idején” témakörben. Számom­ra már a helyszín is nagy él­mény volt, a Líceum kápolnájá­ba várták az érdeklődőket. Áz impozáns épület gyönyörű ré­sze a nemrég felújított, gazda­gon díszített barokk kápolna. Történészektől, kutatóktól tudományos színvonalú, mégis az átlagember számára is érthe­tő történelmi előadásokat, nép­rajzi beszámolókat hallottunk a török kori Eger életéről. Meg­tudtuk, hogy Eger egy nagy ki­terjedésű vialet (közigazgatási központ) volt az oszmán török birodalom részeként, melyet a pasa uralt. Ez alá öt kisebb te­rület (szandzsák) tartozott, eze­ket felügyelték a bégek. Még számos érdekességet, harci, életmódbeli, kulturális szokást ismertünk meg. Nagyon han­gulatos volt a korabeli zenéről, hangászokról, hangszerekről táncokról szóló előadás. Különösen érdekesek a ma­gyar eszközös táncok. A ma­gyar vitézek képesek voltak ezeket még a csata csitultával a harctéren is eljárni! Ilyen tán­cunk a hajdútánc. A rendez­vényen kivetítőn csodálhat­tuk meg. Tetszett az előadások jó hangulata, a szünetekben a közvetlen beszélgetések a kitű­nő készültségű előadókkal, és a sok érdeklődő fiatal. Akik Eger városában élnek, dolgoznak ta­nulnak, megszokott számukra a sok gyönyörű épület, történel­mi emlék. Hozzátartozik mind­ez az életükhöz. A látogató el- ámul, mennyi csodát rejteget itt a múlt, milyen gazdag ez a város! Baginé Sebestyén Katalin Gyöngyös Hálásak vagyunk a doktornőnek PARÁDFÜRDŐ Életének 83. évé­ben örök nyugalomra tért dr. Kulcsár Hedvig főorvosnő. 1957- ben végezte el az orvosi egye­temet, majd belgyógyászatból szakvizsgázott. Több, mint 50 éves aktív orvosi munkájából 36 évet dolgozott a Parádfürdői Ál­lami Kórházban. Ezeket az éve­ket őszinteséggel, szeretettel át­szőtt emberi, munkatársi kap­csolatok kísérték. Élete a gyógyí­tásról szólt.Munkáját emberség­gel, szorgalommal, hűséggel vé­gezte. Betegközpontú orvoslás jellemezte, tudása legjavát adva szolgálta a betegeket. Közvetlen­sége, kollegalitása, segítőkészsé­ge, empátiája mindannyiunk szí­vében örökre megmarad. A pa- rádi betegek mindig türelmes, okos, szakmáját értő és szerető orvossal találkoztak, ha hozzá fordultak. Sokan sokféleképpen tisztelték, szerették. Egyszerre szókimondó, egyenes, nyílt de végtelenül szerény, kedves ter­mészetére emlékezni fogunk. Köszönjük, hogy megajándé­kozott bennünket az életével, köszönjük, hogy kollégái lehet­tünk. Nyugodjon békében. Parádfürdői Állami Kórház kollektívája Kinek kellene keríteni? SARUD Tanácstalanul írom e so­rokat, s nem tudom, kihez for­dulhatnék segítségért, taná­csért. Kutyaügyről van szó. Van két szomszédom, akik évek óta nem hajlandók kerítést húzni a házuk köré. Én már több alka­lommal is elkerítettem a saját portámat, de már tönkre ment a kerítés. Többször szóltam a szomszédoknak, de mindig azt a választ kaptam, hogy majd... Jómagam szabályosan tartom a kutyámat. Húszezer forint­ba került az ól, a nyolcméteres lánc, a szíj a nyakán, az oltás, az azonosító chip, de mostmár tör­vény tiltja, hogy láncon tartsam. Szükségem van házőrzőre, mivel egyedülálló idős, kis nyug­díjas vagyok. A sarudi hivatal­ban azt közölték velem, hogy a szomszédaim nem kötelesek ke­ríteni. Ha viszont a kutyám vélet­lenül elszabadul és valakit meg­harap, azért bizony nekem bör­tön jár. Középtermetű, keverék kutyáról van szó. Mit tehetek eb­ben a helyzetben? Stuga Judit Sarud KOMMENTEK Kit büntessenek meg jobban? - olvasói hozzászólások Akció a zebráknál: ellenőriztek, büntettek címmel a napokban megjelent cikkünk komoly vitát váltott ki, s nem először történt ez meg, amikor a Hírlapban és a Heolon az utóbbi időben meg­szaporodott egri gyalogosgázo­lások ügyében írtunk. Most a Heol.hu közösségi oldalára ér­kezett olvasói hozzászólásokból közlünk válogatást. Csatlakoz­zon ön is: w ww.facebook.com/ ! P. J.: „A biciklisektől pedig azt ké­rik, hogy szánjanak le a kétkerek­űről a gyalogos-átkelőhelyen törté­nő átkeléskor.” Hogy van az, hogy ha az autós szabálytalan, akkor bírság, ha a biciklis, őt csak meg­kérik, hogy legyen olyan jó fej, és szabályosan menjen át a zebrán? B. L.: A kerékpárost is ugyan­úgy megbüntetik! Én sok esetben nem büntetném az autóst, hanem az autót rögtön zúzdába vinném. Aki hibázik, azt mind meg kell büntetni! De azért azt nem kell bemutatni senkinek, hogy mi­lyen a magyar autóstársadalom. Mely országban történik a gázo­lások 90 százaléka zebrán? Na­ná, hogy nálunk. Úgy, ahogy sze­rintem csak bennünk, magya­rokban rögződött az, hogy ami­kor megkapjuk az elsőbbséget a zebrán, akkor azt megköszönjük. N. Z.: Tipikus új magyar hozzá­állás, ha megbüntetik az autóst, büntessék meg a biciklist, gyalo­gost, hajóst stb... Nem, emberek, nagyon rosszul látjátok a dolgo­kat. Úgy kell közlekedni, hogy ne büntessenek meg senkit! T. L.: Gyerekek, nem egymásra kell köpködni, hanem normáli­san, a szabályt betartva kell köz­lekedni. Remélem, ezért senkit sem büntetnek meg. Apropó, egy kérdés. A gyalogátkelőhely mel­lett felfestett kerékpárúton is le kell szállni a kétkerekűről? H-B. E.: Ott nem, de az elsőbbség­adásra figyelni kell. (Kinek van, és megadják-e...). Zs.É.: Reggelente a központi au­tóbusz-pályaudvarnál voltak már az éber rendőrök? Az a cso­da, hogy halálos baleset még nem történt, amilyen szaladgálás van az autók és buszok között! Halá­los iramban! T.A.: Ennyire nincs pénz, hogy már így is leselkednek? Fix ta- fi ,40-es tábla... Én értem, hogy be kell szedni a pénzt, de azért ez már sok kicsit, úgy gondolom. Oké, a szabály az szabály, de min­dennek van határa. A másik: ha már ott van az a nyamvadt jelző­lámpa, akkor működjön is már ne csak dísznek legyen. A gyalogos meg akarja már eldönteni, hogy mit akar, mert sokszor csak ott áll, mint egy valami, de ha belas­sítok és át akarom engedni, csak topog, vagy a túlsó véglet a ka- mikáze, a bringás meg menjen a bringaúton, ne a főúton, ha már van nekik is külön pálya építve. M.N.: Elég nehéz lenne úgy a sza­bálytalankodókat elcsípni, ha a rendőr kiállna a zebra szélére. Ki az a hülye, aki majd ő előtte fog szabálytalankodni!? (Az meg is érdemli a büntetést..) Igaz, hogy sok a birka gyalogos, de azért nem féltsük az autósokat sem! Én sokat közlekedek gyalog, zöldön átme­gyek, pirosnál megállók, a zeb­rán megyek át akkor is, ha azért gyalogolnom kell pár méterrel töb­bet, de már tanulmányt írhatnék az autósok egy részéről. A férfiak úgy bámulnak, mintha egy útszé- li kurva lennék, aki várja a követ­kező kuncsaftot, a nők pedig észre sem vesznek, hogy ott szobrozok a zebra előtt a járdán, és próbá­lom velük felvenni a szemkontak­tust, hogy ugyan engedjenek már át! (Persze ez azokra vonatkozik, akik nem engednek át, nem min­den sofőrre!) A toporgásról csak annyit, hogy hiába adod meg te az elsőbbséget a zebrán, ha a szem- közü sávban még 5-6 autó lassí­tás nélkül továbbrobog, ekkor én Sem merek lelépni. De persze ez egy örök vita lesz az emberek kö­zött, és természetesen általánosí­tani sem lehet. Nekem a „legvicce­sebb” helyzet az volt, hogy a gyalo­gos megy át a zebrán, autós meg­áll, elengedni, a szemközti sáv­ban pedig a vígan, fütyörészve bi­cikliző 65 éves bácsi (aki életében még csak KRESZ-könyvet sem lá­tott) rácsenget a gyalogosra, hogy ugyan szedje már a lábát...

Next

/
Oldalképek
Tartalom