Heves Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-22 / 299. szám
4 A Mi TELEPÜLÉSÜNK 2015. DECEMBER 22., KEDD Segíts magadon, isten is megsegít! - ezt vallják ma is a községben Összefogás pótolja a forráshiányt A csaknem hétszáz lelkes észak-hevesi településen is javában az év végi ünnepekre készülnek. Intézményeik már ragyognak, a lelkek is fényesednek. Jöhet a Megváltó. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu de a fiatalabbak is örömmel jöttek. A falu első emberét arról kérdezem, mit terveztek erre az esztendőre, s hogy az év végére mit sikerült mindebből megvalósítani. Megtudjuk, hogy nagy álmuk volt rendbe hozni a közösségi házat, hiszen ráférne egy alapos felújítás. Be is nyújtották a hatvan millió forintos pályázatot, ám forráshiány miatt elutasították. Ez lett a sorsa annak az egy-két belterületi útszakasznak is, amire pénzt reméltek, ám nem jutott rá a büdzséből. Az adósságkonszolidáció révén kapott tízmillió forintból végül is sikerült a legégetőbb gondokat megoldani. Az intézményekben nyílászárókat cseréltek, s az Akácfa utcát is ebből tudták rendbe hozni. Az, hogy az óvoda, a kisiskola, a közterületek példás rendben vannak, leginkább a lakossági összefogásnak és a közmunkásoknak köszönhető. Az óvodát például az idén nyáron adakozásból szépítették meg. Mindenki besegített. A helybeli néhány vállalkozó, a szülők, a nagyszülők. Ha a gyerekekről van szó, az erdőkövesdiek egy emberként mozdulnak meg. Nem véletlenül. A kis faluban ők azok, akik az ünnepeket, az életet jelentik. Minden jeles eseményre műsorral készülnek, s ha ők színpadra állnak, egyszeriben megtelik a kultúrház.- Ezért ragaszkodunk az ösz- szevont kisiskolához is - mondja Gombás Dezsőné. - A pedagógusok nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok ápolására, így aztán a helyben tanuló kicsik produkciói egyszerre jelentik a múltat és a jövőt. Itt tartunk a beszélgetésben, amikor benyitunk az iskola kapuján. A húsz kisdiák sorban áll az udvaron érkezésünkkor, kórusban köszönnek, majd sípszóra és tanítójuk „oszolj” vezényszavára egy pillanat alatt szétszélednek az Az új ciklusban talán még ide is jut majd az európai uniós pénzekből Lassan kőrútunk végéhez érünk. Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy mit remélnek az elkövetkező évektől a kö- vesdiek. Nos, ha minden jól megy, uniós támogatással talán sikerül megoldani a víze- levezetést, felújíthatják végre a közösségi házukat, s a remények szerint egy új óvoda is épülhet. Örülnének annak is, ha az útjaik, járdáik rendben lennének, s térfigyelő kamera is elkelne a faluban, mert egyre több az idős, egyedülálló ember. A hivatal előtt parkoló autónkhoz sétálunk. Az elmúlt egy óra alatt díszbe öltöztették az épületet. Remények vannak, jöhet a Megváltó is, hogy segítsen teljesíteni azokat. EHDŐKÖVESD Az adventi ködös, párás időben azokban a csendes kis falvakban, ahol nem jut pénz a hosszasan tekergő fénygirlandokra, a maguk módján készülnek az emberek az év végi ünnepekre. Az észak-hevesi, majdnem hétszáz lelkes Erdőkövesden épp azon a napon bukkanunk fel, amikor a közmunkások segédletével nekikezdtek az intézmények díszítésének. A falu közösségi házában - ami egyszerre önkormányzati hivatal, kultúrház és könyvtár - már áll a termetes, plafonig érő nordmann fenyő, egyelőre csupaszon. Kérdem az ott jövő-menő emberektől, hogy honnan ez a takaros „teremtés”. Mondják, az egyik helyi kertből. Túl magasra nőtt, elnyomta a többi növényt, a vezetékek se tűrték a közelségét, így a gazdája úgy látta jónak, ha idén ez lesz a falu karácsonyfája. Vígh Ferenc, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselője a tavalyról elrakott díszeket szedegeti elő a szekrényből. Közmunkás ő is, mint a helyben élő 25 roma család egy-egy tagja. Megkérdezzük, manapság hogyan boldogulnak az erdőkövesdi romák.- Nehezen - feleli. - A közmunkaprogram megmenti ugyan a családokat az éhenhalástól, azonban igazi megoldást nem ad a boldogulásra, a továbblépésre. Jó lenne a környéken olyan munkahely, ahol tisztességes bért lehetne keresni, mert 50-60 ezer forintból nem igazán lehet kitörni a szegénységből. A semminél persze ez is több, hiszen rendszeres munka. Igaz, nem mindig jelent sikerélményt. Ferenc meséli, hogy a nyáron háromhektárnyi belterületi földet vetettek be zöldségekkel, ám a szárazság miatt a betakarítás nem hozta meg a várt eredményt. Hiába kapáltak, gyomláltak, kevés terményt takarítottak be. Pedig a földművelésben talán lenne ráció, ha több területet vonhatnának művelés alá, ha tudnának öntözni, s például a szomszédos Ivádon lévő savanyítóüzemben fel is tudnák dolgozni a zöldségeket. Csupa ha... Az önkormányzatnak ugyanis saját földje nincs a nagyobb volumenű gazdálkodásra. Próbálkoznak itt erdei termékek gyűjtésével, hasznosításával is. A kilenctagú szociális szövetkezet ezzel a céllal is alakult, de ez is csak időnként hoz némi bevételt. Megérkezik Gombás Dezsőné polgármester, aki néhány tanácsot ad az embereknek, az asszoGombás Dezsőné polgármester nyoknak a díszítéshez. Bekukkantunk a kultúrház nagytermébe is, ahol már a szebbik arcát mutatja a helyiség a sok fenyőágtól. Másnapi ünnepre készülnek itt. A parád- fürdői Egészségfejlesztési Iroda munkatársai érkeznek ingyenes lakossági szűrésre. Lesz vérnyomás-, vércukormérés, életmódtanácsokat kaphatnak az érdeklődők, majd a tervek szerint egy közös ebéddel zárul az összejövetel. Ősszel jártak itt először az egészségügyi szakemberek egy szűrőbusszal és meglepően sokan vettek részt a programon. Az idősebbek örültek, hogy egy-egy vizsgálatért nem kell orvoshoz buszozni, A Szentjánosbogár csoport óvodásai idén is saját műsorral készültek a falukarácsonyra. Mindennap próbáltak, hogy minél tökéletesebb legyen a produkciójuk. Vígh Ferenc közmunkás udvaron. Bálintné Kőhalmi Csilla, a tanítónő azt mondja, jelenleg épp ennyi kisdiák tanul itt, és jövőre újabb hat kis elsős ülhet be az iskolapadokba. A körülményekhez képest minden feltétel adott a jó színvonalú oktatáshoz. Az informatika tanteremben nemrég cserélték le a számítógépeket, az angol és a testnevelés órákat a Péter- vásáráról kijáró szaktanár tartja. Az épület másik szárnyában található az óvoda, ahol huszonhat kisgyermekről gondoskodnak. Itt már javában készülnek a falukarácsonyra. A tornaszobában a kicsik lelkesen szavalják az ünnepi verseket, így nem sokáig alkalmatlankodunk a próbán. Benézünk viszont a Szentjánosbogár csoport szobájába, ahol minden csupa fény. Apró izzók világítanak mindenütt, a bútorok újak, a sok játék és díszítőelem a gyerekek munkáját dicséri. Nagy öröm az is, hogy a napokban vehették át az ELMŰ pályázatának 500 ezer forintos nyereményét, amelyből fejlesztő játékokat szeretnének vásárolni. Az óvodavezető azt meséli, hogy idén tavasszal ünnepelték az intézmény negyedszázados fennállását. Ami itt látható, az huszonöt év és egy jól összeszokott kollektíva eredménye. Tovább ballagunk a faluban. Idős emberek kenyérrel, a hónuk alatt bandukolnak hazafelé. Az egyikük megállít bennünket.- Azt írják meg - kéri -, hogy végre megoldódott a legnagyobb gondunk. Évekig bánkódtunk azon, hogy a temetőbe kivitt virágokat egyik napról a másikra lelegelték a vadak. Idén végre az ön- kormányzat magasabb kerítést húzott. Kíváncsiak voltunk, hogy Zagyva Béláné óvodavezető Mindenszentekkor megmaradnak-e a krizantémok. Láss csodát! Bevált a kerítés. Nekünk ez nagyon sokat jelent. Hálásak vagyunk érte! Nagy élmény volt kicsiknek is, nagyoknak is Az idei legnagyobb élménynek a december 15-re tervezett egész napos budapesti kirándulás ígérkezett, amelyen mindenki részt vehetett a faluból, aki meg akarta nézni a parlamentet és a szépen kivilágított fővárost. Erre a kirándulásra 200 ezer forintot különített el az önkormányzat úgy, hogy egy kis hideg elemózsia is belefért. A szervezők maguk is meglepődtek, milyen sokan jelentkeztek a nagy napra. Azt mondják, ha kell. még egy buszt rendelnek, mert senkit nem szeretnének megfosztani a közös élménytől. Márpedig a kövesdiek megérdemlik, hogy világot lássanak. A kisiskola diákjai jól érzik magukat a családias intézményben » ( 4 i 4 4