Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-07 / 261. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP 2015. NOVEMBER 7., SZOMBAT Új burkolat a Munkácsy úton HEVEL Lapunk megtudta: az októberi testületi ülésen arról is tájékoztatta Sveiczer Sán­dor polgármester a képviselő­ket, hogy előrelépés történt a Munkácsy út renoválásában. A 31-es főút felújításával meg­bízott Colas Út Zrt, elkezdi a forgalomelterelés miatt terhelt útszakasz rendbetételét (fo­tónkon is látszanak a hibák): A kivitelező remix technológi­ával 10 centis alapot épít, új aszfaltburkolattal és padka- rendezéssel hozza rendbe az út 300 méteres szakaszát, míg ahol a burkolatot felgyűr­ték a nehézjárművek, részle­ges javítást végeznek. SZ. E. Köszöntik a segítőinket HEVES MEGYE Idén is köszöne­tét mondanak a szociális ága­zatban dolgozó szakemberek­nek. A Szociális és Gyermek- védelmi Főigazgatóság Heves Megyei Kirendeltsége novem­ber 10-én 14 órára a megye­háza Barkóczy termébe várja azokat a szakembereket, akik sokat tettek rászoruló ember­társaink segítéséért. B. K. Zsetonok, nyeremények HEVES MEGYE Az ország legna­gyobb online versenyén - a Vi- deotanár virtuális iskolájában - megyénk diákjai a 16. he­lyen álltak az őszi szünet hét­végéjén. Nemcsak Magyar- országról, hanem határain­kon túlról, még Angliából, Hol­landiából is érkeznek tanu­lók. A versenybe bekapcso­lódhat bármely felső tagoza­tos általános iskolás. A részt­vevők minden hétvégén téma­záró dolgozatokat írnak, a hó­nap végén kitölthetnek egy na­gyobb anyagot átfogó feladat­sort. A legjobbak ajándékokra beváltható zsetonokat, a Ma- raton győztesei értékes nyere­ményeket kapnak. J. H. Az egri 1956-os emlékműnél is mécsesek gyúltak pénteken Göncz Árpád emlékére. Weil Zoltán Kácsor Zsolt szavait tolmácsolta, Fekete Valér (Sior) is beszédet mondott. Göncz Árpád ezer szállal kötődött Heves megyéhez is. Számos alka­lommal megfordult nagyobb vá­rosainkban, ahol többnyire elvba­rátai meghívásának tett eleget. Munkatársainktól heol@heol.hu HEVES MEGYE A Hírlapban rend­szeresen beszámoltunk azon al­kalmakról, amikor az elnök tisz­teletét tette szűkebb hazánkban. Emlékére e tudósításokból állítot­tunk össze egy csokorravalót. 2000-ben Hevesen személye­sen kereste fel barátját, Guba De­zső középiskolai tanárt, későb­bi gazdálkodót, akit életútja elis­meréseként 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Közép- keresztjével tüntetett ki. Úgyszin­tén a köztársasági elnöktől kap­ta 1991-ben az,56-os emlékérmet, amelyet a „dicsőséges forradalom alatt mutatott helytállásáért” ve­hetett át, 2000 júliusában pedig a Magyar Köztársaság elnöke sze­mélyes megbecsülése jeleként a Rákosi- és Kádár-diktatúra alatti példamutató helytállásáért Arany­érmet adományozott neki. Az egykori szociáldemokra­tával, aki 12 évig ült börtönben, 2000. szeptember 16-án jelent meg lapunkban interjú. Guba De­zső elmondta, fél évszázados ba­rátság fűzte az elnökhöz. Részlet az írásból: „Amikor én a börtön­ben ültem, Göncz a fordítóirodán dolgozott. Sokat találkoztunk. De én őt még jóval ,56 előtt ismertem meg. Amikor a börtönből kiszaba­dultam, jóformán három emberrel jártam össze: Kelemen Gyulával, Révész Andrással és Göncz Árpád­dal. Egyébként én Gönczöt 1945- ben ismertem meg politikai-ifjúsá­gi vonalon. Ő inkább kisgazda be­állítottságú volt, de az a kisgazda- párt nem Torgyán-párt volt. Göncz Árpáddal mi folyamatosan tartot­tuk a kapcsolatot. Szinte egy perc­re sem szakadt meg a barátság. Többször járt Hevesen nálam.” 2000. december 15-én arról számoltunk be, hogy Gyöngyösön a helyi liberális klub vendégeként beszélgetett tisztelőivel. Akkor el­mondta, két évet adott magának arra, hogy megírja mindazt, amit Magyarországon tíz év alatt meg­tanult: „Az ember próbálja a helyé­re tenni a történteket, azt, hogy ez hogyan sikerül, majd meglátni, ha kiadják a könyvet.” Az akkor né­hány hónapja leköszönt államfő szót ejtett arról is, hogy emlékira­tai pontos formáját még nem tud­ja, de egy naplóhoz hasonló tény­szerűséget nem lehet várni tő­le, tudniillik naplót elnöksége tíz esztendeje alatt nem vezetett. Fel­idézte az 1956-os forradalom ide­jén játszott szerepét, elítélésének körülményeit is. Szavai szerint a büntetőügyében két olyan „tétel­lel” is gyanúsították, amelyért ha­lálos ítéletet lehetett volna kiszab­ni. A-népköztársaság megdöntésé­re irányuló szervezkedés vezeté­sével, illetve szervezkedés külha- talommal bűncselekménnyel vá­dolták, s a bíró csodálkozott, hogy az ügyész nem a legsúlyosabb íté­letet kérte rá. Mint később kide­Göncz Árpád a hevesi megyeházára is ellátogatott elnökként rült, a forradalom utolsó napjai­ban a magyar forradalmárok és a Szovjetunió között közvetíteni pró­báló indiaiak számára presztízs- kérdés volt, hogy Göncz Árpádot Bibó Istvánnal együtt ne végezzék ki. 1957. május elején mindketten életfogytiglant kaptak. 2001. április 24-én arról ír­tunk, hogy a Magyar Köztársa­ság elnökének posztjáról előző év­ben leköszönt Göncz Árpád tett lá­togatást Korózs Lajos országgyű­lési képviselő meghívására a me­gyeszékhelyen. A vendég délutá­ni programját a, városházán kezd­te, ahol dr. Nagy Imre polgármes­ter, s Sós Tamás, a megyei közgyű­lés elnöke köszöntötte. A polgármesteri irodában lezaj­lott rövid beszélgetés után a volt köztársasági elnök sétát tett a törté­nelmi belvárosban, ahol járókelők köszöntötték, volt, aki ajándékkal kedveskedett neki. A Wigner Jenő Műszaki Informatikai Szakközép- iskola és Kollégiumban megren­dezett lakossági fórum előtt Szabó Péter, az intézmény igazgatója mu­tatta be Göncz Árpádnak a magyar Nobel-díjasok emlékparkját. A la­kossági fórumon Göncz Árpád si­etett kijelenteni: legyen szó bár atomfizikáról vagy takarmányo­zásról, abban is politika van. A hoz­zá intézett kérdésekre kendőzetle­nül, a tőle megszokott stílusban vá­laszolt is. Magyarországról és az európai progresszióba való beil­leszkedéséről szólva Göncz Árpád kifejtette: legyen az bár bal- vagy jobboldali erő, valamennyi olyan Egy nemzet Árpi bácsija Azoknak, akik nem juthattak el a temetésre, Egerben, az 56- os emlékműnél tartottak meg­emlékezést. Gyertyával, vi­rággal, beszédekkel tiszteleg­tek Göncz Árpád előtt. Elhang­zott Kácsor Zsolt Isten veled, Árpi bácsi! című búcsúszövege, amit Weil Zoltán tolmácsolt. „Vigasztalódjatok, barátaim: habár Göncz Árpád meghalt, a szellemisége él. Azt nem lehet eltemetni^..) ö már életében a humanista, toleráns, demokra­tikus, emberarcú ailam jelké­pévé lett. (...) Született liberális hazafi volt, magyar énünk ne­mesebbik. bölcsebb. józanabb arca." Fekete Valér (Sior) a Gyű­rűk Ura fordítójaként is emléke­zett Árpi bácsira. jelszavakat ír a zászlajára, amelyek beleillenek e folyamatba. Ezek a ki­nyilatkoztatott célok ugyanakkor nem különböztetnek meg. Ám hi­ányzik, a szolidaritás kimondása. Inkább emberségként kellene meg­fogalmazni. Nagyon nagy szükség lenne rá, rettenetesen hiányzik, mert ez kevésbé foglalkozik a tár­sadalom 30-40 százalékát kitevő vesztesekkel. Ezt a vesztes helyze­tet, meg kell szüntetni. Megyénkben több helyen is megemlékeztek, így Gyöngyösön a Szent Bertalan úti 56-os emlék­műnél gyújtottak mécsest. Príma Junior kategóriában vehetett át kitüntetést a lány, akinek fontos a hagyományok megőrzése Maksa Henriett ecsédi néptáncost is díjazták ECSÉD, BUDAPEST A napokban ad­ták át a Junior Prima 2015 díjat 30 év alatti művészeknek nép­művészet és közművelődés kate­góriában a fővárosban. Heves megyei kitüntetett is van ebben esztendőben: az ecsé­di Maksa Henrietta a néptánco­sok közül emelkedett ki a me­zőnyből, őt Herpainé Lakó Judit, az egri Eszterházy Károly Főis­kola (EKF) adjunktusa terjesz­tette fel a díjra. Amint azt a Hírlap megtud­ta, a zsűri döntése során fon­tos szempont volt: az alkotói te­vékenységen kívül melyik je­lölt fektet nagy hangsúlyt ar­ra, hogy a saját területén a fia­talokat is képezze, tudását átad­va hozzájáruljon az adott hagyo­mány, mesterség fennmaradá­sához. A kiemelkedő tehetségek egy díszes emlékplakettet kap­tak, valamint kétmillió forintos pénzjutalomban is részesültek. A Docler-csoport az idén ötödik alkalommal támogatta sikeres népművelőket. Maksa Henrietta 1985-ben született Hatvanban. Világra jö­vetelétől kezdve Ecséden lakik. Szüleinek köszönhetően már óvodás korában elsajátította a néptánc kezdő lépéseit, s ezzel, valamint a későbbi pályafutásá­val továbbvivőjévé vált annak a családi hagyománynak, amelyet az édesapja örökített rá, aki ifjú­korában az Ecsédi Népi Együt­A díjazott (balra) és felterjesztője az átadás utáni pillanatokban tesben táncolt. Henrietta a Rich­ter Gedeon Általános Iskola Dü­börgő néptánccsoportjának is tagja volt, a népdal szeretetét pedig az édesanyjától örökölte. Egyre inkább kitűnt Henriett­nek a népi kultúrához, s a nép­művészethez való vonzódása. Gimnáziumi tanulmányai alatt a hatvani Bajza József Gimnázi­umban a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttesben folytatta a különböző néptánc koreográfi­ák elsajátítását. A mai napig táncol, egyúttal tanít is itt, mert úgy érzi, hogy a Vidróczki Néptáncegyüttes olyan szakmai alapot nyújt pá­lyafutásához, ami elengedhetet­len számára a későbbiekben. En­nek az együttesnek az élete, mű­ködésének a szervezése terelte a művelődésszervezés irányába is: így aztán 2004-ben, az érett­ségi után, felvételt nyert az EKF történelem-művelődésszervező szakára, ahol 2008-ban diplo­mázott. Főiskolás évei alatt fel­vették őt a Magyar Táncművé­szeti Főiskola táncos és próbave­zető szakára, ahol ma már mes­terfokon tanulja a tánctanítás fortélyait. Több esztendeje gyűj­ti, kutatja Ecséd táncos múltját, amiért a Népművészet Ifjú Mes­tere kitüntetésben részesült. Henrietta azt mondja: szeret­né elérni, hogy mindenki ismer­je meg a saját szülőföldjének, la­kóhelyének kultúráját. SZ. E. « <

Next

/
Oldalképek
Tartalom