Heves Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-29 / 202. szám

2015. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT Király Zsiga-díj több évtized honismereti munkájáért Okos emberekkel barátkoztam mindig Augusztus 22-én a budai vár Oroszlános udvarán vette át a Ki­rály Zsiga-díjat Somfai Tiborné, Elvira néni. Generációk tanultak tőle hagyománytiszteletet. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu EGER, PÁRÁD Somfai Tiborné (az egrieknek és a parádiaknak csak Elvira néni) egykori tanítványai közül az elmúlt évtizedekben so­kan választották a pedagógusi, a muzeológusi hivatást. Az ország számos múzeumában, könyvtárá­ban, iskolájában dolgoznak azok, akiket ó' „fertőzött” meg a történe­lem szeretetével, a hagyományok tiszteletével. Több évtizedes mun­kásságát a népművészek egyik legrangosabb elismerésével jutal­mazták: Király Zsiga-díjat kapott. Idén tölti be a 83. életévét, de mint mindig, most is vidáman, teli életkedvvel érkezik, s boldogan mu­tatja a plakettet és az oklevelet. Me­séli, rengetegen hívták, hogy gratu­láljanak. A legjobban a volt tanítvá­nyok köszöntésének örült. Egy kis múltidézésre kérjük.- Szabolcsi lányként olyan családban nőttem fel - emlékezik ahol a szüleim mindenkinek megadták a kellő tisztele­tet. A népes rokonságban sok tanult embert tartot­tunk számon. Jogászok, orvo­sok, bírók, tanárok, így természetes volt, hogy engem is tanulásra buz­dítottak. A polgári iskola után Eger­be kerültem az Orsolya-rend Taní­tóképzőjébe, majd a Pedagógiai Fő­iskolán szereztem földrajz-törté­nelem szakos diplomát. A párom­ig évjegy Somfai Tiborné Született: 1932. Végzettsége: tanár. Volt munkahelye: Parádi Általá­nos Iskola. Társadalmi tevékenységek: For- rás-szakkörvezető, Honismereti Egyesület vezetője, Dobó Katica Népdalkor vezetője, tábor, kirán­dulás szervezője. Kitüntetések: Többszörös Kiváló Pedagógus, Király Zsiga-díj. mai is itt ismerkedtünk meg, aki­vel 1953-ban költöztünk Párádra, ahol 1989-ig tanítottunk. A diákjai rajongtak a történelemóráiért, pár éve a nyári palóc táborok vezetője­ként varázsolja el a gyerekeket.- Mindig ügy tanítottam - ma­gyarázza -, hogy megtanultunk egy-egy korhoz illő táncot, zenét hallgattunk, korhű viseletét készí­tettünk a tanítványaimmal. Fontos, hogy mindenki ismerje meg a szülő­földjét. így kezdtünk Párádon hely- történeti munkába, amelyben hely­ben és a környékbeli településeken gyűjtöttük a relikviákat, megismer­kedtünk a palóc tájegység népszo­kásaival, és feldolgoztuk mindezt. Elvira 40 éve szervezi a nyá­ri honismereti táborokat a gyere­keknek. Lenyűgöző az az életöröm, energia, lelkesedés, ami árad belőle, amivel minden gyereket megba­bonáz. A fiatal pedagógusok is megirigyelhetnék a lendületét.- Imádom a kicsiket, ám a sors úgy hozta, hogy nekünk nem született saját gyerme­künk - meséli. - Ez tán az egyetlen az életemben, amit nehezen tudtam feldolgozni. Sze­rencsére a férjem tudta, mennyire szenvedek Á ettől, ezért % mindig biz­tatott, hogy foglal­kozzam e kor­osztály­nál. Ezért veze­tem évtizedek óta a For­rás-szakköröket, a tábo­rokat. Szomorúan, de idén hoztam egy döntést, hogy több „ott- lakásos” nyári tábort nem vállalok. Nagy a felelősség, és én is fáradéko­nyabb vagyok. Párádon olyan utol­só tábort sikerült szervezni, ami nemzetközi. Olaszországból, Ang­liából is hoztak a szülők kint élő magyar gyereket. Soha nem unat­kozom, rengeteg a barátom. Édes­apám sok tanáccsal ellátott, de a legfőbb ez: „Jól jegyezd meg, édes lányom, mindig okos emberekkel barátkozz, és akkor soha nem szür- Négyen kapták a Király Zsiga-díjat. Köztük Somfai Tiborné, Elvira néni is. kül el az életed!” Igaza volt. 71 halott Porcsin Zsolt zsolt.porcsin@mediaworks.hu egfulladtak egy teherautó lezárt rakterében. így gyilkol- ták meg őket. Köztük gyerekeket is. Európa közepén. Annak a földrésznek a szívében, ahová igyekeztek a jobb élet reményében, az otthoni háborúk, az ottani halál elől me­nekülve. Nekik már nincs több esélyük. Nekünk még van? Mire? A 71 szörnyű halál híre sokakhoz el sem jutott Magyarországon. Egyszerűen azért, mert már elegük van ebből a témából, nem néznek híradókat a tévében, nem olvasnak újságot, se netet, mert van nekik elég bajuk, gondolják, ezekkel a bevándorlós, menekültes ügyekkel ők már nem akarnak foglalkozni. Szemük, fülük, lelkűk zárva. A keresztény Európát kell a m ig- ránsoktól megvédenünk! - vissz­hangozták egymást az augusztus 20-ai szónokok. Ám, mennyire ke­resztény az a kontinens, az az or­szág, ahol hetvenegy ember kínhalála megannyi - nevüket, arcukat fennen vállaló - itthoniból nem a megdöbbenést váltotta ki? Ők nem elnémultak a borzalom hallatán, hanem hangoskodni kezdtek nagy öntudattal. Miért jöttek el ezek az idegenek hazulról? Maradtak vol­na otthon! Kellett nekik Európa?! Tessék, ez lett belőle! Ha ez így megy tovább, ha a honi politikus, a pap, a pedagógus - és a többi, bölcsesség«1 hivatott szolgája a társadalomnak - nem találja meg szakmája, erkölcse parancsát ebben a szétesés határán bizony­talankodó világban, ha csak a gyűlöletet okádók szava hangos, ak­kor hamarosan nem az Ázsiából és Afrikából érkezőktől kell igazán tartanunk, hanem a mieinktől, magunktól. Attól, amivé válhatunk. Hetvenegy halott. Sajnos biztosan lesz még több. Ne akarjunk hozzászokni! Hetvenegy áldozat. Sajnos, biztosan lesz még több. Köszöntő oklevél Róza néninek ÚJLŐRINCFALVA Rokonai és isme­rősei körében köszöntötték szü­letésnapja alkalmából csütörtö­kön a település egyik legidősebb lakóját, a korához képest még mindig jó egészségnek örvendő, 95 esztendős Kneisz Mihálynét. Az önkormányzat nevében töb­ben is képviseltették magukat az ünnepségen, átnyújtották Orbán Viktor kormányfő köszöntő ok­levelét, egy hatalmas virágcsok­rot, ajándékkosarat és tortát. Róza néni igazán népes család­dal büszkélkedhet: három gyer­meket nevelt fel, hat unokája, nyolc dédunokája, s már ükuno­kája is van. Valamikor a tsz-ben dolgozott, s még a rendszervál­tozás előtt nyugdíjba ment. Leg­több idejét a gyermekei nevelése töltötte ki, évekkel ezelőtt özve­gyült meg. Róza néni a mai na­pig a falu köztiszteletben álló la­kója, lányával hetente többször is körbejárnak a településen. SZ. E. Kneisz Mihályné Róza néni 95 éves lett csütörtökön Boconádi olvasónk gyermekkora óta ismeri lapunkat, szülei példáját alapul véve, ő is előfizetőnk lett Mielőtt munkába indul, elolvassa a Hírlapot BOCONÁD Nemrégiben elindított különleges akciónkban már ed­dig is számos előfizetőnket lep­tük meg 15 ezer forint értékű vá­sárlási utalvánnyal. Olvasóink­nak levelet postázunk, és termé­szetesen telefonon is értesítjük őket, a legtöbbjük pedig ilyen­kor először alig hisz a szemének és a fülének. így volt ezzel boconádi nyerte­sünk, Kiss Béla is, aki elmond­ta, hogy általában elkerüli őket a szerencse, ezen kívül nem nyer­tek még semmit. Meg is kérdezte - biztos, ami biztos alapon -, va­lóban Fortuna kezében voltak-e a sorsoláskor, annyira hihetet­len volt számára a tény, hogy övék lett az utalvány.- Az 1990-es évek óta vagyok előfizetője a Heves Megyei Hír­lapnak, de olvasója voltam már a lap elődjének, a Népújságnak is, hiszen szüleim mindig meg­rendelték. Ha lehet ezt mondani, az életünk része a megyei újság -.mesélte kérdésünkre Kiss Bé­la, akit csütörtökön látogattunk meg otthonában. Elmondta még azt is, hogy feleségével osztoznak lapun­kon. Neje, Judit például sosem hagyná ki azt, hogy megnézze, mit ír a horoszkópja. Főként ők kedvelik, a gyermekeik inkább az internetes hírportálunkat, a HEOL.hu-t nézegetik.- A Hírlapot még hajnalban, 6 óra körül kihozza a kézbesí­Boconádi előfizetőnk, Kiss Béla nyáron a teraszon olvassa a Hírlapot tő, így minden adott hozzá, hogy még mielőtt elindulok munká­ba, töviről hegyire elolvashas­sam. Hozzátartozik a minden­napjaimhoz ez a momentum. Amíg jó idő van, addig általában itt kint, a teraszon fogok hozzá az olvasáshoz, amikor már be­köszönt az ősz, beljebb húzódom a lakásba. Általában az első ol­dalon kezdek, nagyon kedvelem ezeket a vicces szösszeneteket, úgy vélem, az feldobja az újsá­got. Elégedett vagyok a témafel­dolgozásokkal is, a Hírlapból ér­tesülök a megyében történt ese­ményekről. A megújulással kap­csolatban természetesen nekem is voltak fenntartásaim, de már megszoktam az új formátumot. Ám, azt nem szeretem, hogy a hirdetések sokszor elveszik a fe­lületet a cikkektől - árulta el vé­leményét Kiss Béla. - De persze, megértem, s tudom is, hogy ez is része az újságoknak, no meg a feleségem sokszor innen értesül az akciókról, és én is elolvasom a hirdetési oldalt. Mint az az eddigiekből is kide­rült, előfizetőinknek mindig jól jött eddig a 15 ezer forint értékű vásárlási utalvány. Boconádi elő­fizetőnk elmondta nekünk: ők jövő héten tervezik az utalvány felhasználását, miután párjával megbeszélték, mire költsék azt. E történetből is jól látszik, érdr mes a Heves Megyei Hírlap r fizetőjének lenni. f f

Next

/
Oldalképek
Tartalom