Heves Megyei Hírlap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-11 / 160. szám

4 HORIZONT - HIRDETÉS 2013. JULIUS 11., CSÜTÖRTÖK Véletlen és empátia is alakította pályáját sikerek Pogány Judit visszatért középiskolai évei helyszínére, ahová annak idején nagyon szeretett járni Pogány Judit, Jászai- és Kossuth-díjas érdemes művész. Korábbi osztályával a minap tartották érettségi találkozójukat. A véletleneknek és empátia­készségnek egyaránt fontos szerepet tulajdonít pályája sikeres alakulásában Pogány Judit. A Jászai- és Kossuth- díjas érdemes művésszel gyermekeknek megtartott egyik előadása után hivatá­sáról, gyűjtőszenvedélyéről és a középiskolai éveiről is beszélgettünk. Papp Gábor- Nem tagadom, nagyon-na- gyon szerettem a Sebes György Közgazdasági Techni­kumba járni, ahol könyvelő, tervező és statisztikus kép­zettséget is szereztem - árul­ta el a színművész. - Későbbi szakmám, a színészet fő vo­nala is itt kezdődött. Olyan színjátszó kört alakítottunk az iskolában, amellyel Arbu­zov „Tánya” című három fel- | vonásos drámáját is előadtuk. A helyi színházban akkoriban Máté Lajos volt az igazgató. Hozzá mentem be kölcsönkér­ni különböző kellékeket, így valódi festett díszlettel, jelme­zekkel, ruhákkal dolgozhat­tunk. Száz szónak is egy a vé­ge, ekkor kezdtem el igazán kiélni magamból a színészet iránti vonzalmam is. Éppen a minap tartottuk ötvenedik érettségi találkozónkat, amin boldogan vettem részt.- Egy nappal a találkozójuk előtt a Mesélj nekem című, gyermekeknek szóló rendez­vénysorozat előadója volt. Mekkora kihívás a fiatal kö­zönséggel dolgozni?- Hálás feladat, egyben nagy felelősség is. Felnőtt ember már eldönti, hogy mi tetszik neki és mi nem. A gyerekek­ben olyan döbbenetes éhség van a mesére, a színházi mese­előadásokra, hogy nekik nem szabad közepeset vagy gyengét adni, mert sajnos akár annak is örülnek. Ók csak a lehető legjobbat kaphatják. A legkivá­lóbb rendezőkkel és színészek­kel, a legszebb látvánnyal kell őket várni.- Évtizedek óta az egyik leg­foglalkoztatottabb, legkereset­tebb magyar színésznő. Minek köszönhető, hogy folyamato­san a csúcson tudott maradni?- Sok minden a véletlene­ken is múlik. Ha pályám kez­detén én nem pont Kaposvárra kerülök, lehet, hogy az egész sorsom másként alakul. Az ottani színházban azonban ki­alakult az együttgondolkodás képessége. Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Ascher Ta­más, Szőke István, Ács János és Gothár Péter rendezőként elfogadták és szerették a játé­komat, a groteszket, az esendő- séget. Alapvetően nem néztem ki színésznőnek, amit a ben­nem lévő empátiakészséggel pótoltam. így egy szerencsés sorozat jött létre, ami a mai na­pig tart. Az idősödő színésznők szerepei lassan elfogynak, én a 2012/2013-as évadban tizen­nyolc produkcióban dolgozhat­tam, ami a korosztályomban kivételes ajándék.- Ötszáz darabos bohócgyűjte­ménye van. Honnan a hobbi?- Kisvárosi gyerekként nőt­tem fel Kaposváron, ahol hol gyenge, hol közepes utazó cirkuszok tűntek fel. Akko­riban bosszantottak a bohó­cok. Felnőtt fejjel azonban, amikor megismertem az igazi bohócságot, rájöttem, hogy ez egy hitvallás. Az igazán nagy színészek, mindig jó bohó­cok, a közepes színészek csak bohóckodnak. Megismerhettem Chaplin munkásságát, láthattam nagy­szerű színészeket bohócként, oroszok, Muskin és Fellini bo­hócait. Olyanokat, akik után az ember csak kapaszkodhat. A színházi bemutatókon a szí­nészek mindig megajándékoz­zák egymást. Kaposváron egy ilyen premier közelében jár­tunk, amikor Budapesten, az akkor még létező cseh kultú­Az egyik legkeresettebb színésznő. ra boltjában találtam egy 8-10 centis, gyöngyökkel töltött bohócot. Elkezdett fojtogatni a vágy, hogy megvegyem, de úgy, hogy a világon senkinek nem adom majd oda. Talán ez volt az első darabja a gyűjte­ményemnek. Édesapám, aki - sajnos - elég korán meghalt, igencsak szeretett gitározni. Még legénykorában a lányok ilyenkor emlékszalagokat kö­töttek a hangszerre. Ezek kö­zött találtam egy nyakkendő­selyemből varrt, gyufásdoboz- testű selyembohócot, amiről megfogadtam, hogy amíg csak élek, őrzöm. A gyűjteménynek lassan híre ment, és kollégák, sőt, nagyon gyakran idegenek is, megajándékoznak egy-egy új darabbal. HIRDETÉS ~ - 1 L. . J A kotrógép érkezése óta nincs lehetetlen rózsaszentmárton Ahhoz, hogy egy település így gyarapodjon, sokkal többre van szükség a szerencsénél Sipos Jánosné: - A siker titka egy szívós közösség, no, meg a kitartás... Rózsaszentmártonban az elmúlt évtizedben mintegy kétmilliárd forintot fordí­tottak fejlesztésre, amely gyarapodás - ez túlzás nél­kül kijelenthető - jószerivel példátlan mértékű. Sipos Jánosné polgármester asz- szonnyal az eredményekről beszélgettünk. Tari Ottó- A rózsaiak lassan-iassan meg­szokják, hogy ha július elejét írunk, akkor valamit átadnak a községben...- Kétségtelen tény, az utóbbi időben úgy alakult, hogy min­den fontosabb esemény erre az időszakra esett. Tavaly július negyedikén a szennyvízháló­zatot és a tisztítóművet, idén ötödikén pedig a belvízelveze­tő rendszert, illetve a felújított utakat avathattuk fel. Lehet, hogy jövőre az egészségház átadása éppen július hetedi­kére esik majd. Hogy egészen őszinte legyek, a dátumot ille­tően kicsit játszadozunk is a gondolattal.- Azért néhány mondattal ne in­tézzük el ezt a - bátran állíthat­juk - sikertörténetet, merthogy itt nagyon súlyos százmilliókról van szó...!- Sőt, ma már az is meg­állja a helyét, hogy milliár- dokról. Ennek felét a közel egymilliárdba kerülő csator­názás tette ki, de azt meg­előzően is számos tervünket megvalósíthattuk. Az első je­lentősebb beruházás az ivóvíz minőségét javító berendezés volt, ami 52 millióba került, majd következett a többi: az intézmények nyílászáróinak cseréje, a kultúrház fűtésé­nek korszerűsítése, a köz- és intézményvilágítás fejlesztése, számítógépek beszerzése és még folytathatnám. A mos­tani projekt, amelynek során a község legveszélyesebb ré­szeit igyekeztünk megvédeni az áradástól, a záportározóval együtt 360 millió forintba ke­rült. Természetesen minden jelentős kiadásra pályáztunk, szerencsére sikerrel.- Pedig ez utóbbi nem mindig úgy alakult, ahogyan eredetileg tervezték...- Amikor a korábbi ciklus­ban kimaradtunk a Hatvan és térsége által indított szenny­vízhálózat-építésből, valóság­gal sírni lett volna kedvem. Öt­ször pályáztunk, kipróbáltunk szinte minden változatot, s a kitartásunk végül meghozta az olyannyira áhított sikert. Most már van egy megbízható rend­szerünk és egy meglehetősen kis fenntartási költségű tisz­títóművünk. Ez a technológia ekkora teljesítménnyel - 210 köbméter/nap - korábban még sehol nem működött Magyar- országon. Mi magunk Német­országban tanulmányoztuk ezt az eljárást, ami elnyerte a tet­szésünket.- Most pedig ugyancsak támoga­tásból valósíthatták meg a csa­padékvíz-elvezetést.- Igen, de ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy ez még csupán a feladat első üteme. Régi prob­lémát orvosoltunk, hiszen a település legveszélyeztetettebb részein, például a Horgasban élők már szabályszerűen ret­tegtek, ha esni kezdett az eső. Számos alkalommal elöntötte a víz a falut, ám remélhetően ez többé nem fordul elő. Már terveztetjük a következő lé­pést, aminek során a község más szegleteiben is kiépül a hálózat. Ez 400 millió forintba kerül majd.- Csak kapkodom a fejem, ahogy röpködnek itt a tíz- és százmilliók...- Pedig még nincs is vége...! Ebben az évben felújítottuk községünk négy leghosszabb, önkormányzati kezelésű útját és két járdát, kialakítottunk egy buszöblözetet, felállítot­tunk három várópavilont. An­nak idején a bányászkolónia infrastruktúrája fejlett volt, ám a testület az egész, egységes te­lepülésben gondolkodott.- Gondolom, nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy e törekvéshez kapcsolódik az új egészségház terve is.- így igaz, és szerencsére már ezen elképzelésünk meg­valósításához is megvan a pénz, 80 millió forint. A régi rendelőt még a bánya építtet­te 1928-ban, csakúgy, mint a fogászat és a védőnői szol­gálat helyiségeit. Ezekre már nagyon-nagyon sokat kellene költeni, vagyis összehasonlít­hatatlanul célszerűbb egy új komplexum létesítése, amely a községháza melletti terüle­ten épül fel. Ősszel elkezdődik majd a munka, s reményeink szerint a jövő nyáron át is ad­hatjuk az új létesítményt a ró- zsaiaknak.- Nem tudom, mi igaz a dolog­ból, ám a helyi legenda azt tartja, hogy az új időszámítás a kotró­gép felállításával kezdődött Ró­zsaszentmártonban...- Nos, a községbe érkezőket egy E-303-as kotrógép fogadja, amit fél évtizeddel ezelőtt, egé­szen pontosan2008-ban állítot­tunk fel. Lehetetlen vállalko­zásnak tűnt ily módon emléket állítani a bányászmúltnak; egy fillérünk nem volt erre az egészre, azt pedig elképzelni sem tudtuk, miként is kerül­het ide Bükkábrányból egy 120 tonnás monstrum. Végül sikerült, s azóta azt mondják mifelénk, a kotró óta minden lehetséges.- Olykor lehet a szerencsére fog­ni, de ha az eredményességből rendszer épül, alighanem többről szó. Elárulná a siker titkát?- Szívós közösség, kitartás. A falu lakói a legfiatalabbaktól a nyugdíjasokig, a 22 civilszer­vezet, a polgármesteri hivatal dolgozói és a képviselő-testület tagjai minden hasznos cél érdekében mozgósíthatók. Na­gyon szerethető falu a miénk. Jó itt élni, gyönyörű a mátra­aljai táj, szép a pincesor, jó a levegő, kiváló a közbiztonság. És a legfontosabb: páratlanul összetartó a közösség. Egy ilyen települést öröm vezetni. Együtt élni a településsel sípos jánosné több mint egy évtizede, 2002 óta polgármes­ter, előtte 18 évet töltött el - ugyancsak a rózsaszentmártoni községházán - pénzügyes és adóügyes munkatársként. A vál­tás okaként első helyen a moti­vációt említi; ágy gondolta, hogy faluvezetőként még többet tud tenni a településért. Mint mondja, együtt kell élni a tele­püléssel, ami olykor nem is any- nyira könnyű feladat, ám végül mindig meghozza az eredményt. Ehhez azonban elengedhetetle­nül szükség van az emberek ak­tivitására, összefogására és ki­tartására is, amiből a helyiek minden egyes feladatsorán je­lesre vizsgáznak - teszi hozzá nyomatékosan. i 4 i í I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom