Heves Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-16 / 63. szám
4 A főzés nemcsak nagyon hasznos, de az önkifejezés eszköze is lehet egyszer magazin, másszor napilap. Hol papírsárkány, hol távirányítós kisautó. Néha krimi, néha romantikus. Az idő múlásával, életkorunk előrehaladtával egyre tapasztaltabbak leszünk, fejlődünk, s persze, változtatunk mindennapi szokásainkon. Nincs ez másképp a konyhabeli ízlésünkkel sem: ma sós, holnap édes, délelőtt egyszerű, délután komplikált. Egy biztos: nincs ember, aki számára ne lehetne az önkifejezés egyik módja a főzés. Ez mindenkiben kivált bizonyos érzéseket, még ha nem is mindenkor kellemeset, magával ragadót. Ám a próbálkozás már maga fél siker. A lényeg hogy kipróbáljuk, s erőt vegyünk magunkon. Az már mindegy, szakácsköny segítségével-e, netán anélkül, ám tény, kevés olyan lehetőség van, mint ez, ahol az ember (a szakács) ennyire szoros kapcsolatot teremthet azokkal, akiknek főz.. Előnyös ezt a foglalatosságot már egészen fiatal korban elkezdeni, gyermekeinket a főzés alapfogásaival megismertetni. A rántott hús panírozástól a cukor adagolásáig bármely egyszerű dologgal elindulhat a folyamat, amely később kiteljesedhet azok szá: mára, akik korán belevágnak. Bár ellehetünk e tudomány nélkül is, hisz éttermek egész sora vár ránk, ha utóbbiakban költjük el ebédünket, vacsoránkat, lemaradunk valami szépről. A főzés ugyanis művészet. Egy jó szakács az ételekbe miden vágyát, szenvedélyét belerakja, ráadásul úgy, hogy azzal másokat gyönyörködtet. Bemáth Lúcia, 11. osztály Neumann János Középiskola Vitathatatlan, a főzés művészet is... SÉTA 2013. MÁRCIUS 16., SZOMBAT Lecsóval is lehet karriert építeni leonardo-program A gyakorlat mellett önbizalmat is adtak a finnországi tapasztalatok Egykori közgés lányok - Sipos Dóra (jobbról a második) és Sári Erika (jobbról a harmadik) - a finnországi Ouluban ottani munkatársaikkal Lendíthet az ember karrierjén egy Finnországban elkészített magyar lecsó? Én, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vezetés és szervezés mesterszakának hallgatója, a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy igen. Még középiskolás voltam, amikor Leonardo-ösztöndíjasként egy hónapot a finnországi Ouluban tölthettem. Később kiderült, az út nemcsak életre szóló élményekkel gazdagított, de ott szerzett tapasztalataim, nyelvtudásom és az Europass mobilitási igazolvány ahhoz is hozzásegített, hogy a főiskolás évek alatt a világ ötödik legnagyobb könyvvizsgáló és professzionális tanácsadó hálózatának hazai irodájánál dolgozhassak. Az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szákközépiskolába jártam, s tizenkette- dikes voltam, amikor az iskola először nyerte el a lehetőséget, hogy a Leonardo-program keretében 20 diákot küldhessen ki egy hónapra Finnországba. Egy hétig előadásokat hallgattunk egy iskolában, ezután három hétig dolgoztunk. Mindenkit máshova küldtek szakmai gyakorlatra. Korábban közösen elkészítettük az Europass önéletrajzainkat, amibe 18 évesen sok szakmai tapasztalatot nemigen tudtunk beleírni, de az érdeklődési terület, a hobbi alapján mindenkit beosztottak valamilyen céghez. Én az egyik osztálytársammal, jelesül Sári Erikával együtt egy szoftver- fejlesztő cégnél dolgoztam. Az első hét a munkahelyen nagyon nehéz volt. 18 évesen külföldön, először igazi munkahelyi szituációba csöppenni..., nos, ez igazán mély víz. Bár a suliban elég sok órában tanultunk angolt, nem volt egyszerű kommunikálni sem, hiszen valamilyen szinten üzleti nyelven is meg kellett szólalni. De valahogy mindig megértettük egymást. Sőt, nekünk azt mondták, a finn 18 éveseknél sokkal rátermettebbek, talpra esettebbek voltunk. Jó volt azzal a tudattal eljönni, hogy elismerték: sokat segítettünk. A cégvezető nagyon megkedvelt minket. Utolsó este meghívott vacsorára, amiz aztán az osztálytársammal mi készítettük: lecsót, valamint marhapörköltet nokedlivel. Egy magyar ismerőse kapcsán még nokedli- szaggatója is volt, így mindent meg tudtunk főzni, jóllehet a lecsó elég édes lett, mert csak kaliforniai paprikát kaptunk. Nem pont olyan ízek születtek, mint idehaza, de azért nagyon ízlett neki. A pályázatnak egyéb konkrét hozadéka is volt. Nagyon komoly önbizalmat adott maga a tény, hogy mindezt végigcsináltam. Sokat fejlődött a nyelvtudásom, s miután hazajöttünk, letettem a felsőfokú angol nyelvvizsgát. Megkaptam az Europass mobilitási igazolványt, sőt, az ottani főnököm nagyon kedves volt, még egy szép referenciát is írt. Ezeket azóta is mindig mellékelem az önéletrajzomhoz. Ezekkel együtt egyértelműen, eredményesebben tudtam pályázni, hiszen már 18 évesen volt munkatapasztalatom, amit nem sokan mondhatnak el magukról. így, amikor a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Karára jártam humán erőforrások szakra, és szakmai gyakorlatra jelentkeztem, az önéletrajzomban nem kellett az egész „szakmai tapasztalat” részt üresen hagyni. Örültem neki, mivel azt nem nagyon szokták díjazni. Szerintem az a kategória, hogy „pályakezdő”, már nem nagyon létezik, hiszen amikor szakmai gyakorlatra jelentkezem, akkor is azt nézik, csináltam-e már a tanulás és a munka mellett persze, rengeteg izgalmas programot is szerveztek számunkra. Megismertük egyebek mellett Outut, aztán átmentünk Tallin- ba hajóval, s mielőtt hazajöttünk volna, természetesen a fővárosban, Helsinkiben is szétnéztünk. Jártunk aztán az igazi Mikulásnál is Rovaniemiben valahol valamit, ami a pozíció szempontjából fontos lehet. A főiskola" mellett a BDO Magyar- országnál dolgoztam, ahol külön kiemelte a cégvezető, hogy sokat számított a felvételemben a Finnországban töltött egy hó1 nap. Nyilván nem szakmailag releváns egy ilyen információ, inkább az ember személyiségéről árul el többet. Ha nem tudnak dönteni két pályázó között, akkor pontosan ezeket a pluszokat keresik az önéletrajzban. A mai napig is az Europass önéletrajzot használom, megjegyezném, hogy augusztusban mínusz 2 fok volt reggel, s mivel erre nem igazán voltunk felkészülve, egymás után vásároltuk a különböző meleg holmikat, így a sapkákat, sálakat. Voltunk állatkertben, láttunk rénszarvasokat, szóval rengeteg élményt szereztem, s azóta is vágyakozom vissza. bár sokat kellett alakítgatnom, hiszen azóta a HR-menedzseri alapképzést befejeztem, voltam szakmai gyakorlaton a Magyar Posta vezérigazgatóságán, majd a BDO-nál, és elkezdtem a BME-n a mesterképzést. Immár végzett HR-mene- dzserként azt tanácsolnám azoknak, akik közelítenek a 18. életévük felé, netán most kerülnek a felsőoktatásba, hogy mindenképp olyan iskolát, olyan szakmát válasszanak, ami tetszik nekik, és amit valóban szeretnének csinálni. Hiszen még ha a szíve szerint választ valaki, akkor is lehetnek olyan tárgyak, amiket nem túlzottan szeret, de legalább motiválja, hogy amikor elvégzi az iskolát, azzal foglalkozhat majd, ami érdekli. A külföldi tapasztalat- szerzésre pedig minden lehetőséget ki kell használni. Emberileg és szakmailag is nagyon jót tesz. Az esetemben is ezzel indult szinte minden. Sípos Dóra, egykori egri „ közgés" Érdekes programokat is szerveztek számunkra A boldogsághoz nem feltétlenül szükséges egyetemi diploma választások Napjainkban a gimnazisták döntő többsége számára egyes-egyedül a felsőoktatás tűnik reális folytatásnak Hazánkban az egyetemi oktatás olyannyira etalonná vált, hogy maga a döntés már is nem igazán nevezhető egyéninek. Mit értek ezalatt? Ha egy középiskolás társaságban valaki nyíltan kijelenti érdektelenségét a felsőoktatás iránt, az számíthat arra, hogy leírják. Ez a legégetőbb, ezáltal pedig a legnagyobb nyomást gyakorló kérdés egy 15-19 éves számára, noha egyáltalán nem biztos, hogy a diploma megszerzése garantálja a későbbi boldogságot. Nyilván oka van a felsőoktatás térhódításának - hiszen nemzeti érdek egy jól képzett generáció -, azonban az ellentábor sem kizárólag tanulni nem akarókból verődik össze. A 70- es, 80-as évek óta tapasztalható tömegesedés nem csupán hazánkban jellemző, és nem mindenképpen sejtet gyenge, elvárásokat nélkülöző rendszert. A szakképzettség és a műveltség ugyanis a kor parancsá. E jelenség egész Európára jellemző, így aztán megjelent egy másik igény is: az Európai Unión belül a tagállamok közti szabad munkaerő-áramlás, a bizonyítványok nemzetközileg elfogadottá tétele. Ez ugyan még csak néhány országban valósult meg a gyakorlatban, ám a tény, hogy huszonkilenc másik állammal együtt Magyarország is részt vett az úgynevezett „bolognai Egyetemi padban... Vajon a gimnáziumokból kizárólag ide vezethet az út? folyamatokban”, jelentősen lazított a korábbi rendszeren. E folyamat fő célja lett egy mobi- lis, átlátható és fejlett oktatási szisztéma .kiépítése, amelynek eredményeként minden fiatal, aki retteg az ekvivalencia-papírok és a munkanélküliség világától, az ingyenes felső- oktatáshoz láncolja magát: Legyen belőle kohómérnök vagy sportszervező, sokaknál nem is igazán számít, hiszen mind tudjuk, hogy amíg vannak tervei, addig senki sem pánikol. Eddig olcsóbb volt továbbtanulni, mint nem - írja a Fox Nation -, azonban a diákhitelek egy trillió dollár fölé emelkedésével (világszerte), az ember felteszi magának a kérdést: megéri ez nekem egyáltalán? Megéri azt az - elméletben - öt évet a mesterképzésre fordítani, ha az ember egy diplomával sem tud elhelyezkedni? A „terv“ persze, évekre elodázza a döntéshozatalt, az azzal járó felelősségét, hiszen az ember az egyetemi évek alatt afféle túlélővé válik, ám a döntést előbb-utóbb meg kell hozni, lévén nem hibernáltathatjuk magunkat, amíg a recesszió ellebeg felőlünk. Egészen a legutóbbi időkig az ilyen helyzetekre kiváló ötlet volt a felső- oktatás..., ám mára kevésbé az. Magyari Petra, Neumann János Középiskola
