Heves Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-08 / 57. szám

4 SÉTA 2013. MÁRCIUS 8., PÉNTEK Gimnazisták uj Tragédiája színház Fehér István színész „megkínozza” a diákokat rendezés közben Fehér István rendezés közben. A diákok komolyan veszik a színházi próbákat, fontosnak tartják, és élvezettel teljesítik az instrukciókat Tudatosabban készülnek a vitaversenyre az Andrássyban szóval?! Országos Vitaverseny, az év egyik legizgalmasabb tanulmányi vetélkedője, mely­ben középiskolások vehetnek részt. Ez a verseny sportot űz a vitázásból - itt a legjobban vitázó fiatalok értékes jutal­makra válthatják az érveiket. A cél, hogy korosztályunk, a középiskolások érdeklődését felkeltse az uniós kérdések, problémák iránt. Egyik osztálytársam bön­gészte az internetet és egyszer csak rábukkant erre a ver­senyre. A „Szóval?!” országos verseny, melyben háromtagú csapatok szópárbajoznak, hogy bebizonyítsák álláspontjuk igazságát. Néhány éve indítot­ták útjára, azóta évente ren­dezik meg. A vita során nem csak az ellenfeleinket, hanem a bírákat is meg kell győznünk álláspontunkról, pedig néha még mi sem értünk egyet ér­veinkkel. A témák nagyrészt az Európai Unióhoz kapcsolód­nak. A verseny több fordulóból áll. Az elsőben az adott témá­val kapcsolatban 4500-5500 karakter terjedelmű esszét kel­lett írnunk. Ebből a fordulóból minden régióban 8 csapat jut tovább. A következő már izgal­masabb, hiszen élőben zajlik. A regionális döntőre tavaly is, idén is Egerben került sor. Pozitív élményekkel távoz­tunk, új embereket ismertünk meg, a kommunikációs kész­ségünk is fejlődött a tavalyi versenyen. A nyelvi előkészí­tővel bővített közgazdasági-J'' osztály tagjai voltak az elmúlt tanévben: Prokaj Edina, Sipos Dániel és Pászti-Nagy Kristóf. Felkészítő tanárunk Birinyi Aranka tanárnő volt. Az idén már tudatosan ké­szültünk. A kidolgozandó esz- szé témája, „Miért érdemelte ki az Európai Unió a Nobel-bé- kedíjat?” Izgatottan vártuk az első forduló eredményét, és nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült ismét bejutnunk a regionális döntőbe. Csapa­tunk kisebb változáson ment át, a mostani tagok: Kun Zsuzsanna, Sipos Dániel és Pászti-Nagy Kristóf. Lelkesen készülünk, bízunk az eredmé­nyes szereplésben. Pászti-Nagy Kristóf 12. b Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola Idén májusban mutatják be Ádámok és Évák címmel Madách Imre művének, Az ember tragédiájának átdol­gozott színpadi változatát. A Gárdonyi Géza Színház előadásában a gyakorlóiskola gimnazistái is szerepet kap­tak. A próbafolyamatról a darab rendezőjével, Fehér István színművésszel beszél­gettünk.- Miért választotta magának a színészi pályát?- Óvodás koromtól nagyon érdekeltek a versek. Még az első költeményt is tudom, amit középső csoportosként mond­tam el, de ennek már bizony nagyon hosszú ideje. Tulaj­donképpen más nem érdekelt. Miután elvégeztem a szak- középiskolát, Rékasi Karcsi barátom megkérdezte tőlem, hogy mi legyen a foglalkozása. Mondtam, hogy legyen szí­nész, és utána rájöttem, hogy milyen jó ötletet adtam: akkor az leszek én is.- Milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy valaki jó szí­nész legyen?- Ez körülbelül ugyanaz, mint hogy mi a szerelem. Év­ezredek óta irkálják a költők a különböző verseiket, mindenki közelít valamihez, de nem le­het konkrétan megfogalmazni. Állóképesség, gondolat és bár lekoptatott szó, de tulajdon­képpen egyfajta szeretetre is szükség van, de ez nem az a „magamhoz ölelem az embe­riséget", hanem az embert a gyarlóságában is nagyon tudni kell szeretni.- Ajánlja ezt a szakmát, hivatást a diákjainak? “ Nem. (Nevet.) Mikor Gob­bi Hilda utolsó interjújában megkapta ezt a kérdést, hogy „Hildácska, hányszor érezte színésznőnek magát?”, akkor beleszippantott nagyot a ci­garettájába és csupán annyit mondott: „Kétszer. De az egyik nem biztos.” Tehát aki ebbe belegondol, akkor az talán nem akarja ajánlani ezt a pályát a fiataloknak. Nagyon erősnek kell lenni hozzá.- Hogyan jött az az ötlete, hogy diákokkal készítsen el egy szín­darabot?- Szolnokon Radó Denise vezetésével csinálják évek óta Az ember tragédiáját és nagy­szerű ötletnek tartom, mert van 15 szín, ez könnyedén leosztható - legalábbis azt hit­tem - 15 iskolára. Kellő számú szerepek vannak benne: a leg­kevesebb három és a legtöbb 24. Jó 10 évvel ezelőtt Beke Sándor igazgató rendezésében én is játszottam a darabban, amikor a színházat felújították. Ezzel az előadással nyitott az új épület.- Hogyan esett Önre a választás, hogy megrendezze színpadon ezt a darabot?- Ez egyTÁMOP-pályázat, és végül is én tettem bogarat Blaskó Balázs színi direktor fülébe, ezután továbbgondol­tuk és megpróbáltuk a diákság teljes szegmensét figyelembe venni. Úgyhogy a kicsi gyere­kek Csongor és Tündéznek, a picivel nagyobbak Gergőket és Vicuskákat alakítanak egy drámapedagógiai foglalkozás keretén belül, a legnagyobbaké pedig Az ember tragédiája cí­mű alkotás lett.- Rendezőként hogyan készíti fel a színészeket egy-egy darabra?- Jól megkínozom őket. Nem tudom másképpen, mert az a jó, hogyha a problémákkal a próbán szembesülnek. Próbá­lom kétségbe ejteni őket, fel­hívni a figyelmüket arra, hogy egy-egy szöveg mit jelent, és nem kicsit gondolok, hanem nagyot. Ennyi az egész.- Mi a véleménye az Eszterházys diákokról és a próbákon nyújtott munkájukról?- Az első kapcsolat, ami ehhez az iskolához kötött, az Kalóné Gyenes Réka tanárnő, és nagyon jó egészséget kívá­nok neki most a szülés után. Van az intézményben néhány tanár kolléga, akikkel jó barát­ságban vagyok és ebből faka­dóan elég jó véleményem van az iskoláról. Amikor bejöttem ide, olyan volt a diákság han­gulata és kedve a munkához, amilyennek én ezt korábban elképzeltem.- Mennyire nehéz ekkora színé­szi gárdát irányítani a próbák kö­zepette?- Tudtam, hogy nehéz lesz... de hogy ennyire?! Ennek el­lenére valamennyien nagyon várjuk már a májust. Úgy ér­zem, hogy ahogy próbálunk és haladunk előre, immár min­denki egyre komolyabban ve­szi, egyre fontosabbnak tartja ezt a folyamatot. Egyre inkább megtörténik az, hogy a diák­ság életének egy pici részévé válik a Tragédia. Czoller Viktória (12. C), Varga Regina (10. C), Eszterházy Károly Gyakorlóiskola A feszültséget is nagyon jól le lehet vezetni a hip-hoppal táncstílus A Hip-hopnak vannak különböző válfajai, például egy kifejezetten a lát­ványelemekre építi a táncot. Sokan össze szokták keverni a breakkel, de a két tánc között nem nagyon lehet találni ha­sonlóságot. Mostanában eléggé felkapott és kedvelt műfaj lett a hip-hop. Egerben és környé­kén is rengeteg tánciskola van, ami ezzel a műfajjal, annak ágaival foglalkozik. Az osztá­lyomban többen is táncolunk. A többség ugyanabba a tánc­iskolába jár, amibe én is. Ez az ■ Rengeteg versenyen próbálhatják ki magukat a hip-hop keretében a táncosok. Erica C. Dance School. Ugyan­azt a műfajt táncoljuk, de nem ugyanabban a stílusban, mert van, aki így, és van, aki úgy tanítja. Ahhoz, hogy az em­ber megtanulja ezt a stílust, vagy ezt táncolja, ahhoz nem feltétlenül kell az, hogy olyan legyen a hétköznapi stílusa is. Ez alatt értem az öltözködést, viselkedést, vagy akár a zenei stílus is eltérhet picit. Rengeteg versenyt szervez­nek e táncműfajban. Általában a kisebb versenyeken, mint városi, vagy egy területi verse­nyen, besorolják a moderntánc kategóriába. De vannak kifeje­zetten a hip-hopnak rendezett nagy versenyek is. Minden évben megrendezik mondjuk az országos Erica C. versenyt, ahol nem csak azok szerepel­hetnek, akik a tánciskolába járnak, hanem külsősök is. Rendeznek viszont Európa-baj- ' nokságot is ebben a stílusban. Az ilyen típusú versenyeken több kategóriában is lehet in­dulni. Az alapok az amatőr (kezdő) és a profi kategóriák. Aztán még ezeken belül is van több kategória. A beiratkozá­sok és a tanévek igazodnak az iskolai tanévhez. Félévnél is belehet iratkozni. A legtöbb hip-hop tánciskolában meg­szokott, hogy félévkor és tanév végén megmutatják, mit tanult addig a gyerkőc. Hát ez a hip-hop. Energikus, pörgős, feszültség levezetésére is nagyon jó ez a táncstílus. Pintér Noémi 8. K, Neumann János Középiskola Elképesztő, a honatyák mit meg nem engédnek maguknak parlament A diákok szerint manapság különösen jót tenne az országgyűlési képviselőknek, ha illemtan órákra járnának el A múlt hónapban én is azok a diákok közé kerültem, akik­nek lehetőségük nyílt arra, hogy Strasbourgban az Euró­pai Parlamentben egy szimu­lált ülésen részt vegyenek. Elég tájékozottnak kell lennünk, mi történik mostanában Euró­pában, de nekem elsősorban az jutott eszembe, hogy még a magyar Parlamentben sem jár­tam, nem láttam a magyar ko­ronázási ékszereket. Az egyik barátnőmmel megszerveztük a látogatást olyan napra, amikor az Országgyűlés ülésezik. Mié-, lőtt elkezdődött volna az ülés, nagyon kedves idegenvezető körbevezetett minket azokon a helyeken, amelyek a látoga­tók számára megtekinthetőek. Ezek után bilétát kaptunk a nyakunkba, ami feljogosított, hogy szakmai páholyból követ­hessük az ülést. Érdekes érzések jöttek elő belőlem, amikor láttam, mi fo­lyik az ülés alatt, mennyire nem empatikusak a „kedves” képviselő hölgyek, urak. Ha én azokat a dolgokat megcsinál­nám az iskolában, nem hiszem, hogy másnap még szívesen fo­gadnának a tanórákon. Az egy dolog, hogy meg sem hallgatják egymás kérdéseit, amit kép­viselőtársuk tesz fel, de a vála­szoló fél beszéde alatt sem tud­nak lakatot tenni a szájukra. Voltak olyan képviselők, akik 3 £ £ Parlamenti patkó. A neumannosok megdöbbentek a képviselők „lazaságán” végig interneteztek vagy tele­fonon beszéltek , de a legtöbb­jük egymással fecsegett. Ki-be járkáltak a teremből, elhagyva helyüket odasétáltak más em­berekhez vagy csak hátrafor­dultak. A legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy egy igen szókimondó, heves termé­szetű hölgy képviselő a saját pártjának tette fel a kérdését, majd miközben a választ mond­ta a társa, elővette a telefonját és a válasz teljes hossza alatt telefonált. A válasz befejezté­vel azonnal letette a telefont, „intelligensen” megköszönte a választ, amit ugye nem is hal­lott, és még beszólt egy párt­ján kívüli embernek, aki mert megjegyzést tenni a telefonos szituációra. Nem tudom ép ésszel föl­fogni, hogy lehet ennyire bun­kó. Érdemes lenne sokunknak meghallgatni, hogyan alakít­ják Magyarország jövőjét. Míg sokan nyomorban élnek, éhez­nek, nélkülöznek, addig Pesten az Ország Házában csak úgy dobálóznak a százmilliárdok- kalü Sajnálom, hogy a papírok világában élnek és arról nem sok fogalmuk van, mi történik a való világban. Egy illem, eti­kett és protokoll tanfolyamra elküldenék nagyon sok embert a Magyar Országgyűlésből. Gyurkó Fruzsina 11. o., Neumann János Középiskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom