Heves Megyei Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-13 / 111. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. MÁJUS 13., SZERDA Mi lesz veled, magyar foci? vélemény Felmerül a kérdés: vajon mi Európához tartozunk? Szerencsére ritka az olyan atrocitás, amely a kerecsendieket érte. A legtöbb helyütt botrányok nélkül zajlanak le a meccsek. Képünk illusztráció. Hűtőben lakó argentin nyúl, szlovák cukor és egyéb dolgok A március 23-i számukban megjelent „Hűtőben lakó argentin nyúl” című íráshoz azt szeretném hozzáfűzni, eléggé elszomorító az, ahogy a mezőgazdaságot Magyarországon szétverték a rendszerváltás óta. Ez egyrészt azért rossz, mert rengeteg munkahely megszűnt, másrészt nem kellene nekünk szlovák cukrot, argentin nyulat, olasz szőlőt ennünk, amikor mindezt kis hazánkban is meg tudnánk termelni, ahogy tettük azelőtt is. Én, ha tehetem, magyar árut veszek, de sajnos egyre kevesebbet lehet találni a boltok polcain. Hatvani vagyok, itt van a százéves cukorgyár, amit bezártak, miközben például szlovák cukor van a Penny-ben... Magyarország mindig is agrárország volt, Európa éléskamrája. Gyalázat, hogy az egymást váltó kormányok hová juttatták ezt az országot! ■ (név és cím a szerk.-ben) Figyeljenek jobban oda gyermekeikre! Olvastam a minap egy újságban, hogy a fiatal öngyilkosok száma évről évre nő. Ekkor arra gondoltam, hogy négy éve, február 20-án hajnalban halt meg az én drága fiatalabb fiam, 25 évesen, értelmetlenül. Családunk minden tagja hívő katolikus, a kisfiam éjjeliszekrényén is ott volt a feszület, ám a kritikus hajnalon ez sem segített. A mai napig bűnösnek érzem magam, mert nem vettem észre az intő jeleket: az utolsó két hónapban sokat fogyott és észrevehetően zárkózottabbá vált. A környezetemben és a családi körömben mindenki próbál vigasztalni. Mondják, hogy nyugodjak meg, hogy mindent megtettem, de minden hiába, őt már nem lehet visszahozni. Különlegesen kedves, vidám fiú volt. Sokan ismerték, hiszen a Heves Megyei Hírlap egyik kézbesítőjeként dolgozott Gyöngyösön, a fenti újvárosi részen. Vasárnaponként pedig az egész városban egyedül ő vitte ki az olvasókhoz az újságot. Elveszítettem. ■ Győriné Szedmák Klára Gyöngyös A közelmúltban alakult Kere- csenden egy futballcsapat. A keret jórészt roma származású fiúkból áll, de jólesik látni, hogy a már Budapesten élő nem roma diplomás játékosunk hogyan igyekszik haza hétvégenként, hogy nehéz sorsú falucskája dicsőségéért hajtson. A közelmúltban egyik hétvégén Visontán játszottuk le a soros bajnoki mérkőzésünket, és bizony szomorúan tapasztaltam, hogy az amúgy jó iramú, küzdelmes meccsen a hazai játékosok szájából többször elhangzott egy- egy ütközés után a „cigány” szó. Ezen túlmenően a hazai szurkolókórus is rendszeresen skandálta: „Cigányok! Cigányok!” Talán emlékszünk még, hogy nem túl régen Európa-szerte divat volt a „huhogás”. Mikor a vendégcsapat színes bőrű játékosához került a labda, a hazai szurkolótábor hangos „huh, huh" kiabálással fejezte ki nemtetszését. A FIFA és az UEFA vezetői ennek - szigorú szankciók bevezetésével - rövid úton gátat szabtak. Ez a jelenség mára teljesen eltűnt Európa stadionjaiból. Látva közútjaink, közterületeink állapotát, az egészségügyi ellátás minőségét, valamint a közbiztonság hiányosságait, eddig is számtalanszor felmerült bennem a kérdés: vajon ml Európához tartozunk? Nos, ezen a hétvégén megbizonyosodtam róla, hogy még csak félúton sem járunk. Azt hiszem, hogy a játékvezetőnek pontosan tudnia kellett volna, hogy milyen előírások szerint kellene adott esetben eljárnia. Le kellett volna fújnia a meccset már korábbi gyakorlatunkhoz hasonlóan ezúttal is szeretnénk olyan leveleket közreadni, amelyek gondolatokat ébresztenek olvasóinkban, s amelyeket másokkal is szívesen megosztanának. A fenti írást is egyfajta vitaindítónak szánjuk. Arra kérjük levelezőinket, hogy lehetőleg röviden, legfeljebb egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és akkor, amikor a pályán a játékosok „cigányoztak”, de ezt a hibáját még jóvátehette volna, ha a nézőtéri „cigányozáskor" véget vet a mérkőzésnek. Aztán amikor az egyik hazai játékos kezében baseballütővel mutogatott, vagy amikor a játé- kos-kijáróban a rendezők figyelmetlensége (mulasztása?!) miatt az egyik játékosunkat többször a vasrácsnak lökte egy magáról megfeledkezett hazai szurkoló, már csak pillanaszerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: 3300 Eger, Trinitárius út 1. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Drótpostán a hmhirlap@axels.hu címre juttathatják el írásukat tokon múlt, hogy elszabaduljon a pokol. Ráadásul a helyi nézők hangosan invitálták a túloldali vendégszurkolókat, mondván: „Gyertek ide, gyertek ide!”. Itt ezen a ponton már nem tehetett semmit a „spori”. Még nem találtam ki, hogy a vasárnapi misén hány forintot tegyek a perselybe, hálául azért, mert nem tört ki tömegverekedés a helyszínen, de nem leszek szűkmarkú, mert ez ott, abban a helyzetben már csak a „gondviselésen” múlt. Semmiképpen nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a mi nézőink mind egytől egyig „galamblelkű lepkegyűjtők”, de lassan a bajnokság vége felé közeledve azt azért meg kell jegyeznem, hogy Ilyen jelenséggel más településeken még nem találkoztunk. Remélem, ezt a szörnyű álmot gyorsan elfeledjük mindannyian, akik megéltük, de azt hiszem, jogos az aggodalmam, amikor attól félek, hogy a hazai jogalkotók és jogalkalmazók már megint csak akkor kezdenek el az események után „kullogni”, amikor megtörtént a baj! ■ Sári László Kerecsend polgármestere Ne csak gólya legyen a faluban, hanem legalább egy „zebra” is Az elmúlt napokban tudomást szerezhettünk a Heves Megyei Hírlap által arról, hogy a 25-ös út mentén Mónosbélben szépen felépített fészküket igazgatják az újra megjelent gólyák. Valóban szép látvány a pózna tetején a tekintélyes gólyafészek, ahonnan fel-felrepül a gólyapár fészekrakás vagy élelemszerzés céljából. Szerencséjük, hogy ők szárnyasok és tudnak repülni, nem úgy, mint mi, földi halandók, akik kénytelenek vagyunk 5-10 percet várni, hogy átkelhessünk ezen a forgalmas útszakaszon a buszmegállóhoz vagy a vasútállomáshoz. Ha még érdemes, hacsak nem járunk úgy, hogy a vonat vagy az autóbusz halad, s az utas meg (le)marad. Nem tudni, más falvakban hasonló körülmények között hogyan oldották meg, van-e gyalog- átkelő kijelölve, de itt nagyon kellene. Jó lenne odafigyelni az illetékeseknek, hogy ne csak gólya legyen a faluban, legalább egy „zebra” is. Vagy talán egy olyan szerkezet, tábla, ami lassításra kötelezné e kis szakaszon a falun átszáguldó autósokat, amíg nagyobb baj nem történik. ■ Zelei Ferencné, Eger Egy vérbeli pedagógus méltatása Van Egerben egy tanárnő, aki akkor is megérdemelne kitüntetést a munkájáért, ha már kapott'valaha! Nem véletlenül írom e sorokat a pedagógusnap környékén. Vajda Tiborné Sárréti Piroska a Szent-Györgyi Albert Általános Iskolában tanít, és nem abból az erkölcsi sikerből él évtizedek óta, hogy ő maga mit tett az egri röplabdáért, hanem egyre csak tanítja, győzelemre viszi a rá bízott tanulókat! Főiskolásként került Egerbe 1974 őszén Szolnokról, ahol szintén NB II- ben játszott. Manapság gyakran halljuk, hogy az ifjúságot a mindennapi testedzésre kell nevelni, épp ezért nagyon értékes az ilyen elhivatott pedagógusok munkája. Megérdemli a köszönetét és a méltatást. ■ Fodor Pálné egy hajdani csapattárs ■ Remélem, ezt a szörnyű álmot gyorsan elfeledjük mindannyian, akik megéltük. Levelezőink figyelmébe ajánljuk Nemzetközi projekteket indíthatunk ETwiNNiNG Az Aranylúd, a skót szoknya és a négynyelvű mesekönyv „Eletet az Eveknek, Eveket az Életnek!" Szeretek utazni: az ember számára kinyílik a világ. Mégsem a távolság vagy az ismeretlen vonzott, amikor jelentkeztem az eTwinning Professional Development Workshopjára, Pozsonyba. Magam a múlt év novemberében kezdtem ismerkedni az eTwinninggel: már zajló Come- nius projektünk egyik tanári összejövetelén regisztráltunk valamennyien, résztvevő pedagógusok. Azóta rendszeresen látogatom a honlapot, és kapom a nemzeti ügynökség hírleveleit is. Akkor csak kommunikációs felületként kezdtük használni az eTwinninget, azóta egyre többet sikerült megtudnom róla. A lehetőség, hogy találkozhatom az eTwinningben már tevékenykedő kollégákkal, fellelkesített, és jelentkeztem. Nagy örömömre megkaptam a lehetőséget, ott lehettem április 24-től 2ó-ig Pozsonyban. A címben szereplő Aranylúd étterem Slovensky Grob-ban található, ahol felséges li- basültet kóstoltunk az azóta barátommá lett ciprusi, cseh, norvég, lengyel, német és sorolhatnám tovább, honnan érkezett kollégáimmal. A skót szoknya? Természetesen a Skóciából érkezett Drew barátunk viselte. A kézzel írott négynyelvű mesekönyv pedig cseh, szlovák és norvég kollégáim nyertes projektjének szemet és lelket gyönyörködtető eredménye, melynek címe: „Mom, Dad, Read me a Tale”. Ez csak egy kis ízelítő a színes programokból, amiket a szlovák NSS állított össze számunkra. Az Európai Uniót létrehozó vezérlő elvekből kiindulva a kulturális kölcsönhatásokon át a korszerű információs technológia legújabb vívmányainak megismeréséig és alkalmazásáig jutottunk el. Minden elméleti tudnivalónál többet ér, hogy kollégáim mindennapi örömeivel, gondjaival ismerkedhettem meg, tanulhattam tőlük, és átadhattam azt, amit én már tudok. Megoszthattam velük projektötlet-terveimet, megtettük az első lépéseket, hogy kapcsolatot tartsunk, s majd tanulóinkkal együtt közös projekteket indíthassunk. Konfucius, a kínai bölcs mondása: „Mondd el, és elfelejtem. Mutasd meg, és megjegyzem. Engedd, hogy csináljam, és megértem.” Valahogyan így működik a különböző nemzetek gyermekei közötti megértés és együttműködés is. mfenei Zsuzsanna Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium, Eger A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az Éveknek!” Országos Szövetségének Egészségügyi Bizottsága az elmúlt évben indította el egészségügyi felvilágosító programját, melynek célja a lakosság egészségügyi ismereteinek bővítése és a prevenciós gondolkodás népszerűsítése. Ennek jegyében az országos szövetség Heves megyei szervezete rendezésében április elején Hatvanban, a Liszt Ferenc Vasutas Művelődési Házban (DALI) rendezték meg az Egészségnapot. A megyei tagklubok 160 résztvevőjét és a megjelent vendégeket, illetve előadókat Sánta Gyula, a megyei szövetség elnöke köszöntötte. Érsek Zsolt országgyűlési képviselő, Hatvan polgármesterének ünnepi megnyitóját követően dr. Kabát Mária, az országos szövetség szociálisegészségügyi alelnöke tartotta meg a szakmai megnyitót és vezényelte le a programot. Az Ó- hatvani Óvodák és Általános Iskolák 5-ös számú Tagiskolájának növendékei vidám tavaszi dalokkal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően három, az időseket érintő orvosi előadás hangzott el, majd Kincses Anett gyógytornász tornáztatta meg a rendezvény valamennyi résztvevőjét, akik nagy lelkesedéssel végezték a gyakorlatokat. ■ Sánta Gyula, megyei elnök ■ Minden elméleti tudnivalónál többet ér, hogy kollégáim mindennapi örömeivel, gongjaival ismerkedhettem meg. I i I I 1 »
