Heves Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-03 / 206. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. SZEPTEMBER 3., SZERDA Az egri MSZP úgy gondolja: „lefejezték” a városházát Csupán üszők és hamu maradt tragédia A pusztító tűz martalékává vált több fiatal család minden vagyona- Két éve tapasztalhatjuk, hogy nem haladnak Eger dolgai. Pá­lyázatot alig nyújtott be a város, a beadottak közül kevés nyer. Meggyőződésem, hogy nem a polgármesteri hivatal szervezeti struktúrája tehet erről. Ha a pol­gármester nem politikai purpar- lék állandó főszereplője lenne, hanem a város tényleges irányí­tásával törődne, akkor talán nem itt tartanánk - mondta kedden Pál György, az egri közgyűlés MSZP-frakciójának vezetője, aki Jánosi Zoltán tanácsnokkal kö­zösen tartott sajtótájékoztatót a városháza átszervezésére, illetve az intézmények gazdasági fel­adatainak összevonására vonat­kozó közgyűlési döntésekről. Pál szerint a jobboldali város- vezetés döntése eddig irodai szinten működő egységek cso­portszintre süllyesztése. Ettől nem nő a hatékonyság, nem csökkennek az ügyintézési idők, és a drága külső tanácsadók szá­ma sem lesz kisebb. Ez személyi kérdés, átszervezésnek álcázva. Hamis illúziókban ringatja ma­gát Habis László, amikor azt hi­szi, hogy két év semmittevését most a városháza lefejezésével megoldhatja - fogalmazott. Jánosi szerint igen furcsa, hogy az új, nagy gazdálkodási intézményben az óvodáktól kezdve a tűzoltóságig mindenki helyet kapott. ■ Félezer diplomás munkanélküli van a régióban Igen kedvezőtlen a pályakezdő munkanélküliek összetétele. Minden második fiatal csak az ál­talános iskolát járta ki, s arányuk folyamatosan nő. A régióban min­den ötödik ifjú állástalan, gimná­ziumi, szakközépiskolai érettsé­givel bír, ám nagy részüknek nin­csenek szakmai ismereteik. Munkaerő-piaci esélyeik az előző csoportnál jóval kedvezőbbek, s valamilyen szakképesítés meg­szerzésével javulnak. A szakmunkások iránt nőtt a kereslet, a létszámuk ezért csök­kent az előző évhez képest. A ré­gióban havi átlagban 477-en friss diplomával sem tudtak el­helyezkedni. ■ Ég felé ásító, kormos oromfalak és két domb- nyi szemét. Ennyi maradt Egerbaktán egy ikerház tetőteréből. Négyessy Zita A nagymama, felkapva a két és fél éves unokáját, szaladt ki az utcára. Akkor már lángolt Egerbaktán a Szalóki utca 13. szám alatti ikerház tetőszerke­zete. Az öregasszony és a kisgye­rek dermedten nézte, ahogy a tűz átterjedt a szomszéd lakrész­re is, és sírva hallgatták, amint a lángok közt pattogtak a közel­múltban felrakott mázas tetőcse­repek. A családtagok egyike sem volt otthon rajtuk kívül. Munka­nap volt, kora délután. Az utcabeliek, s az égig go- molygó füstre felfigyelő polgár- mester, Hegedűs János riasztot­ta a tűzoltókat. Azok jöttek is si­etve, ám a várakozók úgy hitték, a vészjelzéskor megadott cím né­mi zavart okozhatott. „Talán Egerszalókon keresik a tüzet?”, gondolták kétségbeesetten. A szemtanúk úgy érezték, az örök­kévalóságig tart, míg várnak a segítségre. S a tűzoltók megérke­zéséig borzasztó volt tétlenül nézni, amint a sárkánnyá nőtt lángok felfalják az épületet. Oláh Csabát a munkahelyén értesítették, szaladjon haza, mert ég a házuk. A férfi hinni sem akart a fülének. Aztán eldobta, ami a kezében volt - kőműves -, autóba ült és rohant, féltve a rok­kantnyugdíjas apját, áki rendsze­rint otthon tartózkodik.- Úgy törtem fel az ajtót, mert azt gondoltam, benn van az apám a lakásban - meséli Csaba. - Utóbb tudtuk meg, hogy épp az orvoshoz ment. Szegény édes­anyánk tavasszal halt meg, már az is megrendítette a családot. Most meg odalett mindenünk. A férfi bevezet bennünket a 13/a számú házba. A földszinti lakrészt - ahol az özvegy apa él - már sikerült úgy-ahogy kitakarí­taniuk. Mindent lemostak, átsú­roltak, de a tetőtér oltásakor be­ömlő kormos víz átáztatta a búto­rokat, nyomot hagyott a falakon, s olyan szag terjeng, mintha va­laki odakozmálta volna az ebédet A lépcsőfeljáró már lidérces. S amikor felérünk a tetőtérbe, tát- va marad a szánk, összeszorul a A tetőtéri lakásokban minden elégett. A berendezési tárgyaktól a tetőszerkezetig semmi sem maradt, pedig a közelmúltban újították fel. szívünk. Szörnyű látvány fogad. A felső lakrész teljesen odalett. Itt laktak a már kisgyermekes fiatal családok. Mindegyiknek jutott egy-egy szoba. Ebből ma már semmi nincs. A fedél nélkül ma­radt fürdőszoba falán látható: a csempézés gyönyörű volt. A szomszédban, a bejárat mel­lett kedves sziklakért, a teraszra narancssárga trombitafolyondár kapaszkodik. Hanem amikor be­lépünk Szitaiékhoz, megint to­rokszorító a látvány. Az állapo­tos kismama szinte sírva mutat­ja a babaágyat, amit a hónap vé­gén érkező csecsemőnek vásá­roltak. Szerencsére ez nem égett el, de kimoshatatlan belőle a szörnyű, a tűzvészre emlékezte­tő kormos szag. A két lakrészes ikerházban összesen 17 ember élt. Most ro­konoknál töltik az éjszakákat, nappal pedig próbálják helyre­hozni, újra felépíteni. Az Egri Tűzoltóság parancsno­ka, Csontos Ambrus ezredes köz­li, hogy a digitális adatrögzítő bár­ki által megtekinthető. Ennek alapján elmondható, hogy au­gusztus 26-án 14.46-korcsörrent Aki csak tudott, adakozott a családoknak hegedűs János polgármester kijelentette: a két szorgalmas családot ismerve senki sem volt érzéketlen a tragédia kap­csán. A képviselő-testület rendkívüli ülést tartott, s meg­szavaztak nekik 140 ezer fo­rint gyorssegélyt. A térség or­szággyűlési képviselője, Sós Tamás a saját pénzéből adott 50 ezer forintot A polgármes­ter által értesített Máltai Szere­tetszolgálat 100 ezer forintot utalt át az önkormányzat által nyitott bankszámlára. Megha­tó volt, hogy a szociális segély­ben részesülő emberek vissza­adtak ezer-ezer forintot, ebből összegyűlt 28 ezer forint. A polgárőrök segítettek a szétégett tetőszerkezet leszedésében. Szálkái József alpolgármester járművet biztosított. A kommunálishulladék-le- rakó telepen is ingyen fogadják a szemetet. A biztosító kárszak­értője is emberséges volt. De mindez saj­nos csepp a tenger­ben ahhoz, hogy is­mét fedél legyen az ikerházon. meg a 105-ös segélyhívó telefon. Ezt követően több bejelentés is ér­kezett. A legelső hölgy, aki hívta a tűzoltóságot, egy perc alatt mondta el, honnan jelentkezik, kicsoda, s miért kér segítséget. Mindez felkerült a káreseti adat­lapra 14.47-kor. 14.49-kor két egy­ség indult Egerből a tűzesethez. A parancsnok megjegyzi, hogy a jogszabály szerint két percen belül kell a védőfelszere­lésbe öltözött tűzoltóknak el­hagyni a laktanyát. Ebben az esetben 15 óra 02-kor jelzett vissza a helyszínről a szolgálat­parancsnok, hogy két sugárral megkezd­ték a tűzoltást. A riasztási és segít­ségnyújtási terv szerint Egerbak- ta 9 kilométer távolságra van Egerből, s 12 perc alatt kell ki­érkezni. Ez így is történt. A helyszínen a szolgálatpa­rancsnok mérle­gel, s ha úgy ítéli meg, hogy kevesen van­nak a feladathoz, akkor ■ A szemtanúk úgy érezték, az örökkévalóságig tart, míg várnak a segítségre. több egységet is riaszthat. Most is kért még egy fecskendőt és egy vízszállítót. A tűzesetről annyit lehet tud­ni, hogy a két épület között nem volt tűzfal, továbbá mindkettő mögött volt egy-egy melléképü­let. Az egyikben egy szoba-kony- hás lakrész volt, ott lakott az idős nagy­mama, a másik épü­let mellett szerszá­mos kamra'állt. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a tűz a 13. számú ház mögötti szoba- konyhás lakrészbenKeletkezett. A tűzvizsgáló azt vélelmezi - a vizsgálat még nem zárult le -, hogy a tűz egy rosszul eloltott ci­garettától keletkezhetett az idős asszony lakrészében. Innen ter­jedt tovább a szomszédos mel­léképületre, majd a lakóházak­ra. Sajnálatosan a tűzoltókat csak akkor riasztották, amikor már kívülről is látható volt a tűz. A tűzoltók 15.44-re határolták körül a tüzet. A terjedését min­den irányban megfékezték, majd 16.08-ra teljesen oltották. Bizony egy teljes órába telt, míg a legkisebb parázs is elhamvadt. A kárérték milliós nagyságren­dű, bár mint a parancsnok meg­jegyezte, újabban nem feladatuk ezt megsaccolni. Van visszaút a fideszeseknek gumigyár-ügy Hiesz: Az ellenzék rúgta fel a konszenzust Hiesz György, Gyöngyös polgár- mestere szerint félreértett infor­mációk jelentek meg a Fidesz delegáltjainak visszahívásáról. Mint írja: az ülésen Engelleiter Zoltán azt vetette fel, hogy az Apollo-ügy miatt az lenne eti­kus, ha a fideszes képviselők le­mondanának mandátumukról, amihez egyébként egy kivétellel listán jutottak. Mivel azonban ezt önként nem teszik meg, „a testület azokról a posztokról hív­hatta vissza őket, amelyeket 2006-ban és azt követően is ma­ga a testület biztosított a szá­mukra, s melyekért jövedelmet kaptak”. így a bizottsági elnöki, külső bizottsági szakértői meg­bízatásokból, felügyelőbizottsági tagságokból - tudatta a polgár- mester, aki szerint a döntés szo­katlan, de korántsem egyedülál­ló. „Magyarorszá­gon egyáltalán nem példa nélküli hely­zet, hogy a - fidesz­es vagy szocialista - többségi önkor­mányzat nem hogy elnöki, de még bi­zottsági tagsági he­lyeket sem ad az ellenzéknek.” Ezzel szemben Gyöngyösön 2006-ban az ellenzék mandátu­mait meghaladó mértékben ka­pott ilyen megbízatásokat. Ezt a konszenzust - hogy Gyöngyö­sért közösen kell dolgoznunk - nem mi rúgtuk fel augusztus 28-án, hanem a Fidesz képvise­lői azzal, hogy hazug hírverés­sel elriasztották az Apollo Tyres- t a városból” - írja. Hozzáteszi: a meg­ürült bizottsági he­lyeket nem töltötték fel, csak azokba a felügyelőbizott­ságokba delegáltak új tagot, ahol ez a működőképesség­hez kellett. Van tehát „visszaút”, de ehhez a szocialisták elvárják, hogy „a fideszesek bocsánatot kérjenek a várostól, és gazdasá­gi kapcsolataikat latba vetve ide­hozzák azokat a befektetőket, akiket ők is szívesen látnának a Mátraalján”. ■ ■ Gyöngyösön 2006-ban az el­lenzék mandá­tumait megha­ladó mértékben kapott megbíza­tásokat. Ki a következő? Mocorgás tá­madt a váróban. Apró ciklonok zúgtak fel és ültek el egyetlen pillanat alatt a helyiségben. Be­szélgetések torpantak meg és indultak újra. Tollászkodtak és arrébb ültek a várakozók. A sa­rokban ősz férfi, az idős szer­kesztő egyenes derékkal, de előreszegezett - szfinx-szerű merev nyakkal -, a vakok sajá­tos figyelő, mozdulatlan tartá­sában ült. Tökéletesen érzékel­te a külvilágot, mégis befelé fi­gyelt inkább. Hosszú évtizede­kig figyelt így. Figyelte a kintit, gondolkodott, olvasott - látott. Befogadta az életet és az is befogadta őt. Buzgón ízlelte, si­mogatta, szagolgatta. Élvezte az új ízeket, de értékelte az ezer­szer megrágott falatokat. Ma­gába szívta a különféle italok párlatát, csakúgy, mint a bará­ti vitákat és beszélgetéseket, no meg a nők furcsa elhomályosu­ló tekintetét. Aztán esteledni kezdett, egy­re mélyebbre lépegetett az alag­útba. Egyre több lett a furcsa, disszonáns árny és mellékzö­rej, a tompa, értelmetlen vissz­hang. A harsány ostobaság. A rikoltó közhely. A sajtó is jobbá­ra egy hangon cincogott, mint a beteg tücsök pengette köröm­szakadtáig a vékony drótot, alig volt észlelhető egy-egy biztató akkord vagy kibomló teljes fu­tam. Ahogy lassan elvesztette a szeme világát, úgy borult be kö­rülötte minden, lett egyre több a sunyi rosszindulat szürkéje, ami tán korábban is megvolt. Csak nem látta. Most itt ült, sorstársak és le­endő betegek között, a vakság közös melegében, a legnagyobb rendező, a véletlen által terem­tett egynemű, minden különb­séget elmosó homályban.- Jövő hét szerdára beírha­tom? Délután kettőtől szabad a tanár úr, meg a műtő is, akkor megcsinálja az operációt - fog­ta meg a kezét az asszisztens, érezte a fiatal nő közelségét, pu­ha érintését. Jövő hét szerda, délután kettő - ismételte el az idős szerkesztő a szavakat, me­lyek számára már egyáltalán nem jelentettek semmit. Annyi mindent látott, s talán annyi mindent nem akart már, mielőtt az idő végleg maga alá temeti. ■ Kovács János \ ff f » t

Next

/
Oldalképek
Tartalom