Heves Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-20 / 168. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2006. JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK Főügyelő a nagy nyolcezreseken magaslati pódium Az expedíciós színházi ember olykor a fellegek között jár Regény, útonállókkal, A 2006-os sikeres Magyar Dhaulagiri expedíció tagjai: középen Erőss Zsolt csúcsmászó, tőle jobbra Kollár Lajos expedícióvezető HÍRSÁV Pályáztak és felújítják a sportpálya kerítését száj la A Pétervásárai Többcélú Kistérségi Társu­lás által benyújtott pályáza­ton belül a helyi önkor­mányzat csaknem egymil­lió forintos támogatást nyert. Ehhez 430 ezer fo­rint önrész biztosításával újítják fel a sportpálya kerí­tését és új előtető kerülhet a sportöltőzőre is. Jubileumi népzenei gálaműsort tartanak BÜKKSZENTERZSÉBET A helyi férfi népdalkor fennállásá­nak 25. jubileuma alkalmá­ból palócgála népzenei ta­lálkozót tartanak július 22- én a művelődési házban. A résztvevők: a bükk-szenter- zsébeti férfinépdalkör, az ivádi, a váraszói, a pétervásárai, a terpesi, az ostorosi, az egercsehi asz- szonykórus és a váraszói Gyöngyvirág citera- zenekar. Önkéntes tűzoltók dunántúli sikerei kőszeg, tiszanána A du­nántúli városban rendezték meg az önkéntes tűzoltók országos versenyét. Ezen megyénket a tiszanánaiak képviselték. A férfi csapat a harmadik, a női pedig az ötödik helyezést érte el. A résztvevők köszönetét mon­danak mindazoknak, akik a felkészülésüket támo- i > i gatták. Összegyűjtik a hősök névsorát BUDAPEST. HEVES MEGYE A Magyar Televízió Zrt. az 1956-os forradalom és sza­badságharc 50. évforduló­jára, a Nemzeti Kegyeleti Bizottsággal egyeztetve, Hol sírjaink domborulnak címmel műsort szolgáltat. Kérik azokat, akik tudják, hogy a családtagjaik, roko­nok, ismerőseik hol nyug­szanak, közöljék ezt velük. Szeretnék összegyűjteni a hősök névsorát és végső nyughelyét. Beküldési cím: Magyar Televízió Zrt. Hol sírjaink domborulnak Szerkesztősége, 1054 Budapest, Szabadság tér 17. Nem kétlaki. Három. Pon­tosabban a háromszög harmadik csúcsa a fővá­rostól és Mezőszemerétől - ahol az év nagyobbik részét tölti - kissé távo­labb esik. Úgy pár ezer kilométerrel. Kollár Lajos ugyanis otthon van a Hi­malájában. Az az ő hátor­szága. Az alaptábora, a szemerei alföldi kert vége meg egészen a nyolcezres csúcsokig ér. Kovács János mezőszemere Úgy jár az örök jég birodalmába, mint más a kis­kertbe. No hiszen: neki is van kiskertje. Ápolgatja is módjával. Ráérő idejében. De ezen az időn sok minden osztozik. Többek közt Soma és Frici, a két puli. A pásztorkutyák méltatlankodva veszik tudomásul, ha a gazdi oly messzire elkóborol a háztól. Mert nyughatatlan ember, af­féle perpetuum mobile, örökmoz­gó. Életének 55 éve alatt annyi minden lendítette már tovább. Alig érkezett vissza csapatával a legutóbbi sikeres Himalája-expe- dícióról, amelyből Erőss Zsolt följutott a 8167 méteres Viharok hegyére, a Dhaulagiri csúcsára, máris a folytatáson töri a fejét Idén ez a diadal a vüágon csu­pán pár hegymászónak jutott osztályrészül. Apró pikantéria, hogy ők is a magyarokkal közös csúcsengedéllyel hódították meg az egyik legnehezebben mászha­tó, különösen technikás magas­latot, amely a világ Í4 nyolcezre­se közül a hetedik legmagasabb. A magyar csapat tehát jó ómen­nek bizonyult más nemzetek szá­mára is. De alighogy hazatért Szemerére, ahol már sok éve egy saját maga rendbe hozott, csino­sított falusi porta méltán büszke tulajdonosa, máris újabb csú­csok meghódítása körvonalazó­dik. A hegymászó társaival együtt alapított Magyarok a Vi­lág Nyolcezresein című expedí­ciólánc keretén belül mind a 14- et meg szeretnék mászni. A kö­vetkező cél jövőre a tavalyi kí­sérletnek ellenállt K2, illetve a Gasherbrum II. lehet. De sokat kell tenni azért, hogy a lehetből, lesz és lett legyen! Például az expedíciók előtti szervezés munkája, beleértve az utazás anyagi alapjainak megte­remtését, jórészt Kollár Lajos vállain nyugszik. Nyugodhat nyugodtan. Meg az expedíciók utáni tennivalók, papírmunkák, sajtókapcsolatok. A hegy e kettő között foglal el, igaz, meglehetős nagy helyet. Amikor Kollár a hegyhez ér, a munka egy tekin­télyes szelete részéről már el van végezve. Ehhez nemcsak a hegy nyelvén kell érteni, hanem az emberekén is, a hegymászó tár­sakén, a helyi ázsiai segítőkén és hivatalnokokén, s az újságíró­kén is. Valódi Untermann szere­pe az övé, tartóember, aki az ar­tista mutatványnál már nem fel­tétlenül a legbriliánsabb akroba­tikus kunsztokat mutatja be, de akire számítani lehet, áld feldob és elkap, hogy a csapatmunka sikere biztosítva legyen. Ráérő idejében itthon nagy nemzetközi cégek csapatépítő tréningjein is részt vesz közre­működőként. Ő aztán tudja, mi­lyen nagy terhelés alatt csapat­munkát végezni. Pokolian ne­héz. Fegyelem, összpontosítás, alázat, céltudatosság, ahol a hegy parancsol. Most is épp szervez, Magyar Himalája Klu­bot. Civilben, már amikor nem expedíciózik, nem szervez és nem mászik, a pesti Új Színház főügyelője. Legutóbb a Túrandot című darabban működött közre. S a legutóbbi túra miatt az Alföl­di Róbert rendezte Rómeó és Jú­liát hagyta oda. Főfoglalkozására nézve tehát... Mondjuk, magaslati színházi ember. 1971 óta ügyelő az egyko­ri Madách, majd Bartók Színház­ban, a mostani Új Színházban. Ő a legrégibb „bútordarabok” egyi­ke. Messzire megy, de hűséges. Csoda, hogy minden direkcióval ki tudott jönni? Székely Gábor és Márta István is tudomásul vette, hogy van egy olyan csapattaguk, aki olykor a felle­gek között jár. És mégsem szí­nész. Nem is akart az lenni. Hát­tér csapattag, aki a rivalda mö­gül vigyáz. De legalább adott már szárnyakat mások vágyai­nak is. Volt, amikor csak egy kö­télen függött a művészszemély­zet élete, akiket alpintechnikával engedett le és röptetett a pódi­um fölött. A színház olyan, mint a hegy­mászás, meg az élet. Csak egé­szen más, mondja. A hegyen pél­dául nincs, nem is lehet senki primadonna, vagy nem sokáig, mert könnyen ráfizet. Különben pedig mindenki, aki vagy ami a nagy hegy közelébe kerül, ap­rócska lesz, kicsivé zsugorodik. Ha valakinek, hát neki hihe­tünk. A hegymászónak nem színház, hanem hegy az egész világ. A kis izgő-mozgó Kollár sok mindent, sok sportot is kipró­bált, nemhiába volt a papa sport­egyesületi intéző. Focizott és bokszolt, de legjobban az evezés ízlett neki, közvetlenül a hegyek után. Amikkel ő is fokozatosan ismerkedett, barátkozott, lépés­ről lépésre. Tátra, Kárpátok, Al­pok, Kaukázus, aztán a nagyobb testvérek, a Himalája csúcsai. De a jégmező lovagjaként első ma­hivatalosságokkal Kollár Lajos élete kész re­gény. Persze, befejezetlen. Vagy szolid eposz, vándorlá­sokkal. Expedíciószervező és -vezető, hegymászó és expedí­ciós szakács is egy személy­ben. Ha kell, hivatalos embe­rekkel és útonállókkal egyez­kedik - e kenő Ázsiában nem (másutt sem) mindig vá­lasztható el egymástól -, mint történt a legutóbbi túrá­jukon a forrongó nepáli fel­fordulás idején. gyár, aki átszeli Grönland nagy hósivatagát. Csoda lett volna, ha egy a be­at-, rock- és hippikorszak fiatal­ja épp a zenéből húzza ki magát. A bőgőt és a basszusgitárt nyűt- te. Tűrhetően, mivel épp csak ki­marad a '80-as évek korszaká­nak nagy alternatív együttesé­ből a szentendrei fiatal kísérlete­ző képzőművészek által alakított Albert Einstein Bizottságból. Az alapító tagok, Lugossy (Laca) László, Zámbó (Öcsi) István és Wahorn András társaságában volt a pezsgő szentendrei bohó ifjúgárda beltagja. De Kollár ere­jéből egy közös színészzenekar megalakításra így is futja, meg egy közös szerzeményre, darab­beli betétdalra. És futja többre is. A szentend­rei neves képzőművész barát, Bukta Imre javaslatára vesz há­zat és települ át Mezőszemerére. Alig pár utcányira laknak egy­mástól, barátja révén legalább van kire hagynia a két pulit is messzi távollétei idejére. Nem csak az otthonosan belakott por­ta és az alföldi falu köti Heves­hez. Az ott élő nyugalmazott pe­dagógus após is egyik legstabi­labb drukkerének számít. Sajnos sehol sincs kolbászból a kerítés. így elviszi magával a keleti óperencián túlra a hevesi ízeket. A haza zamatai a messzi távolban szellemi munícióként is szolgálnak. A támogató füzes­abonyi húsos cég készítményei­ből erőt meríthetnek az örök hó birodalmában. Hevesi szalonná-' val és kolbásszal újabb csúcsok felé. Amik néha tán tényleg ide­látszanak a kert végéből. Annak, aki nagyon jól figyel. Környezetbarát szabadulás a régi villamos berendezésektől e-hulladék Valamennyi kereskedő köteles visszavenni az eladottal azonos használati célú régi terméket Sokféle elektronikai eszköz összegyűjtésére, újrahasznosítására van mód Maguk a fogyasztók is egyre tájékozottabbak, hogy miként szabadulhat­nak meg a régi háztartási elektromos készülékeik­től környezetbarát mó­don. A szabályozás egyér­telmű, az eladónak, üzle­teknek visszavételi kötelezetsége van. Kovács János heves megye Bár még nem min­denütt bejáratott gyakorlat, de a megye műszaki kereskedelmi egységeiben is lehetőség van a ré­gi készülékek leadására. A visszagyűjtéshez nagy lökést ad­nak azok a csereakciók is, ahol például a régi tévét számolják be meghatározott áron az új vétel­árába. így is akadnak azonban olyanok, akik még a működés- képtelen kacataiktól is nehezen válnak meg, míg a többség örül, hogy nincs több gondja vele. Tapasztalatunk szerint Heves­ben a legjobban a nagyobb, ke­reskedelmi láncokhoz tartozó üz­letekben működik a rendszer, s van rá példa, hogy nem csak vá­sárlás esetén van mód a használt készülékek, elemek leadására. Legtöbbször a régi hűtőtől, mosó­géptől, televíziótól és számító­géptől szabadulnak meg ilyen el­lenőrzött módon a fogyasztók. A szabályok egyébként egy idei mó­dosítást követően májustól szigo­rodtak, és részletesen rendezik az elektronikai hulladékok, elekt­romos berendezések visszagyűj­tését. így gyakorlatilag bármi­lyen új eszköz vásárlásakor kö­telező visszavenni a kereskedő­nek a régit. Ezt megelőzően az új háztartási berendezések értéke­sítésével foglalkozó üzleteket az £ eladótér nagysága alapján köte- = lezték erre. A jelenleg hatályos | szabály szerint viszont már az új J háztartási berendezéseket érté- ! kesítő valamennyi kereskedő kö­teles visszavenni az eladottal azo­nos használatú régi terméket. Fontos, hogy az átvétel helye a birtokbaadás helyével azonos. Te­hát nem kell a régi hűtőt bevinni a boltba, hanem ha házhoz szál­lítják az új gépet, akkor ott kell át­venni a régit. A gyártók pedig kö­telesek annyi régi eszközt átven­ni a kereskedőktől, amennyi újat az elad. A gyártók koordináló szervezeteket is megbízhatnak a visszagyűjtéssel. Tavaly itthon az előírt 10 ezer tonnánál 65 százalékkal többet, összesen 16,5 ezer tonna háztar­tási elektronikai hulladékot sike­rült begyűjteni. Idén az előírás a múlt évi kétszerese, ám mintegy 30 ezer tonna üyen hulladék visz- szavételével és feldolgozásával számolnak. 2008-ig az EU-előírá- sok szerint 42 ezer tonnára kell növelni a begyűjtött mennyiséget Fontos, hogy ha lehetőség van rá, mindenki éljen vele, vagyis: „Dobja be mindenki a magáét!”. A szaktárca, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium inter­netes honlapjáról - www.ktm.hu - is további fontos információk tudhatok meg például a szelektív hulladékgyűjtésről. ▲

Next

/
Oldalképek
Tartalom